Európa más országaihoz képest sokkal kevésbé foglalkozunk a lelki jóllétünkkel. Bár a közéletben a mentális egészség egyre inkább fókuszba kerül, mégis nehéz pontos képet kapni a magyarok valódi mentális állapotáról, részben azért is, mert lelki problémák esetén még mindig szégyellünk segítséget kérni. Egy friss kísérlet tapasztalatai azt mutatják, hogy a hírnyomás enyhítése is segíthet a stresszcsökkentésben.
A Mental Spa szervezésében lezajlott Digitális Detox Hangout esemény különböző korosztályokból több mint 50 résztvevő bevonásával és aktív részvételével tette próbára, hogy vissza tudjuk-e fordítani a figyelmünket saját magunk és a környezetünkben lévők felé, ha négy órán keresztül nem használjuk a mobiltelefonunkat, nem nézzük az értesítéseinket, a mások által posztolt tartalmakat, e-maileket és egyéb üzeneteket.
A mentális egészség romlásához köztudottan hozzájárulnak a folyamatosan érkező üzenetek és értesítések, amelyek elvonják a figyelmünket, és kiszakítanak bennünket a beszélgetésekből vagy az aktuális feladatainkból. Az elmúlt években megjelenő kutatások sorra alátámasztották a közösségi média okozta magányosságról, önértékelési és testképzavarokról, koncentrációs problémákról szóló korábbi feltételezéseket.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önbevallásos kutatásának adatai alapján Magyarországon a 15–16 évesek átlagos napi képernyő-ideje 4 óra, a szüleik esetében pedig 3,5 óra, ami azonban a valóságban akár egyharmadnyival is több lehet. A Mental Spa által szervezett Digital Detox Hangout esemény kísérlete épp ezért azt a célt tűzte ki, hogy résztvevők élőben is megtapasztalják, vajon tényleg szükségünk van-e arra, hogy életünk szinte minden percét a mobilunkkal töltsük, és valóban lemaradunk-e bármiről, ha órákon keresztül nem kapcsolódunk digitális módon a világhoz.
A szervezők az esemény előtt arra kérték a résztvevőket, hogy a félnapos program elején zárják be kikapcsolt telefonjaikat egy borítékba, és írják rá a félelmeiket azzal kapcsolatban, miről maradhatnak le a következő négy órában.
Néhány tanulságos példa a felírt félelmek közül:
„Én jól vagyok, nem izgulok, hogy nem lesz nálam, de furcsa lesz / Ennyi idő nekem is sok /Kicsit hiányozni fog, hogy legyen a kezemben valami. Update: nem hiányzott / Nincs félelmem / Elvagyok nélküle / Most egyszerűnek tűnik, de szerintem túlélem / Mások mit szólnak, ha nem vagyok elérhető? / Vajon megszűnök létezni? / FOMO, vészhelyzet van, velem történik valami / Nem tudtam, mennyi az idő / Kényelmetlen, kicsit várom, hogy milyen lesz, félek, hogy történik valami és nem érnek el. / Mi lesz a gyerekekkel? / Szerencsére nem vagyok nagyon függő, nagyon várom a beszélgetéseket / Kinek felejtettem el szólni, hogy nem leszek 4 órán át elérhető / Ha több napról lenne szó, az fura lenne, amúgy izgalmas / Hogy fogok multitaskolni? / Hiányozni fog a szerelmem / Elvonási tünetek / Új dolgozatot jelent be a matektanár.”
Ilyen várakozásokkal és aggodalmakkal vágtak neki a jelenlévők a kísérleti eseménynek, ahol beszélgetések és workshopok – művészeti foglalkozások, elmélyült olvasás vagy mozgás – segítségével megtalálhatták a belső fókuszukat, illetve mások felé fordulva a közös alkotásban, társalgásban a személyes jelenlétre és együttlétre koncentrálhattak. A beszélgetésben részt vett Fiala Borcsa, író, a WMN újságírója is, aki saját digitális detox tapasztalatait is megosztotta a jelenlevőkkel.
A programok között készült miniinterjúkból kiderült, hogy az idősebb generáció leginkább a praktikus appokat használatával tölt sok időt: munkához kötődő appok, időjárás, az utazási idő hasznos eltöltését támogató alkalmazások (hangoskönyvek, podcastek) használatával, míg a fiatalok egyértelműen a közösségimédia-felületeken töltik a legtöbb időt. Utóbbiak közül a TikTokot érzik a legidőrablóbbnak, amit sokszor még ők is törölnek a telefonjukról. Azt is kiemelték, hogy úgy érzik, leginkább a figyelmükre, illetve a koncentrációs képességükre van negatív hatással van a digitális túlfogyasztás,
Közös volt a megkérdezettek válaszaiban, hogy mindenki fontosnak tartotta, a digitális tartalomfogyasztás tudatos kordában tartását. Sokak közülük olyan megoldásokkal próbálkoznak, mint a „Ne zavarjanak” időszak beállítása a telefonon, értesítések korlátozása, lefekvés előtti képernyő-korlátozás. Többen említettek egy alkalmazást is, amely a közösségi médiában letiltja a videókat, így ezek nem rabolják a felhasználó idejét. Az egyik válaszadó ezzel az egyszerű módszerrel napi 14(!) óráról 4-re csökkentette a képernyőidejét.
