Magyarország – Bulgáriával és Romániával együtt – a legrövidebb életkilátásokkal rendelkező közép-kelet-európai országok egyike.1 Amíg az Európai Unióban egy év alatt 100 ezer emberből 381-en halnak meg szív-érrendszeri betegségben, addig Magyarországon ez több mint 782 embert jelent – ami több mint a duplája az uniós átlagnak. Hazánkban több mint kétszer annyian veszítik életüket a szív-érrendszeri betegségek miatt, mint a daganatos betegségek miatt.2
A Központi Statisztikai Hivatal 2017-es adatait kutatva aggasztó tényeket tapasztalunk. A magyarországi összhalálozások több, mint 50 %-át a keringési rendszer betegségei okozták. Az adat megdöbbentő annak tükrében, hogy míg az egyik oldalon a szív- és érrendszeri halálozás áll egyedül, addig az összes többi halálokért a daganatos betegségek, a légzőrendszeri- és emésztőszervi betegségek, illetve erőszakos és önkezű halálozások teljes összessége felel.3
Mik a fő kiváltó okok?
A szív- és érrendszeri megbetegedések kiváltó okai között a jól ismert rizikófaktorok szerepelnek: zsírokban és szénhidrátokban gazdag étkezés, mozgásszegény életmód, elhízás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás. A dohányzás elleni kampány és a megszorító intézkedéseknek köszönhetően hazánkban a káros szenvedély aránya csökkenő tendenciát mutat, de még így is a hazai felnőttek 27%-a dohányzik.4 Az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedően magas a zsírokban gazdag ételek fogyasztása, a bevitt kalóriák több mint 40%-át a zsír adja.5
A magasvérnyomás, a szívinfarktus, a szívelégtelenség és a stroke felelősek elsősorban a szív- és érrendszeri halálozásokért.
A krónikus szívelégtelenségről
A krónikus szívelégtelenség egy olyan, bármely életkorban előforduló, progresszív, magas megbetegedési és halálozási mutatókkal járó betegség, amely esetén a szív nem képes megfelelő mennyiségű vért pumpálni a szervezet tápanyag és oxigén igényének kielégítésére. Szívelégtelenséghez számos kardiovaszkuláris betegség vezethet. A betegség jellemző tünetei a nehézlégzés, fulladás, fáradékonyság, a lábszárakat érintő vizenyő. Minden szívelégtelen beteg a tünetektől függetlenül rossz prognózissal bír.6
A szívelégtelenség lefolyását visszatérő állapotromlások jellemzik, melyek emelkedő számú kórházi felvételhez, és a halálozási rizikó fokozódásához vezetnek.7
A rendelkezésre álló adatok azt igazolják, hogy a szívelégtelenség egy globális egészségügyi probléma, és az előfordulási gyakoriság az életkor előrehaladtával növekszik. Évente legalább 40.000 beteg kerül kórházba krónikus szívelégtelenség miatt Magyarországon, és a szívelégtelen betegek első kórházi felvételét követően az esetek 15-20%-ában már az elkövetkező évben újabb re-hospitalizáció szükséges.8
A túlélési arány ugyanolyan rossz vagy akár rosszabb is, mint a rák vagy a stroke esetében. A szívelégtelenségben szenvedő betegek 50%-a hal meg a diagnózis felállítását követő 5 éven belül.1
Magyarországon 30-40.000 új beteg kerül felismerésre évente – ami az arányát tekintve megfelel egy közepes méretű város (pl.: Baja, Cegléd) teljes lakosságának -, és a jelenlegi kezelés ellenére a betegség miatti első éves halálozás megközelíti a 30%-ot.
A krónikus szívelégtelenség kezelésére alkalmazott új gyógyszer
Ez egy olyan, új hatásmechanizmussal rendelkező gyógyszer, melyet a krónikus szívelégtelenség kezelésére fejlesztettek ki. A PARADIGM-HF klinikai vizsgálatban az új gyógyszer hatásosságát és biztonságosságát hasonlították össze a standard terápiával szemben, 8 442 csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenvedő beteg esetében. A vizsgálatot a tervezett idő előtt leállították, mert az új gyógyszer egyértelmű előnye igazolódott:
- 20%-os kockázatcsökkenés a szív- és érrendszeri halálozást tekintve, szemben a konvencionális kezeléssel
- 21%-os kockázatcsökkenés a szívelégtelenség miatti hospitalizációt tekintve, szemben a konvencionális kezeléssel
- 16%-os kockázatcsökkenés a bármely okból bekövetkező halálozást tekintve, szemben a konvencionális kezeléssel.
Milyen életminőségbeli javulást eredményez ennek a készítménynek a használata?
Az új gyógyszeres kezelése jelentős mértékben javítja a szívelégtelen betegek fizikai és szociális korlátozottságát. A legjelentősebb javulás a munkaképesség, az önellátás, a sporttevékenységek területén volt megfigyelhető. Azok a betegek, akiket ezzel az új gyógyszerrel kezeltek, jelentős javulást éreztek a hétköznapi aktivitásukban is (kertészkedés, háztartási teendők, hobby tevékenységek). A vizsgálat adatait elemezve megállapították, hogy az új kezeléssel a betegek átlagosan 9 évvel érezték magukat fiatalabbnak.
