A hatodik-hetedik életév a gyermeki fejlődés fordulópontja, és egyben az iskolakezdés időpontja. Készítsük fel a megfelelő módon a gyereket élete nagy változására: az iskolakezdésre.
A hatodik-hetedik életév a gyermeki fejlődés fordulópontja, és egyben az iskolakezdés időpontja. Készítsük fel a megfelelő módon a gyereket élete nagy változására: az iskolakezdésre.
Testi és lelki változások
Ebben a korban a gyermek testi felépítése és gondolkodásmódja a felnőttekéhez kezd közelíteni. Felnőttessé válnak a testarányok is, elkezdődik a fogváltás –melyet az iskolaérettség szimbólumának tekintünk-, a szervezet teherbíróbb, ellenállóbb lesz, ritkulnak a gyerekbetegségek, kialakul a különböző agykérgi területek közti együttműködés, megnő a keringés és a tüdő kapacitása.
A gyermekek mozgásfejlődése ilyenkor a csúcsponton van, ügyesek, sportolásra alkalmasak, szinte bármilyen tevékenységet képesek elsajátítani.
A hat-, hétévesek énfejlődésüknek, értelmi- és szociális fejlődésüknek olyan stádiumában vannak, hogy képesek a szabályok elfogadására és a felnőttek kívánságaihoz való alkalmazkodásra.
Ebben a korban csökken a fantázia szerepe, gondolkodásukban nagyobb jelentőségre tesz szert a valóság. Lehiggadnak és készen állnak arra, hogy rajongással egy családon kívüli felnőtt (ővele foglalkozó, őt tanító felnőtt) felé forduljanak. Jó volna eltalálni azt az időpontot, amikor a gyerekben valódi kíváncsiság ébred a világ és az ember dolgai iránt, és jó volna megtalálni azt a tanító nénit vagy bácsit, aki méltó a gyermeki rajongás elfogadására. Az ismereteket közvetítő tanár személyes befolyása és a megszerzett tudás érdemben való értékelése a leghatásosabb motiváló tény.
Készítsük fel őket
Az iskolába lépés gyökeres változást hoz a gyerek életében, és ha nem biztosítjuk hozzá a kellő feltételeket, akkor az első iskolaévek kellemetlen tapasztalatai súlyosan, sőt maradandóan károsíthatják a gyermek érzelmi életét, viszonyát a tanuláshoz, az emberekhez, a munkához, a társadalomhoz.
1. Érzelmi felkészítés
A gyerek érzelmi felkészítése az iskolára egyike a legfontosabb feltételeknek.
Nagyon fontos, hogy a gyerekben valóságos kép alakuljon ki az iskoláról. Ne gondolja, hogy az iskola, olyan mint az óvoda, ahol egésznapos szórakozás és hancúrozás folyik, de ne tartsa rideg és barátságtalan zárkának se. Tudnia kell, hogy kevesebb a játék és több a feladat.
A tanító néninek szót kell fogadni, aki sokféle érdekes dologról fog beszélni, megtanítja írni, olvasni és számolni. Sokat fognak rajzolni, énekelni, új barátai lesznek, stb. Érezze, hogy bízunk benne, elvárjuk tőle, hogy jól nevelten viselkedjen és tőle telhetően jól tanuljon. (Nem azt, hogy jobban, mint a többiek).
- A legfontosabb szabály
A legfontosabb szabály, hogy soha ne használjuk fel az iskolát fegyelmezési célokra, vagyis ne fenyegessük óvodás gyerekünket az iskolával, ahol majd móresre tanítják. Ezzel a gyerekben egyre több félelem halmozódik fel, az iskolát büntetésnek véli, ahol a rossz gyerekek fegyelmezésével foglalkoznak. Nem csoda, ha majd rémülten tiltakozik az iskolába menés ellen, bizalmatlan, érdeklődésmentes, lassan oldódó, lelke mélyén meghúzódó, szorongó, körömrágó, hasfájós kisiskolás lesz belőle.
- Ne fessünk irreális képet az iskoláról
Az érzelmi előkészítés másik gyakori hibája, amikor a szülő olyan irreális énképet alakít ki gyermekében, amilyent későbbiekben az iskola nem igazol. Elhiteti vele (mert maga is így hiszi), hogy mindenkinél okosabb, ügyesebb, tehetségesebb, a tanító néninek is kedvence lesz. A gyerek alig várja az iskolakezdést, de néhány hét után észleli, hogy nem különb a társainál, a tanító néni sem tartja őt többre. A kezdetben lelkes kisgyereknek elmegy a kedve az iskolától. A szülő ilyenkor az iskolát okolja, tovább rontva a helyzeten, hiszen a gyerek ezt úgy éli meg, hogy nem tud megfelelni a szülei vele szemben támasztott elvárásainak. Ez pedig, komoly akár életre szóló önértékelési zavarokhoz vezet.
2. Értelmi felkészítés
Az értelmi előkészítés részben megtörtént az óvodában, de ebben a szülőknek is részt kell venni. Ez nem azt jelenti, hogy megtanítjuk írni, olvasni. De a gyermeki kíváncsiságot mindég ki kell elégíteni, és ha érdeklődése a betűk-számok irányába fordul, ezt is ki lehet elégíteni, de akarata ellenére kényszeríteni az ilyen tanulásra nagy hiba, mert esetleg örökre elveszti kedvét az írástól. A szülők feladata az, hogy játékos formában erősítsék azokat az alapkészségeket (emlékezet, szókincs, memorizálás, mennyiségfogalom, stb.), amelyek az iskolai ismeretek sikeres elsajátításához nélkülözhetetlenek. Értelemfejlesztő játékok ma már kaphatok az üzletekben, de a szülők kreativitásán is múlik, hogy milyen szórakoztatva fejlesztő közös játékot tudnak kitalálni, vagy barkácsolni. Fontos azonban arra ügyelni, hogy a játék soha ne haladja meg a gyerek értelmi képességét.
Iskola után
Nagyon fontos volna a kisiskolásnak is egy biztos családi háttér, ahová a nap első fárasztó része után haza lehet menni. Az volna jó, ha délben otthon ebédelne, kicsit pihenne, majd 2-3 órát a szabadban futkározna, játszana, biciklizne, és csak ezután készítené el házi feladatát max. 20 percben. De ha ez nem lehetséges, akkor iskolából hazamenet vigyük a játszótérre, vigyük a zöldbe, ahol kifuthatja, kikiabálhatja magát.
Dr. Kerekes Judit
gyermekgyógyász
