Képzeletbeli utazás – gyógyszerekkel, felszívódás nélkül

A gyógyszerek leggyakrabban úgy hatnak, hogy bekerülnek a vérbe, amivel eljutnak az adott helyre, ahol hatniuk kell. De mi van, ha egy gyógyszer fel sem szívódik, úgy távozik a bélcsatornán keresztül?

Általánosságban véve a szájon át bevett gyógyszereknél a hatóanyag gyomorból vagy bélcsatornából való felszívódása, azaz a vérkeringésbe való bejutása a gyógyszerhatás kulcsa. A váráramlásnak köszönhetően tudnak a hatóanyagok a szervezet távoli részeire is eljutni, és ott hatásukat kifejteni, így pl. lázat vagy köhögést csillapítani, vérnyomást vagy éppen koleszterinszintet csökkenteni. Vannak azonban olyan ritka esetek is, amikor a gyógyszerek útja „mindössze” egy kacskaringós utazás a bélcsatornán keresztül – felszívódás nélkül. Mikor alkalmazhatók és mire jók a fel nem szívódó hatóanyagú gyógyszerek?

Szimetikon és aktív szén

A szájon át bevett, fel nem szívódó hatóanyagú gyógyszereknél a hatás helye a gyomor- és béltraktus. Sokan ismerik a gyógyszertárakban vény nélkül kapható, szimetikont vagy aktív szenet (latinul: carbo activatus) tartalmazó tablettákat, kapszulákat, gyöngyöket vagy cseppeket.

A szimetikon a fokozott gázképződés okozta puffadás kellemetlen tüneteit mérsékli azáltal, hogy a bélben lévő gázbuborékok falának az elbontásában segít. A hatását tehát a bélcsatornában fizikai úton fejti ki, a szervezetet alkotó anyagokkal nem lép kémiai reakciókba, élettani szempontból közömbös anyagként viselkedik.

Hasonlóképpen az aktív szén is a gyomorban és a bélben „hat”, ott köti a felszínéhez azokat a különféle méreganyagokat, bakteriális eredetű toxinokat, amik például a hasmenést okozzák. Ezt követően az aktív szén a széklettel távozik a bélcsatornából, és magához kötve viszi ki a szervezetből a méreganyagokat.

Gyerekeknél, várandósoknál, szoptatós anyáknál is alkalmazhatók

A bélből fel nem szívódó hatóanyagokra általában jellemző, így az említett két hatóanyag használata során is biztonságot ad az a tény, hogy a molekuláik nem jutnak be a vérkeringésbe, ily módon nem befolyásolják távoli szervek, szövetek (pl. máj, vese) működését. Ezzel is magyarázható az, hogy ezek a szerek már kisgyermekeknél is alkalmazhatók (a szimetikonos patikaszereket a csecsemők szélgörcs okozta hasfájására is ajánlják, illetve az aktív szenes készítmények három éves kortól adhatók), illetve szükség esetén várandós nők, szoptató anyák is szedhetik az említett készítményeket.

Milyen „menetrenddel” írható le a bélcsatornán „átutazó” készítmények útja?

A fel nem szívódó hatóanyagú készítmények „utazása” a bevételt követően a nyelőcsőben folytatódik. A néhány másodperc alatt a gyomorba jutott készítmények hamarosan a vékonybél különböző szakaszaiba (patkóbél, csípőbél, éhbél) és a vastagbélbe jutnak, végül a széklettel ürülnek. A fel nem szívódó szerek „utazása” átlagosan 22 órát vesz igénybe,- a táblázat szemlélteti azt, hogy a különböző „útszakaszokon” mennyi időt tölt a készítmény/hatóanyag. A „menetrend” azonban nincs kőbe vésve, nem érvényes minden esetben. Vannak kórképek, amik ezt lényegesen képesek megváltoztatni; így például a hasmenés jelentősen képes lerövidíteni a „utazás” teljes időtartamát.

Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész