A sivatagban halála pillanatáig kínozza a vándort a gyötrő fájdalommal kísért szomjúság. Az idős emberek viszont nem érzik: szervezetüket a kiszáradás fenyegeti. Napi két és fél liter folyadékot kell elfogyasztanunk ahhoz, hogy szellemi, fizikai teljesítményünk maximumát nyújthassuk.
Testünk 60 százaléka víz
A felnőtt emberi test közel 60%-a víz, pontosabban élettani sóoldat. Sejtjeink is ebben a belső „tengerben”élnek. A felismerés Claude Bernard francia élettankutatótól származik, aki 1856-ban írta le, hogy az élő szervezet „nem a külső környezetben él, hanem folyékony belső környezetében, melynek állandósága a szabad és független lét első feltétele”.
Napi két és fél liter folyadék
A kulcsszó az állandóság. Képesek vagyunk bizonyos mértékig alkalmazkodni hideghez és forrósághoz, napokig lehetünk étlen, ám a kiszáradás hamar súlyos tünetekhez vezet. Ha nincs meleg, szervezetünk vízháztartásának egyensúlyához napi két és fél liter folyadékra van szükségünk, mivel ugyanennyit veszítünk is naponta.
Egy felnőtt ember testének víztartalma körülbelül 40 liter, és átlag két deciliter folyadék elfogyasztása megszünteti a szomjúságérzetet. Ez azt jelenti, hogy a szomjúság ingere már akkor jelentkezik, amikor testünk vízkészlete még csak fél százalékkal csökken. Ha nem iszunk eleget, vérünk besűrűsödik, ez pedig fokozza a véralvadás esélyét, különösen, ha már valamilyen betegség, hajlamosító tényező jelen van a szervezetben.
Csökkenő folyadékbevitel – romló teljesítmény
A test vízállományának 5-10%-os csökkenése már súlyos tünetekkel jár: a fizikai és szellemi teljesítmény erősen csökken, a bőr laza, ráncos lesz és a szomjúságot égő, kaparó torokszárazság teszi még elviselhetetlenebbé. Ellentétben azzal, hogy az éhezés során az étvágy fokozatosan csökken, a szomjazás esetén a kínok a halál beálltáig fennállnak. Ez esetben is akadnak persze kivételek: de tudnunk kell, hogy a vízveszteség minden esetben kiszáradáshoz, végül halálhoz vezet.
Az idősek nem érzik a szomjúságot
A gyermekkori tüdőgyulladás, vagy más, gyulladásos folyamatok esetén hiányzik a szomjúságérzés. A kis beteg – noha esetleg a súlyos kiszáradás tüneteit észlelhetjük -, nem kíván inni. Ilyenkor sürgős orvosi ellátásra, visszérbe kötött infúziós folyadékpótlásra van szükség.
Az idős emberek gyakran elfelejtenek inni, mivel nem érzik a szomjúságot. Pedig szervezetük eleve kevesebb vizet tartalmaz, mint a fiataloké. Ráadásul a folyadékveszteség miatt a belső szervek teljesítménye is jelentősen romlik. Ha a folyadékhiányos állapot tartósan fennáll, őket is a kiszáradás veszélye fenyegeti.
A csecsemők érzékeny folyadékháztartása
Az újszülöttek, csecsemők testének víztartalma magasabb, mint a felnőtteké. Az újszülött testében a víz kb. 80%, a csecsemőében kb. 75%, míg a felnőttek testében mindössze 50-60%. A víz százalékos aránya a testtömeghez képest tehát magas, azonban a fiatal szervezet viszonylag nagy energiaforgalmát tekintve alacsonynak mondható: rendszertelen folyadékfelvétel esetén sokkalta inkább kibillen vízháztartásának egyensúlyából, mint a felnőtt ember. Az újszülött, csecsemő napi folyadékigénye – testsúlykilogrammra számolva – háromszorosa tehát egy felnőttének, így a gyermeket ennek megfelelően kell táplálni, itatni.
A fokozódó folyadékvesztés (kiszáradás) okozta panaszok és tünetek
| A test víztartalmának csökkenése | Panasz, tünet |
| 0.5% | szomjúság |
| 2% | kínzó szomjúság, erős étvágytalanság |
| 3-4% | rossz közérzet, romló fizikai teljesítmény, hányinger |
| 5-6% | romló szellemi teljesítmény, hőszabályozási zavar |
| 7-8% | minimális testi és szellemi teljesítőképesség, szédülés, fulladás |
| 9-10% | izomgörcsök, zavartság, a vizeletelválasztás szinte teljesen megszűnik |
| kb. 20% |
beáll a halál |
