Félrelépés – nehéz szavakkal leírni a hűtlenség miatti fájdalmat. De a krízis egyszer elmúlik, és mi jöhet utána? Három nő vallomásából és a pszichológus véleményéből kiderül, hogy a válság, de főképp, ha utána tudunk „lapozni”, előre is viheti a párkapcsolatot. Hiszen megadja az újrakezdés és a remény feléledésének lehetőségét.
Hűtlenség? Azt szeretnénk, ha soha nem szembesülnénk vele, vagy ha mégis, és már túl vagyunk rajta, mielőbb merüljön feledésbe. Pedig életünknek ez az epizódja nagyban befolyásolhatja, miként nézünk szembe a párkapcsolatunkkal a jövőben. Az újrakezdés lehetősége is benne rejlik, szólóban, vagy párban… Így alkalmat nyújt eddig meg nem mutatkozó energiáink és kreativitásunk felfedezésére – amikor már lezajlott ez a súlyos csapás. Az alábbi három eset arra bátoríthat minket, pszichológus szakemberek véleményezésével, hogy minden esélyt megadhatunk magunknak a továbblépéshez.
 |
Újrakezdés a korábbi hűtlenség felfedése után
- Ilona, 35 éves
„Egyik este kicsit több időnk akadt a beszélgetésre a párommal, és kedvem támadt elmondani Péternek, hogy volt egy kalandom korábban, nem sokkal a vele való szorosabb kapcsolatom kialakulása előtt. Erre ő bevallotta, hogy korábban megcsalt az egyik barátnőmmel – amit én nagyon rosszul fogadtam. Kétszeresen becsapottnak éreztem magam: egyrészt Péter miatt, aki a lakásunkba hozott valakit, másrészt a barátnőm miatt, akit kedveltem, és soha nem feltételeztem volna róla ilyesmit. Aztán újra és újra átgondoltam, mire is „szerződtem” annak idején. Őszintén szólva tudtam, hogy Péter mindig is szabadelvű volt… de éreztem, hogy szeret. Így feldolgoztam ezt az emlékezetes estét, sőt nem sokkal utána még össze is házasodtunk. Ennek az epizódnak köszönhetően megértettem, hogy az igazság kockázatával meg kell birkózni. Számot vetettem azzal, hogy Pétert többre tartom, mint bárki mást, őszintén szeretem. Aztán, arra is ráébredtem, hogy régebben olyan csapodár voltam, mint annak idején az apám, és most olyan féltékeny, mint a mamám. Tanulni kell a leckéből: ne „kalandozzunk el”, ha már akadt valaki, akiről komolyan gondolkodunk…”
| A pszichológus véleménye: Ilona és Péter a szabadság elvére építették kapcsolatukat. De úgy érezzük, hogy kiegyensúlyozottságuk – paradox módon – csak bizonyos szabályok tiszteletben tartása mellett maradhatott fenn. Ami a félrelépések bevallását illeti, pozitívnak tekinthető, hogy Ilona úgy profitált ebből a párkapcsolati válságból, hogy megértette (általában) az érzelmi ambivalencia eredetét. Újraélte a szülei közt lezajlott, hajdani konfliktusokat, és ellentmondásosnak találta saját viselkedését a szóban forgó eset kapcsán. Tisztánlátása lehetővé tette számára, hogy erős maradjon, és kibontakozzék kapcsolata a párjával, a történtek ellenére. Úgy találta, hogy most is ugyanúgy érez Péter iránt – és nem szabad elveszíteni a szerelmet. Végül hű maradt eredeti elkötelezettségéhez, és Tudta „relativizálni” a hűtlenséget. Nem mindenkinek sikerül… |
A válság nyomán új tervekkel együtt
- Emíilia, 43 éves
„Két évvel ezelőtt a párom megcsalt az egyik szomszédnőnkkel. Történt, hogy egy napon megleptem őket egy kávéház teraszán, és olyan szerelmesen néztek egymásra, hogy rögtön mindent megértettem. Gyula nem is tagadta a viszonyt, mikor rákérdeztem. Nem szóltunk egymáshoz egy hétig – és én úgy keringtem körülötte, mint egy eszeveszett. Később azt mondta, hogy a kapcsolatának vége, kérte a bocsánatomat, és erősködött, hogy soha többé nem akarja látni ezt a hölgyet. Olyan szomorú volt a ballépése miatt – de azért észrevettem, hogy érzelmileg is érintette a szakítás. Hetekig figyeltem, hogy nem kezdi-e újra, de végül megnyugodtam, hiszen a szomszédnő eltűnt a láthatárról. Gyula engem választott, és újra elkötelezte magát irántam. Azt szerette volna, ha nem beszélünk többé az ügyről, de bennem sokáig élt a harag, és gyakran előhozakodtam vele. Még megpróbáltam mással is ismerkedni, és elhagyni őt. Mostanra viszont megbocsátottam, és terveink vannak a jövőre nézve: valahová messzire elköltözünk új életet kezdeni. Ezt ő javasolta, megígérve, hogy mindent megszervez, ha találunk megfelelő lakást. Aktivitása visszaadta a remény: mintha fiatal pár lennénk megint, izgatottan belevágva az új kalandba, melyet együtt fogunk megélni!”
