A drog ma már komoly társadalmi probléma. Az alábbiakban egy volt drogfogyasztó vallomását olvashatják, aki azóta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Karának hallgatója, gyermekotthonokba és középiskolákba jár drogprevenciós előadásokat tartani.
Elég mélyre kerültem nagyon fiatalon, sajnos szinte minden rosszba belecsúsztam, amibe csak lehetőségem volt. Még kiskamaszként döntöttem úgy, hogy fellázadok azok ellen az értékek (és saját normális életem) ellen, amiben felnőttem. Az én lázadásom abból állt, hogy korán dohányozni, durván inni, drogozni, balhézni kezdtem, kimaradtam a suliból, és azt a kevés értéket is elvesztettem, amivel elindultam. Ezekről a következő cikkeimben olvashatok még.
Ahogy azt páran már tudhatjátok rólam, elég mélyre kerültem nagyon fiatalon, sajnos szinte minden rosszba belecsúsztam, amibe csak lehetőségem volt. Még kiskamaszként döntöttem úgy, hogy fellázadok azok ellen az értékek (és saját normális életem) ellen, amiben felnőttem. Az én lázadásom abból állt, hogy korán dohányozni, durván inni, drogozni, balhézni kezdtem, kimaradtam a suliból, és azt a kevés értéket is elvesztettem, amivel elindultam. Ezekről a következő cikkeimben olvashatok még.
Nyilván minden fiatal próbálgatja a szárnyait és a határait, ami egy teljesen egészséges személyiségfejlődési folyamat a maga furcsa szélsőségeivel és átalakulásaival, küzdelmeivel. Sok dolgot megkérdőjelezünk, és bizonyos dolgok ellen kiállunk. Ez egy sebezhető időszak is, hiszen a személyiségedre könnyen tud olyan hatással lenni valami, ami totális zsákutcába visz. Kamasznak lenni tényleg nagyon nehéz: a világ átalakul körülöttünk, és mi is átalakulunk – csak az nem mindegy, milyen irányba.
Mikor azt gondoltam magamról, nagy lázadó vagyok, az egyik legkárosabb életszakaszomban voltam. Mindenkinél okosabbnak és hitelesebbnek gondoltam magam, a saját lázadásomtól elvarázsolva pedig azt hittem, hogy valami egyedit és különlegeset csinálok, miközben csak piálok, cuccozok, vagy épp játékgépezek, és semmi hasznosat nem teszek. Az igazság az, hogy csupán beálltam annak a hatalmas embertömegnek a sorába, aki menekül a problémái elől, önsorsrontóan viselkedik, és a saját hibáiért lehetőleg az egész világot utálja.
Furcsának tűnik az embertömeg kifejezés? Nézz csak körbe a tévében, neten, az utcákon vagy csak a saját környezetedben! Láthatod a huszadik, századik ugyanolyan stílusú fiút vagy lányt, akiknek ugyanaz a „céljuk”, mint a többi „egyéniségnek”: minél többet bulizni, minél több emberrel összejönni, kamu életet élni online, és a lehető legértéktelenebb élettel végül sehova se jutni. Meg persze a lehető legkevesebb értelmes emberre hallgatni, mert ők épp „lázadnak”, és a legtöbb káros dolgot megcsinálni, mert „szabadok” is. Ennek idősebb verzióját is megfigyelheted: szociális ivásként kimagyarázott felnőttkori piálást, a családot leépítő agresszivitást, megcsalást, a szakmai és emberi sikertelenséget, mindezek miatt pedig a csalódott fröcsögést az egész világra. A szívük mélyén tátongó űrt próbálják a lehető leghangosabban és -erőteljesebben elpalástolni, miközben még most is azt hiszik magukról, hogy lázadnak, és csupán túl nagy egyéniségek. Szerintem mai kultúránk legnagyobb átverése a lázadás illúziója.
Ugyanakkor megláthatod azt a pár embert a környezetedben, akiknek értelmes céljaik vannak, hobbijaik, amelyeket tényleg szeretnek, és egy olyan értékes életet élnek, amire boldogan fognak visszanézni életük utolsó napján is. Megláthatod azt a pár fiatalt, aki nemet mer mondani a csoportnyomásnak, ha „inni kell”, „szívni kell”, és mer magával valami értelmeset kezdeni. A jóért fel mer lázadni bárki és bármi ellen, de csak azért, mert valaki azt mondja, nem tesz meg semmit, amit nem akar. Ők tényleg szabadok.
Legyünk őszinték: az egyetlen, aki igazán lázad, azok az utóbbiak, azok ők, akik nemet mernek mondani, és tényleg egyedi életet mernek élni. Mert a mai kultúrában a legnagyobb lázadás elérni valamit, korrekt és értékes emberré válni, nem rombolni saját magunkat és környezetünket, hiszen az emberek jelentős része ennek pont az ellentétét csinálja és fogadja el. (Noémi, egy volt droghasználó)
