Dr. Balogh András miskolci gyógyszerész hívta fel a figyelmemet egy fiatal, ambiciózus énekesre, aki a maga erejéből, a tehetségével, munkájával, szorgalmával, egyedül, menedzseri háttér nélkül építi magának az utat. A most 26 éves László Attila 2012-ben Varnus Xavér és Rhoda Scott Az orgonák csatája c. Papp László arénabeli hatalmas koncerten énekes fellépőként vett részt. És milyen a sors, az előadáson én is ott voltam, de nem gondoltam, hogy egy napon interjút készítek vele.
- A zene és az éneklés már gyermekkoromban elkezdődött. Édesanyám sok népdalt tanított nekem. Sokat énekeltem az óvodában és mindig érdekelt a zene, a billentyűs hangszerek. Aztán 2011-ben jelentkeztem a Csillag születik tv-műsorba, amit sikerült megnyernem egy Máté Péter-dallal. Magántanároktól tanultam zongorázni és orgonálni, de legjobban igazán autodidakta módon, hallás után, egyedül. Nekem a fő profilom az éneklés a zongorával és az orgonával együtt. A Csillag születik műsorba is énekléssel jelentkeztem. Az eltelt 11 év óta is a zenével foglalkozom folyamatosan. Most már saját dalokat is írok, sokat írok a magyarságnak, és azon vagyok, hogy ezt az utat, amin elindultam, folytassam tovább. A magyarlakta területeken, beleértve Amerikát, Kanadát, Ausztráliát, sokat fellépek és magyaroknak énekelek.
- Hogyan érkeztél el a mai mivoltodhoz? Tehát egy komplex zenei utat képviselsz, merthogy zeneszerzéssel is foglalkozol, hangszereléssel, szövegírással, túl azon, hogy énekelsz és hangszeren játszol.
- Így komplett a zene. Első dolog az éneklés, de mellette a zeneszerzés és a szövegírás is fontos, és persze az ember, aki benne van, aki mindezt átadja. Ha van egy dal, amit én magam írtam és én mondom el, az már tényleg én vagyok. Úgyhogy én a zenének élek. Ez a munkám és egyben a hivatásom is. Az a jó a zenében, hogy kifejezhetem magamat, az ember valamilyen szinten kötött a hangulathoz, kötött az alkalomhoz, hogy éppen mi van benne, mit szeretne elmondani.
- Tehát te a zenét arra használod, hogy elmond az embereknek a benned lévő gondolatokat?
- Igen, vagy úgy mondjam el, amilyen én vagyok.
- És milyen vagy?
- Én mindig az egyszerűségre törekszem. Nagyon fontos számomra az alázat, a hit, és ezekkel mondok el saját dalokat és feldolgozásokat a magam módján. Az értékek képviselése nagyon fontos számomra.
- Mit tartasz értéknek az életedben?
- Ha az ember ezt a szakmát választja, a leglényegesebb mindig az előadás, a zene. A zene nagyon tud segíteni, tud hatni az emberekre. A remény, a kitartás, a boldogság vagy bármi, ami az embereknek kell, összekapcsolható a zenével.
- Említetted a boldogságot. Szerinted mi a boldogság?
- Fals képünk van erről, hogy mit jelent a boldogság. Csak kergetjük, kergetjük, és végül rájövünk, hogy ez nem is az. Nem érezzük annak. Pedig sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, sokkal elérhetőbb, mint amennyire elérhetetlennek gondolják egyesek.
- Mi az, ami inspirál téged?
- Inspirálás? A be nem tervezett történések, amiket az ember nem is gondol. Az élet egy nagyon fontos tanulóút. Ami a legfontosabb, nyitott szemmel, nyitott füllel, nyitott szívvel járni és megtalálni, ami az embert előre viheti, amin javíthat. A világon egyre fontosabb lesz az, hogy az ember magával rendben legyen. Ez egy hosszú út, egy hosszú tanulóút, ami nem megy egyik pillanatról a másikra. Én a mai napig küszködöm, ahogy más is, én is, de el kell fogadni néha a dolgokat, és ebből táplálkozni.
- Mit változtatnál meg a világban, ha tehetnéd?
- Egy kicsit lelassítanám… Már félelmetesen gyors, és lelassítanám egy kicsit. Fejlődjünk, de ne ilyen iramban. Mert sosem vezet jóhoz, ha valami túl gyors.
- Van egy egyesületed. Beszélj erről egy kicsit.
- A Zene Összeköt Egyesület egy kis egyesület, melynek célja a nevében benne van. A zene erejéből kapcsolatot létesíteni idős és fiatal között, mindenki között. A zene gyógyító hatású is egyúttal, de valahol egy nyelv is, és a zene nyelve valóban összeköt. Az egyesület arról szól, hogy ezt vigye, ezt a hitvallást, hogy a zene valóban összeköt. Jótékonysági eseményeket, rendezvényeket szervezünk, pályázatokat nyertünk a Kézdi-Vásárhelyi iskolával. Egy pedagógus barátom javasolta, aki szintén tagja, hogy érdemes ezzel foglalkozni, mert ez is hozzátesz az emberhez, ennyivel is több lehetek. De az egyesület nem rólam szól, hanem ezekről a gondolatokról, és annak segít, akinek kell.
- Nagyon érdekes, amit mondasz, mert a zene tényleg megérdemel minden támogatást, mert, ahogy mondtad, a zene gyógyszer, a zene táplálék, a zene kulturális érték, tehát tényleg sok minden, és érezzék így az emberek is ezeket a dolgokat. A tervekről, célokról szabad valamit tudnunk?
- Sok minden van a fejemben, szeretnék új dalokat is hamarosan. Célok vannak, csinálni, csinálni ezt tovább. De néha az ember is megtorpan, és nem tudja, hogyan induljon tovább. De mindig van valami a fejemben, ami foglalkoztat. A Covid után újra elindultak a rendezvények, ami nagyon jó, de valahol az alkotás rovására is megy. Amikor koncertek veszik körül az ember életét, tehát valahol ad, de valahol el is vesz, mert valaminek mindig a rovására megy a dolog, úgyhogy ezt kell optimalizálni. De hát az élet is ilyen – optimalizálni kell valahogy a dolgokat. Valahogy az arany középutat megtalálni. De ez a legnehezebb, a legnagyobb feladat az életben.
- Te meg vagy elégedve magaddal?
- Maximalista vagyok, viszont elfogult nem vagyok magammal, ami szerintem rendben van, nyilván mindig tudom azt, hogy hova lehet még fejlődnöm. Van az a bölcs gondolat, hogy ne állapodj meg, hanem mindig képes legyél tanulni, nyitott szemmel járni. De erre jó az élet. Ezt próbálom folyamatosan mondani magamnak, nyitott szemmel, nyitott szívvel élni.
Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
A cikk a Patika Magazinban jelent meg! Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
