Bizonyos fóbiák megmosolyogtatnak, de mindegyik fájdalmas az érintettek számára. A világjárvány kezdete óta pedig újfajta, gyakran eltúlzott félelmeink is megjelentek. Hogyan magyarázzuk a fóbiákat, az erős szorongásos állapotokat, és milyen megoldások lehetségesek? Tudjunk meg többet róluk.
A Covid-19 világjárvány nyomán olyan új fóbiák jelentek meg, mint pl. a nozofóbia (betegségtől kóros rettegés) vagy haptofóbia (más emberek megérintésétől, a fizikai kapcsolattól való félelem). Egyre többet beszélünk a „kabin szindrómáról” is, amely a bezártság után az otthon elhagyása, a szabadon mozgás nehézségeit jelenti. Az átélt válság számos stressztényezőt hozott. magával.
Ilyen pl. korlátozott hozzáférés védőeszközökhöz a járvány kezdetén (maszkok, gumikesztyűk, kézfertőtlenítők stb.), a minket és a hozzátartozóinkat érintő fertőzéstől való félelem, az elszigeteltség érzése, a sokszor homályos vagy akár ellentmondásos információáradat, vagy a gazdasági szintű következményektől való rettegés.
Amellett a korlátozó intézkedések hosszú és bizonytalan időtartama miatt új életmódbeli egyensúly jött létre. Alkalmazkodnunk kellett ehhez a valósághoz, amelyben semmi sem működött úgy, mint korábban, és ahol távolságot kellett tartanunk egymástól. Ráadásul hosszú ideig, több mint egy évig tartott az erős korlátozottság társadalmi interakcióinkban, és a válságnak még nincs vége…
Ezen további stresszfaktorok arra kényszerítettek minket, hogy szellemi erőforrásainkból merítsünk, és sokunkban szorongást váltottak ki, vagy traumát okoztak. Azt is éreztük, hogy a társadalmi távolságtartás nehézkessé tette a közvetlen kapcsolattartást másokkal. Ugyanakkor az a tény, hogy képernyőkön kommunikálunk, és maszkot viselünk, megvédett a másik tekintetétől, ami megnyugtató lehet azokban az emberekben, akik szociális fóbiában szenvednek, de hajlamosak megerősíteni az elkerülés dinamikáját.
Különböző típusú fóbiák
Bizonyos fóbiák minden bizonnyal az evolúciós folyamatok eredményeképpen alakultak ki. Ezek adaptív (alkalmazkodó) jelleggel rendelkeznek, és ilyen lehet az egyes állatoktól való fóbiás félelem is. Más (specifikus) fóbiák pedig gyakran egy traumatikus lenyomat kifejeződései. Pl. egy szokványos hely fóbiája még akkor is kialakulhat, ha az nem jelent veszélyt, miután valami rossz történt az adott személlyel ezen a helyen.
De gyakorlatilag bármi lehet a fóbia tárgya: vihar, magasság, rovarok, injekció, vér, alagút, lift … Az agorafóbia viszont megfelel az olyan helytől való félelmünknek, ahonnan nehéz lenne elmenekülni (tömegközlekedési eszközök, bevásárlóközpontok, sorok zárt helyen stb.), és nem specifikus, mivel nem egyetlen helyzetre jellemző. A szociális fóbia, amelyet fokozott félelem jellemez mások rossz véleményétől (túl az egyszerű félénkségen) közösségben, vagy nyilvános szerepléskor, meglehetősen gyakori szorongásos zavar, és nagyon sok beilleszkedési problémát okozhat.
De vajon úgy véljük-e, hogy minden félelem fóbia lenne? Nem így van – pontosítanak a pszichiáterek –, mert az egyik meghatározó elem a fóbia esetében, hogy a félelemnek ésszerűtlennek és aránytalannak kell lennie a helyzet (tárgy, jelenség) valós veszélyéhez képest. A félelem egyébként olyan erős is lehet, hogy valódi pánikrohamot okozhat, és az érintettnek az a benyomása is támadhat, hogy meg fog halni…
Kik a veszélyeztetett személyek?
Vannak olyan emberek, akik a fóbia nagyobb kockázatának vannak kitéve életük során (gyakran olyan időszakban, amikor sebezhetőbbek)? A szorongások, a gyermekkori érzelmi környezet, az oktatás, az egyén múltja, a traumatikus események mind-mind szerepet játszanak, amikor a kockázat nő. Az a tény például, hogy valaki visszahúzódó családban nőtt fel, és nem ösztönözték az érvényesülésre, valamint a közvetlen környezetében a mások ítélete túlzott helyet foglalt el, szociális fóbiát válthat ki. Ami pedig a specifikus fóbiákat és az agorafóbiát illeti, a tapasztalatok szerint a nők gyakrabban érintettek.
A fóbiák, eltúlzott félelmek miként nyilvánulnak meg?
Az irracionális félelmen túl a fóbiának fizikai megnyilvánulásai is vannak. Az ember úgy érzi, mintha megbénult volna a fóbikus inger hatására. Kicsit olyan ez, mintha mennénk valahová autóval, de az már nem indul el, mivel „lebénultunk” intellektuálisan, és lehetetlenné válik a kulcs elfordítása. – él egy hasonlattal az egyik amerikai szakember Ehhez a jelenséghez társulhat még remegés, szívdobogás, túlzott izzadás, hőhullám, vagy a szorongásos roham egyéb megnyilvánulása. A fóbiákat azonban egyre inkább pánikroham kíséri az „időtlen időkig” érzése miatt…
Hogyan kezelik?
A fóbiától és a pánikrohamtól való szenvedés azonnali megoldása, hogy a beteg eltávolítja a fóbia tárgyát az életéből. A fóbiák mindig ugyanúgy működnek: „szorongást érzek egy tárgy (hely, jelenség…) miatt, ami objektíve nem veszélyes, ezért kerülöm”. Tehát minden fóbiás személynek fel kell tennie magában a kérdést, hogy tud-e normálisan együtt élni a fóbiájával, vagy sem, és mit veszít. Viszont a legtöbb esetben az elkerülés valóságos ördögi kört indít el: nemcsak megakadályozza annak megtapasztalását, hogy ami a fóbiát okozza, nem veszélyes, hanem enyhít is, és ezért megerősíti azt a gondolatot, hogy a fóbiás személy a kerüléssel jól jár.
Ami sajnos tévedés Amellett pl. egy rendkívül félénk személy, akinek nehézségei vannak a társas kapcsolatok építésében, és olyan helyzetbe kerül, amely megakadályozza, hogy más emberekkel találkozzon (például a közelmúltbeli bezártság alatt), akarata ellenére is fenntartja a fóbiáját. Az elkerülés hosszú távon nem lehet kielégítő megoldás. Ez különösen igaz az olyan szorongásos zavarokra, mint pl. a szociális fóbia, amely problémássá teszi a munkahelyi vagy iskolai tevékenységeket, másokkal való kapcsolattartást stb.
Forrás: Galenus
