Az élet már csak olyan, hogy a dolgok alakulása, együttállása folytán időről időre nehézségeket hoz elénk.
A napjainkban egyre inkább teret hódító „pozitív pszichológia” számos egyszerű gyakorlattal gazdagította repertoárunkat arra vonatkozóan, hogy megőrizzük az örömképességünket. Ha a megterhelő időszakokban is képesek vagyunk örömöt átélni, és az óhatatlanul megtapasztalt negatív érzelmek mellett a pozitív oldal sem tűnik el az életünkből, akkor ezzel az érzelmi típusú stratégiával a nehéz körülmények közepette is rendben tarthatjuk mentális egészségünket.
A legegyszerűbb módja annak, hogy örömet éljünk át, az, ha gyakoroljuk az „ízlelgetést” (angol kifejezéssel: savoring). Ennek lényege, hogy tudatosan erősítjük a pozitív tapasztalatok intenzitását és hosszát. Egyszerű dolgokban is kereshetünk örömöt: az ablakon beáramló napfényben, az arcunkat simogató szellőben, a kedvenc kávénk vagy teánk illatában. Ezek a dolgok általában akkor is jelen vannak az életünkben, ha stresszes időszakon megyünk keresztül, és alkalmasak arra, hogy elmerülve bennük pozitív érzelmeket ébresszünk.
Tulajdonképpen kiaknázzuk az elménk természetes szépérzékében rejlő lehetőségeket. A szobát elárasztó napfény, a növényeinkkel való bíbelődés akkor is örömet okoz, ha nehézségekkel küzdünk. Akkor is rácsodálkozhatunk egy zenemű szépségére, ha egy hete vesztettük el az állásunkat.
Az ízlelgetés kétféle módon valósulhat meg:
• Minden érzékszervünkkel belemerülünk a jelen pillanat egy szép aspektusába
• Felidézzük egy múltbeli szép pillanat teljes érzékszervi élményét
Akár az egyikről, akár a másikról van szó, a kulcs – és a kihívás – a figyelem irányítása. Ha nyomasztó dolgokkal küzdünk, akkor többnyire azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan ezeken rágódunk, a gondolataink szinte körbekörbe járnak – mintha az aggodalom folyton-folyvást tépelődést idézne elő, a tépelődés nyomában pedig aggodalom ébredne. Nem könnyű megállni, megszakítani a kört, és a figyelmünket – például – a madárcsicsergésre irányítani.
De ha sikerül, akkor az elme egy kis nyugalomra lelhet, és a stresszállapot is megszakadhat. A szép pillanatok ízlelgetését érdemes életünk nyugodt, stresszmentes időszakaiban gyakorolni, hogy a nehezebb periódusokban könynyebben folyamodhassunk ehhez az immár rutinná vált boldogságteremtő készséghez.
A stresszből erőforrást kovácsolhatunk
A pszichológusok egyik fontos felismerése, hogy a stressz nem feltétlenül ellenség, hanem erőforrás is lehet. Maga a biológiai stresszválasz is első körben azt szolgálja, hogy a szervezetünk energiát mozgósítson, amelyet a problémamegoldásra fordíthatunk.
Ezen túlmenően, mire zöld ágra vergődünk egy-egy nehéz élethelyzetben, számos készségünket, képességünket fejlesztjük, csiszoljuk. Ahhoz, hogy a jó irányba lépjünk tovább, talán fel kell ismernünk bizonyos dinamikákat, és kezelnünk kell azokat. Ezek a nagy tanulási folyamatok sok esetben mélységet adnak a személyiségünknek, és tartalmat az életünknek.
Szabó Elvira
könyvszerkesztő, prózaíró, pszichológus
