Napról napra nő a gyógyszerválaszték, gyarapszik a gyógyszerkincs, sokasodnak a különböző hatóanyagokat tartalmazó készítmények, illetve az azonos hatóanyagot tartalmazó különböző nevű gyógyszercsaládok.
Az új hatóanyagok száma nem növekszik olyan arányban, mint a felhasználható, alkalmazható gyógyszerek mennyisége. A gyógyszerkutatók feladata az új hatóanyagok vizsgálata, választási lehetőség biztosítása adott megbetegedés esetén. A gyógyszerfejlesztők a már ismert hatóanyagok alkalmazhatóságát hivatottak kényelmesebbé, egyszerűbbé, praktikusabbá tenni. Az alkalmazhatóság egyszerűsítése vonatkozik a felhasználók mindkét csoportjára, a betegekre és az orvosokra egyaránt.
A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerforma a tabletta. A tabletták rendkívül változatosak formájukat, méretüket, színüket és persze összetételüket tekintve. A legáltalánosabb a kör alakú, néhány milliméter vastagságú, osztott vagy osztatlan tabletta. A Magyarországon forgalomban lévő, bevételre szánt tabletták többnyire kör alakúak, fehér színűek, felületük osztó vonallal és különböző betűjelekkel ellátott. A tabletták között ritka a szögletes, ovál vagy más, kör alakútól eltérő tabletta. Az osztóvonalak kézenfekvően jelzik, hogy a tabletta felezhető, negyedelhető.
Vannak bizonyos bevonattal rendelkező tabletták is, amelyek alkalmazása során a hatóanyag csak a megfelelő körülmények között válik szabaddá a tablettából. A bevonat lehet savrezisztens, ízelfedő, filmbevonat, most már egyre ritkábban cukros bevonat. A cukros bevonatút nevezzük drazsénak, melynek hátránya, hogy cukorbetegek nem szedhetik. Ez az alkalmazásbeli korlátozás az oka, hogy egyre kevesebb a drazsírozott, azaz cukros bevonattal ellátott készítmény. A bevonattal rendelkező tablettákat nem szabad darabolni, felezni, harmadolni, porítani és feloldani. A bevonat célja, hogy a tabletta hatóanyaga a lenyelés után a béltraktusba kerüljön és ne a gyomorból szívódjon fel.
A tabletták különleges változata a pezsgőtabletta. Hatóanyagai olyan kémiai formában vannak beépítve a tablettába, hogy csak nedvesség, azaz vízben való oldás hatására válnak szabaddá, és fejtik ki hatásukat. Alkalmazásuk során a csomagoláson feltüntetett mennyiségű, általában 1–2 dl vízben feloldva, a teljes feloldódás, azaz a pezsgés befejeződése után kell a folyadékot elfogyasztani.
Egy másik, a szokásostól eltérő felhasználású tabletta az oldatkészítésre szánt tabletta. Ez a típus általában fertőtlenítésre alkalmas oldatok előállítását szolgálja. Minden esetben fel van tüntetve a feloldáshoz szükséges víz mennyisége és a felhasználandó tabletták száma, vízhez való aránya. Fontos figyelmeztetés, hogy az elkészült oldat alkalmas-e fogyasztásra, vagy kizárólag külsőleg a testfelület lemosására használható.
A hüvelytablettát természetesen csak nők használják, többnyire orvosi rendelvényre. Méretük és alakjuk is eltér a megszokottól. Nagyobbak, hosszúkás vagy lapított ovál alakúak.
A kivételektől eltekintve, általánosságban elmondhatjuk, hogy a bevételre szánt tabletták, filmtabletták, drazsék szobahőmérsékleten, saját csomagolásuk által biztosított fényviszonyok között a gyártástól számított öt évig megőrzik hatóanyag-tartalmukat, tehát eddig eltarthatók. A pezsgőtabletták és az oldatkészítésre szánt tabletták eltartása csak száraz helyen lehetséges, hiszen belőlük nedvesség hatására felszabadul a hatóanyag. Mind a pezsgőtabletták, mind az oldatkészítésre szánt tabletták esetén betartandó szabály, hogy csak a frissen készült oldat használható, illetve fogyasztható. A kész oldatok nem eltarthatók. A hüvelytabletták hatóanyagai többnyire testhőmérsékleten lágyulnak, olvadnak vagy oldódnak, ezért szobahőmérsékletnél hűvösebb helyen tartandók. Ebben az esetben is a csomagoláson szereplő információk egyértelműen figyelmeztetnek a tárolás módjára és az eltarthatóság idejére. Ha ennek ellenére bárkinek kérdése lenne, természetesen „kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét”.
Az alkalmazott gyógyszerformák közül a legegyszerűbben, éppen ezért a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a szájon át, azaz orálisan adagolható készítmények. Ezek között is megkülönböztetünk egyadagos (tabletta, kapszula stb.), és többadagos (oldat, szuszpenzió, granulátum stb.) formákat.
A kapszulák a valamilyen tulajdonsága miatt tablettázásra alkalmatlan, rossz ízű vagy kellemetlen szagú hatóanyagok szervezetbe vitelét könnyítik meg. A kapszula tulajdonképpen olyan segédanyag, amely speciális módon borítja a hatóanyagot, elfedve ezzel ízét, esetleg szagát. A kapszulák leggyakrabban lágy vagy kemény zselatinból készülnek. Tartalmazhatnak szilárd, azaz por alakú, és folyékony hatóanyagot is.
A folyékony hatóanyagot tartalmazó kapszulák többnyire egyszínűek, a port tartalmazók lehetnek egyszínűek vagy színesek. A kapszulák anyaga minden esetben olyan anyagból áll, ami a kapszulák hatóanyagát a gyomor-bél rendszer megfelelő részén engedi szabaddá válni és felszívódni. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a kapszulákat nem lehet felezni-harmadolni, szétnyitni, a benne lévő port vagy folyadékot a kapszula nélkül bevenni.
Bizonyos készítmények mikrokapszulákból állnak. A mikrokapszulák – hasonlóan a kapszulákhoz – megfelelő fedőréteggel bevont hatóanyag-részecskéket, szemcséket jelentenek, csupán méretükben térnek el a kapszuláktól. Az sem ritka, hogy a kapszulák mikrokapszulákat tartalmaznak, ezzel biztosítva a nyújtott hatást. Mikrokapszulákat bizonyos tabletták is tartalmaznak ugyancsak a nyújtott hatás elérése miatt. Ezek a készítmények darabolhatók.
dr. Sánta Zsuzsanna
szakgyógyszerész