A négy órás program végeztével mindenki elővehette a borítékból a telefonját, és megnézhette, tényleg lemaradt-e valami fontosról. A kapott válaszok alapján az előzetes félelmek a legtöbb esetben alaptalannak bizonyultak.
Elgondolkodtató tapasztalatok
„Jegyzetelni tudtam nélküle is / Nem tudtam az időt észben tartani, csak áramlottam a történésekkel / Jó élmény volt jelen lenni, és nem a képernyőt nézni / Meglepően felszabadító érzés, de nagyon fura /Komfortzónán kívül végül nem a telefon miatt kerültem / Még maradhatna a borítékban a telefon / Az információt ki kell gyűjteni a digitális eszközből, de tartalmat magunknak kell az életből gyűjteni / Soha nem zártam be egy borítékba a telefonom, ezt is kipróbálhattam / Mindenki kibírta nélkülem / Volt pár pillanat, amikor meg akartam nézni valamit a neten, de nem hiányzott.”
A válaszok azt mutatták, hogy a jelenlévők a telefonjuk nélkül is többnyire komfortosan érezték magukat, és az esemény ideje alatt leginkább azért hiányzott a számukra a készülék, mert szerettek volna valamit instant megörökíteni, valamilyen információnak azonnal utánanézni, és mert a telefon állandó jelenléte miatt leszoktak az óra hordásáról, így a telefonjukra van szükségük ahhoz, hogy időben orientáltak maradjanak.
Felszabadító élmények
A szervezők emellett arra kérték a résztvevőket, hogy fogalmazzák meg egy szóban vagy mondatban azt is, cserében mivel gazdagodtak ez idő alatt, milyen érzéseket éltek át, mit visznek magukkal az eseményből.
„Kikapcsoló szabad érzés / Kiolvastam egy könyvet 🙂 / A termékeny üresség ereje/ Kapcsolódj a saját hangodhoz! / Nyugodt, furcsa, FOMO / Szabadság / Megengedhetem magamnak az én-ídőt / Megnyugvás / Önreflexió / Kitisztult a fejem – elmúlt a fejfájásom”.
A válaszok között többségben volt a pozitív, felszabadító érzéseket megfogalmazó észlelések aránya. Ez azonban összefüggést mutat a résztvevők életkorával is, hiszen a résztvevők többségének van személyes tapasztalata a folyamatos online létezés előtti életből, míg azok a fiatalok, akik már a digitális világba születtek (vagyis digitális bennszülöttek) még nehezen tudják elképzelni, hogy van élet a digitális világon túl is.
„Számunkra is nagyon izgalmas volt ez a kísérlet, hiszen nem volt eddig arról tapasztalatunk, hogy mennyire működik, ha egy időre „elfelejtjük”, borítékba zárjuk a mobilunkat. Vajon felszabadító lesz-e vagy ellenkezőleg, nehézséget okoz, hogy nem használhatjuk és azért nem tudunk majd a jelen pillanatban maradni, mert azon izgulunk, mi másról maradunk le? Szerencsére teljesen egyértelműen azt tapasztaltuk, hogy határozott igény van az információfüggőség csökkentésére és a magunkhoz, illetve egymáshoz való minőségibb kapcsolódásra. Az esemény tapasztalásai alapján érdemes beiktatni időnként digitális szüneteket, hogy flow-ba kerülhessünk egy jó könyvvel, beszélgetéssel, vagy csak önmagunkkal” – fogalmazott. Friedl Zsuzsa a Mental Spa alapítója.
A kísérlet eredményei arra utalnak, hogy ha elég tudatosak vagyunk, akkor a digitális stresszfaktorok csökkentésével képesek lehetünk visszavenni a kezünkbe az irányítást saját életünk felett.
Mi a Mental Spa? Az első, kifejezetten irodai környezetben dolgozóknak létrehozott életvezetési központ, egyéni és csoportos önismereti foglalkozásokkal. A Mental Spa célja, hogy az önismeret fejlesztése életstílussá váljon, a központ önismereti mentorai pedig sokszínű technikákkal prémium környezetben segítenek, hogy mindenki megtalálja a számára legideálisabb fejlesztést. Kövess bennünket Facebookon, Instagramon, LinkedInen vagy YouTube-on!
