Mindenki tapasztalhatja, hogy ha ugyanannak a hatóanyagnak ugyanazt a dózisát tablettaként, kapszulaként vagy oldatként veszi be, netán infúzióként kapja, a terápiás hatás kialakulása hamarabb vagy később következik be. Mitől függ az, hogy a gyógyszerek szervezetbeni hatása több vagy kevesebb idő alatt alakul ki?
A gyógyszerek hatásának kialakulását illetően a meghatározó lépés az, hogy a hatóanyag milyen gyorsan kerül be a vérkeringésbe,- hiszen ezt követően a véráram segítségével a hatóanyag már pillanatok eljut a hatás helyére.
| A véráramba való bekerülés lehető leggyorsabb útja az, ha közvetlenül a vérkeringésbe jutnak be a gyógyszermolekulák. Erre kínálnak lehetőséget az infúziók. |
A sterilitás fontos
A véráramba való gyógyszerbejuttatás egyrészt eredményes és biztató terápiás lehetőség, ugyanakkor hatalmas felelősség is. Nem mindegy, hogy milyen minőségű, milyen tisztaságú folyadék jut be a véráramba. A gyógyszergyártás minden esetben pontosan szabályozott, alaposan ellenőrzött és részletesen dokumentált folyamat; különösen igaz ez az infúziók előállítására vonatkozóan. Az üveg vagy műanyag infúziós palackokban és műanyag zsákokban lévő oldatok szigorúan ellenőrzött körülmények között készülnek.
Azoknak minden esetben mechanikai szennyezőktől (pl. parányi úszó szálaktól) mentesnek, sterilnek és pirogénmentesnek kell lenni.
| A steril azt jelenti, hogy élő mikroorganizmusokat (pl. baktérium, gomba) nem tartalmazhat az infúzió, a pirogénmentesség pedig nem más, mint a lázat okozó bakteriális termékek jelenlétének a szigorú tiltása. |
Az infúzió összetétele hasonlít a véréhez
Amennyiben technológiailag kivitelezhető, illetve a kezelendő kórkép is lehetővé teszi, az infúziós folyadék összetétele a lehető legnagyobb mértékben hasonlít a véréhez. Ez egyrészt megnyilvánulhat abban, hogy az infúziós oldatokban lévő sókoncentráció a vérben található sók koncentrációjával (majdnem) megegyező, valamint a kémhatás tekintetében is jellemző a közel azonos pH-ra törekvés.
Az infúziós szerelék
Az infúziós palackokból vagy zsákokból az ún. infúziós szereléken keresztül „utazik” az infúziós oldat a véráramba. A szerelék magában foglalja a zsákba vagy palackba alkalmas módon beszúrható tollat, a levegőztető szelepet, a cseppkamrát, a szabályozható csappal ellátott csövet és a véna falát átszúró tűt is. A szereléken keresztül szinte azonnal a véráramba „csepeg” a hatóanyag; nem véletlen, hogy olyan esetekben, amikor azonnali gyógyszerhatásra van szükség, sokszor infúzióhoz fordulnak az orvosok.
Sokféle infúzió van
Az infúziók az alkalmazásuk célját és összetételüket tekintve sokfélék lehetnek. Gyakran alkalmazottak a nagyfokú folyadékveszteség pótlására szolgáló elektrolit- vagy más szóval sótartalmú infúziók, amik például a csecsemők, kisgyermekek intenzív hányása és/vagy hasmenése miatti kiszáradás esetén segítséget nyújtanak.
- Ismertek a táplálkozni nem tudó betegek szervezetébe alapvető tápanyagokat bejuttató ún. tápláló infúziók; amik – többek között – cukrokat, zsírokat tartalmaznak.
- Alacsony vércukorszint esetén glükóz-oldatot használnak a vércukorszint rendezésére.
- Ha a vér pH-ja súlyos anyagcsere-betegségek következtében kórosan savas vagy lúgos tartományokba tolódik el (és itt nem a napjainkban hódító „elsavasodási” divathóbortról van szó), akkor a felborult sav-bázis egyensúlyt helyreállító infúziókat alkalmaznak.
- Az előbbiek mellett a klinikákon, kórházakban gyakran alkalmaznak olyan személyre szabott infúziókat, amely a sók, cukrok mellett a beteg számára szükséges hatóanyagot (pl. a szülészeteken alkalmazott oxitocin hormont) is tartalmaznak.
Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész
