Valentin naphoz közeledve mindenki elidőz a szerelem körül…akinek van, azért, akinek még nincs a hiányában lebeg, de szerelemre gondol. Nemcsak egy másik emberbe lehetünk szerelmesek, mert beleszerethetünk az életbe is! Meg kell ittasulni a létezéstől, hogy a világ is belénk szerethessen.
Szerelmes vagyok egy mosolyba, egy ismeretlen tekintetébe, a gyerekeimbe, a hazámba, az óceán színébe, Firenze középkori utcáiba, Dante és Leonardo lelkébe, a harangzúgásba, az összes megfestett képbe, valaki reám bízott bizalmába, az éjszaka csöndjébe, a gyertya lángjába, a kristály árnyékába a falon, a hajnal szédítő ígéretébe, az első emberpár ölelésébe, az újrakezdett életem ragyogásába… szerelmes vagyok az életbe, csak úgy, minden és mindenki nélkül, mert az élet szép! Mert az élet varázslat, ha nem számítások szerint éljük.
A szerelem termékennyé teszi a szívet, a szerelem az elragadtatás illata, a szerelem isten érintése ajkaimon, a szerelem a lélek lelke, a szív intelligenciája…az élet menedéke. Boldogtalanul élni gyávaság, de a szerelem kiengesztheti az ég isteneit, ez a csillagokba vezető lépcső. Meg kell részegülni a mindenségtől, szerelemmel kell érezni a csillagos eget, a hajnalt, az eső táncát az ablakon, a kávé mámorító illatát, a széken ottfelejtett ruha magányát, a sálamon maradó parfümillatot, egy üzenetet, melyre várunk…és szerelemmel kell érezni a saját lelkünket…mert akinek szívében van, az tud belőle másoknak is adni. Aki a mindenség szeretője lesz, sosem felejti el ízét annak a mámornak, mely megédesíti az egész életet. Aki megkóstolta már a forrás vizét, nem akar majd a korsóból inni azután. Szerelmes vagyok az életbe…kezdjetek el és merjetek szeretni!
Vészabó Noémi
Leonardo- és Caravaggio-díjas festőművész, író