| A pszichológus véleménye:
Valójában egy nehezen feldolgozható hűtlenségi történetet mesélt el Emília, hiszen nem csupán a szexről volt szó benne. Az érzelmek is kockán forogtak, így a kapcsolat nagy megrázkódtatáson ment keresztül. Emiatt nincs is abban semmi rendkívüli, hogy még két év után is fájdalmat okozott neki, mert úgy érezte, már nem az addigi úton haladtak tovább. Jó ideig a harag is vezérelte, sőt szakítani is akart, de lassanként a megbocsátást megbékélés követte, és minden rendeződött. Ezt gyakran – mint esetükben is – az új tervek szövögetése nagyban elősegíti, a párkapcsolat képes megújulni, új lendületet venni. De ez nem leplezheti el, hogy még hosszú, türelmes munkára van szükség mindkét fél részéről, érzelmi és szexuális igényéikre való több odafigyelés tekintetében. |
„Lapozni” tudni kell…
- Júlia, 39 éves
„15 éve éltünk együtt, jól megértettük egymást, de egy napon a férjem bejelentette, hogy megcsalt. Hirtelen nem tudtam mást tenni, mint hogy könnyekben törtem ki. Márk ezután elmondta, hogy nem volt véletlen, ha nem tudott ellenállni a kísértésnek. Már régóta szerette volna, hogy fejlődjék a viszony köztünk. Úgy találta, hogy belesüllyedtünk a hétköznapokba, és mikor alkalom adódott, belement egy ilyen (szerinte) őrültségbe. Számára ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy nem hagy el a lány miatt, és egy idő után meg is szakított minden kapcsolatot vele. Kérdezte, mit gondolok, és hogyan látom a jövőnket ezek után. Nem válaszoltam, becsaptam az ajtót, és elmentem egy barátnőmhöz aludni, csak másnap tértem haza. Több héten át dühös beszélgetések zajlottak le köztünk, de nagyon lassan mégis kialakult egy nyugodt párbeszéd. Most, hat hónappal az eset után, még mindig azt kérdezem magamtól, hogyan bízhatom benne ismét, de elhagyni sem akarom, kettészakítva a családunkat. Azt is gondolom, hogy nem kellett volna semmit sem mondania, de most már megtörtént – és én „lapozok”, új esélyt adok neki…”
| A pszichológus véleménye: A hűtlenség soha nem volt megoldás a dolgok előrevitelére, vagy az unalomba fulladás miatt történő „figyelmeztetésre”egy párkapcsolatban. Másképp kell elképzelni, miért mondta el Mark a feleségének az esetet – talán, hogy reakcióra bírja, sokkot okozzon neki. Ez durva módszer, az őszinteség pedig kegyetlen dolog, mégis, paradox módon a szerelem egy rossz formában történő kifejeződése is lehet. Júlia nem hibázott a továbbiakat illetően, döbbenete és fájdalma ellenére sem. Mindketten jól kezelték ezt a nehéz fordulatot, hiszen nem tudtak szakítani, folytatják ott, ahol abbahagyták… Kétségtelenül meg kell azonban birkózniuk keserűséggel, haraggal, bizonytalansággal, az esetből eredően, a jövőben is. Egy párterápia segítségükre lehet, annál is inkább, mert bizonyára mindketten szeretnének valami újat felfedezni a kapcsolatukban. |
Galenus
