A fóbiák nem múlnak el spontán módon, hanem éppen ellenkezőleg: hajlamosak az idő múlásával fokozódni, ha nem teszünk ellenük semmit. A gyors kezelés kétségtelenül a legjobb megoldás, főként azért, mert a mai módszerek (kognitív-viselkedésterápia, virtuális valóság- terápia, asszertivitás tréning stb.) jó eredményeket hoznak.
A CBT és az ACT terápia
A kognitív viselkedésterápiát (Cognitive Behavioral Therapy – CBT) alkalmazzák a fóbiák kezelésében. A CBT központi elve, hogy a beteg fokozatosan szembesüljön a fóbiája tárgyával. A terápiába beépült expozíciós technika a hozzászoktatási mechanizmuson alapul. Ez ismételt, progresszív és szabályozott expozíciót jelent a problémás környezetben, a deszenzibilizáció elérése érdekében (amikor a betegek kitettek bizonyos ingereknek a félelem legyőzése érdekében).
Az elfogadás és elkötelezettség terápia (Acceptance and Commitment Therapy – ACT) az 1980-as években terjedt el, és eltérő megközelítést javasol: a félelem megszüntetése helyett a betegnek dolgoznia kell a negatív ingerek/gondolatok elfogadásán. A cél a figyelemfelkeltő készségek fejlesztése a fóbián való túljutás érdekében, hogy az érintett semély közelebb kerüljön ahhoz, ami fontos számára az életben.
Az ACT terápiát alkalmazó szakemberek gyakran használnak metaforákat. Egy találó közülük, amely megmagyarázza a két módszert: képzeljük el, hogy hegymászók vagyunk, és fel akarunk jutni egy magas hegy tetejére. Ez életünk álma, évek óta készülünk rá, de sajnos azon a napon, amikor megérkezünk a hegy lábához, azt tapasztaljuk, hogy mocsarak veszik körül, ami a fóbia tárgyát képezi. A CBT terápia során a hegymászó fokozatosan lép bele a mocsárba, hogy azt megszokja, és jobban kordában tudja tartani a félelmét.
Az ACT módszer segítségével viszont elfogadja, hogy átmegy a mocsáron, és átéli a ezzel járó kellemetlenségeket. Hiszen azok elkerülhetetlenek, ha el akarja érni a hegycsúcsot, ami értelmet fog adni az életének.
Magabiztosságot fejlesztő csoportok
Ez a csoportterápia különösen javasolt akkor, ha a fóbia a nyilvános beszéd nehézségéhez kapcsolódik (pl. iskolafóbia). Egyébként a szociális fóbiától szenvedő betegek mindegyik terápiás csoportjára a mások ítéletétől való túlzott, bénító félelem a jellemző (különösen a serdülőknél és a fiatal felnőtteknél).
Félelem attól, hogy az érintett személyt megfigyelik, rosszul ítélik meg, vagy nevetségesnek, érdektelennek, „nullának” tartják…. Ez a félelem, amely fiziológiai tünetekben is megnyilvánul (torokszárazság, izzadás, remegés, szívdobogás, pirulás, fejfájás, fulladásérzet stb.), valódi pánikrohamokhoz vezethet, amikor a fóbiás betegek szembesülnek mások tekintetével.
A csoportos terápia lehetővé teszi a szorongás fokozatos leküzdését, helyzetek felidézésével, a meghallgatás és a jóindulat légkörében. A csoport minden tagja beszámol nehéz pillanatairól különböző helyzetekben, majd közös megbeszélés következik. Mindenki javasol megoldást, a szituációkat eljátsszák és ismétlik a csoport visszajelzésével, amíg mindenki jól nem érzi magát a szerepében.
Virtuális valóság terápia alapú módszer
A virtuális valóság expozíciós terápiát (Virtual Reality Exposure Therapy – VRE) is alkalmazzák a fóbiák, de a függőségek, az általános szorongásos betegség és a rögeszmés-kényszeres személyiségzavar kezelésére is. Ez az egyik, a kognitív viselkedésterápiában használt, kiegészítő, támogató (szupportív) megközelítés. Lehetővé teszi a fóbiában szenvedő személynek, hogy a terapeuta rendelőjében szembenézzen szorongást kiváltó helyzetekkel.
A virtuális valóság sisak hűen reprodukálja a fóbia tárgyát (reálisabban, mint egy film), és a beteg biztonságban érzi magát. Más szupportív terápiákhoz hasonlóan a megszokás is fokozatosan megy végbe, felügyelet mellett. Nem arról van szó, hogy ezt a típusú eszközt maga is használhatja az érintett, mert akkor fennáll a tünetek súlyosbodásának veszélye. Ez a fajta módszer nem ajánlott továbbá epilepsziás betegeknek.
Antidepresszánsok
A pszichoterápiához olykor gyógyszeres kezelés is társulhat. A legtöbb fóbia esetén azonban a gyógyszereket nem használják, vagy nagyon ritkán, a szorongáshoz kapcsolódó tünetek enyhítésére. Ezzel szemben az antidepresszánsok szedése javasolt a legtöbb szorongásos zavar esetén, beleértve külön a szociális fóbiát, továbbá minden fajta depresszió jelentkezésekor. Ha antidepresszáns kezelésre van szükség, akkor szociális fóbia esetén az orvos-pszichiáter azt meglehetősen hosszú ideig tartó alapkezelésként állítja be.
Relaxációs technikák
Önmagukban (szofrológia, szívkoherencia tréning, meditáció…) általában nem elegendők a fóbia elleni küzdelemben, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük a fóbia esetén tapasztalt szorongásos megnyilvánulásokat. A rendszeresen végrehajtott légzési és izomlazító gyakorlatok segítenek a pszichés és fizikai feszültségek csökkentésében, a jobb életminőség elérésében.
A tudatos jelenlét (mindfulness) meditáció megkönnyíti a relaxációs állapot elérését és az egy tárgyra vagy helyre fordított figyelem fenntartását. Nyugalmat és belső békét hoz, mert „félreteszi” az elménket gyötrő ítélkezések és gondolatok minden formáját, valamint elősegíti a negatív gondolatok elfogadását azzal, hogy kizárólag a jelenre összpontosít.
Forrás: Galenus
