Egyre divatosabb manapság az énidő szó használata, a sors különös fintora, hogy éppen egy ilyen helyzetben lehet megtapasztalnunk.
A koronavírus miatt a legtöbben kénytelenek vagyunk otthon maradni, viszszavenni a tempóból. Használjuk ki az alkalmat! Végre van időnk, hogy megtanuljunk olyan dolgokat, amiket aztán majd rutinnal fogunk tudni használni, amikor visszatérünk a normál kerékvágásba.
Az énidő az önmagunkra fordított minőségi idő, amikor bármit csinálhatunk, ami számunkra örömet jelent, feltölt vagy személyes feltöltődésünket szolgálja. Ilyenkor önmagunkért teszünk, nem a családért vagy másokért. Fontos, hogy a munkavégzés nem jelenik meg ez idő alatt. Az énidő legfontosabb lényege, hogy ilyenkor nem másokért vagyunk. Ha ki szakadunk a mókuskerékből, akkor harmóniát, lelki békességet kaphatunk.
A párkapcsolati konfliktusok jó része is megelőzhető lenne, ha több idő jutna saját magunkra. Engednünk kell, hogy időnként a másik is ezt tegye, nem kell mindig közös program. Az énidő ugyanakkor nem jelent elmagányosodást, hanem csak befelé fordulást, picit magunkkal foglalkozunk, feltöltődünk. Az egyedüllét tudatos választás, magunk hozzuk ezt a döntést magunkért, míg a magány más. Mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként megnyomja az off gombot.
Ne gondoljunk valami nagy dologra. Már az is minőségi énidő lehet, hogy csendben, nyugalomban, e-mail-nézés nélkül, zenét hallgatva megisszuk a reggeli kávénkat. Vannak olyanok, akiknek a sport okoz örömöt. Nyilván most, a vírushelyzetben a mozgást, a sportot picit átalakítva ugyanúgy meg tudunk oldani bizonyos edzésformákat.
A kialakult helyzet arra ösztönöz minket, hogy visszavegyünk a tempóból. Most van időnk átgondolni, hogy az énidő alkalmazása milyen pozitív hatással lehet ránk. Jó tanulást!
Dr. Baksa Balázs
