Kezeljük megfelelően a negatív oldalt
Hagyjuk abba az örökös bosszankodást, kesergést
Amikor meglehetősen gyakran mérgelődünk a mindennapok kisebb-nagyobb kellemetlenségei, problémái miatt, végül szokásunkká válhat az örökös panaszkodás, gyűlölködés, a dolgok rossz oldalának előtérbe helyezése. Mindez idővel elronthatja életünk kellemes pillanatait is. Amellett ez a fajta, állandósulni látszó elégedetlenség napi dolgainkkal, vagy az egyes személyekkel való ellenségeskedés hangulatunkat oly mértékben rontja, ami kimeríthet fizikailag és idegileg is.
Ha pedig azt hisszük, hogy a naponta ismétlődő kesergés, siránkozás, mérgelődés ”természetünkből fakad, így nincs mit tenni”, különösképpen összpontosítanunk kell arra, hogy felvegyük a harcot a negatív életszemlélet e káros tendenciájával szemben. A pozitív életérzés megvalósításához pedig hozzátartozik, hogy belássuk: meg tudunk szabadulni ezektől a hétköznapi bosszúságoktól, melyek bár sűrűn fordulnak elő, általában nem olyan súlyúak, hogy az élethez való egész hozzáállásunkat a rossz irányba terelnék. A pozitív látásmód elérése érdekében tanuljuk meg a kellemetlenségeket, melyeken sokszor fölöslegesen rágódunk, viszonyítani is, hogy ne okozzunk magunknak állandósuló, rossz mentális állapotot.
Idővel eredményesek leszünk: kevesebbet panaszkodunk, bosszankodunk apróságok miatt, és ebből eredően lassanként észre sem vesszük őket. Végül eltűnnek, és így elérjük, hogy léptünk a pozitív világlátás és általános kedélyállapotunk javításának célja érdekében. Ez jó módszer arra is, hogy megvédjük magunkat a ránk nehezedő pszichés nyomástól, megőrizzük nyugalmunkat, és átváltsunk „negatívból pozitívba”…
Kerüljük a „vészmadarakat”
Zsörtölődők, örökké morcosak, féltékenyek, irigyek, „vészmadarak”… A negatív életszemléletű emberek gyakran gonosz örömüket lelik abban, hogy elrontsák általános jó hangulatunkat, derűnket, leszólják sikereinket, eloszlassák reményeinket, kritizálják erőfeszítéseinket, igyekezetünket, vagy akár megjósolják nekünk a legrosszabbat. Az is előfordul, hogy mindezt nem feltétlenül tudatosan teszik (hiszen nem mindegyikük kifejezetten rosszindulatú), mégis megviselnek minket, elnyomják életörömünket. De mi lehet a megoldás? Ha pl. nem tudjuk elkerülni őket (ami gyakran megesik a munkahelyen, de családon belül is), legalább tartsunk tőlük tisztes távolságot, növelve intim szféránkat.
Ezt megvalósíthatjuk többek közt azzal, hogy csökkentjük az ilyen személyekkel való kapcsolatok számát, természetesen, amennyire lehetséges, és a legkevésbé sem tárulkozunk ki előttük (sem örömünket, sem bánatunkat nem fedjük fel jelenlétükben). Amellett ne engedjük, hogy ezek a személyek befolyást gyakoroljanak ránk, higgadtan helyesbítsük negatív mondandójukat, cáfoljuk megjegyzéseiket. Főként ne hagyjuk, hogy a negatív gondolkodásúak uralkodjanak rajtunk, annak érdekében, hogy a velük való „csatározáskor” vesztett energia helyett visszanyerjük magabiztosságunkat, vitalitásunkat. A cél az, hogy amikor csak tehetjük, inkább jóindulatú, megértő, őszinte, következetes személyekkel érintkezzünk, akik pozitív hatást gyakorolnak ránk.
Bátran nézzünk szembe kudarcainkkal
„Soha nem veszítek. Mert vagy nyerek, vagy tanulok.” – mondta Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság volt elnöke, ikonikus alakja. Ezek a bölcs szavak elősegíthetik, hogy kudarcainkat más szemszögből nézzük, mert – eltekintve a súlyos betegségektől és a gyásztól – a legtöbb kellemetlen helyzetnek van jó oldala is. Csak meg kell figyelnünk és elfogadni azokat, ahelyett, hogy kizárólag hátrányokat, az árnyoldalt látnánk. Gondoljunk arra is, hogy az életben semmi sem fekete, vagy fehér – legközelebb jobban járunk!
A kudarc mellett meg kell próbálnunk elfogadni a csalódást, haragot, ellenséges érzületet, illetve bármilyen más negatív érzelmet is, anélkül, hogy azok kapcsán állandóan tépelődnénk, vagy hagynánk, hogy elhatalmasodjanak rajtunk. Ez az elfogadó magatartás lehetővé teszi, hogy bátrabban és pozitívabban szemléljük, valamint könnyebben elviseljük az élet „kevésbé jó” dolgait. Így megújult életszemlélettel indulhatunk újra útnak a mindennapokban, anélkül, hogy tovább cipelnénk a negatív hozzáállás „hátizsákjának” nehéz terhét.
Forrás: Galenus
