A mozgástanulás egész életünket végigkíséri. Gondoljunk csak bele, mennyi tanulásra, ismétlésre van ahhoz szükség, hogy tudjunk kanállal enni, futni, úszni vagy egy lábon ugrálni, nem beszélve a mozgásformák tökéletesítéséről, finomításáról és megtartásáról. A titok nyitja az ismétlésben rejlik. Mi zajlik ilyenkor a testünkben és melyek a mozgástanulás szakaszai?
Sokan példát vehetnénk a gyermekekről, milyen kitartással gyakorolják az egyes mozdulatokat, hogy ülésből állásba jussanak, vagy, hogy először bizonytalan, majd később stabil járással elinduljanak és felfedezzék a világot. Rengeteget gyakorolnak, lehuppannak, de újra és újra felállnak, amíg tökéletessé nem fejlesztik az egyes mozzanatokat.
A mozgás sokkal összetettebb, bonyolultabb folyamat, mint ahogy azt gondolnánk. A központjában az agy áll, amely meghozza a döntést. Ezt a döntést az idegek viszik tovább a test többi részébe, hogy az izmok segítségével végrehajtsák azt. A mozgásforma azonban nem csupán az izomerőtől lesz magabiztos, szükség van bizonyos mennyiségű ismétlésre is ahhoz, hogy a közvetítő, azaz az idegrendszer begyakorolhassa, megtanulja. Ezért, ha pl. a súlyemelést gyakoroljuk, előbb érdemes kis súllyal kezdeni, hogy elsőként a mozdulatsort elsajátíthassuk. Az ismétlésnek köszönhetően egyre egyszerűbbé és könnyebbé válik majd a mozgás, ezután elkezdhetjük növelni a súlyokat. A fokozatosság tehát nagyon fontos, a gyakorlásnak köszönhetően lesz a mozgásunk egyre tökéletesebb és pontosabb.
Ez történik a testünkben, ha ismert mozgásformát végzünk
Biztosan sokan tapasztaltuk, hogyha pl. futni indulunk, amit egyébként gyakran szoktunk végezni, az agyunk már jó előtte elkezdi felkészíteni a testet a mozgásra. Így pl. megemelkedik a pulzusszám, nő a vérnyomás, feszültebbek lesznek az izmaink. Mivel ez a mozgásforma már ismert számunkra, sokszor gyakoroltuk és ismételtük, induláskor az agyunk felidézi és eljuttatja a már ismert motoros mintát az izmoknak. Futás közben folyamatos az információáramlás, így pl. érzékeljük a kátyút vagy az előttünk futót, a hőmérséklet-változást, és ezekre az agyunk és a testünk folyamatosan reagál.
De mi történik, ha valami új mozgással találkozunk?
Ebben az esetben nincs olyan motoros mintája az agyunknak, amit felidézhetne, ezért a mozgást sok gyakorlással és ismétléssel tudjuk elsajátítani. Segítség ebben pl. egy edző, akinek az utasításait betartva gyakoroljuk a végrehajtást. A testünkben több folyamat is zajlik egyszerre. A központi idegrendszerünk a hallott információkat követve (pl. hogyan tartsuk a hátunkat, milyen legyen a terpesz stb.) felkészíti a testünket, azaz pl. gyorsul a pulzus, több vér áramlik a mozgásban aktívan részt vevő izmokba. Az agyunk mindeközben igyekszik feldolgozni a hallott utasításokat, és ennek megfelelően üzenetet küldeni az izmoknak. Egy-egy javítás során az agyunk is pontosítja az izmoknak szánt információt, a mozgásunk pedig egyre tökéletesebbé válik.
Melyek a mozgástanulás fázisai?
A mozgástanulás három szakaszra osztható:
1. A durva mozgáskoordináció szakasza – amikor megismerkedünk az új mozgásformával és végrehajtjuk azt.
2. Létrejön a finomkoordináció – a mozgásszerkezeti hibák eltűnnek, a mozgás folytonos lesz.
3. Kreatív mozgáskoordináció – a végrehajtás automatikussá, optimálissá, a környezettől szinte teljesen függetlenné válik.
Az, hogy egy mozgás mikor válik automatikussá és tökéletessé, sok tényezőn múlik. Nagyon fontos, hogy meglegyenek az előkészítő gyakorlatok, reális célokat tűzzünk ki magunk elé, pontosak legyenek az utasítások, és esetleg lássuk is azt, hogy hogyan kell elvégezni helyesen egy mozgásformát. Az ismétlések lehetővé teszik, hogy a mozgást egyre magasabb szinten végezhessük, rögzüljön és megszilárduljon a mozgáskészség. Az egymást követő gyakorlásnak köszönhetően a kezdetben megerőltető és bonyolult mozdulatok rutinszerűvé válnak. Ezért nagyon fontos, hogy kitartóak legyünk, és az a kitartás meghozza majd a gyümölcsét.
Forrás: Budai Egészségközpont
A cikk a Patika Magazinban jelent meg, keresse a gyógyszertárakban!
