A tartós stressz, a szorongás, a levertség, a pánik vagy a depresszió gyengítik az immunrendszert, ez pedig fokozza a bőrproblémák kialakulásának kockázatát is.
Csalánkiütés, pikkelysömör, ekcéma, akne, rosacea, herpesz: bőrbetegségek, melyek tünetei súlyosbodhatnak, ha valamilyen külső környezeti tényező miatt kibillenünk lelki egyensúlyunkból. Dr. Sárdy Miklós, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója hangsúlyozta, a tartós stressz, a szorongás, a levertség, a pánik vagy a depresszió gyengítik az immunrendszert, ezért fogékonyabbá válunk a bőrproblémák kialakulására is. A páciens többnyire úgy kerül pszichológushoz, pszichiáterhez, hogy a hagyományos bőrgyógyászati kezelések nem bizonyulnak kellően hatékonynak – fűzte hozzá Dr. Hoyer Mária, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszékének főiskolai docense.
A stressz nemcsak lelki, hanem fizikai panaszokat is előidézhet, az általa kiváltott tünetek pedig a gyomorpanaszok, szorító mellkas vagy a magas vérnyomás mellett a bőrön is jelentkezhetnek – nyilatkozta Dr. Sárdy Miklós. Magyarázatként hozzátette: stressz hatására aktiválódik a hormon- és idegrendszer, ami túlzott mértékű és tartós, krónikus stresszhatás esetén kóros irányba tereli az immunrendszer működését.
A pszichoszomatikus szemléletmód meghonosodása az orvoslásban már hosszú évtizedek óta megtörtént, ám arra, hogy pszichés faktorok a különféle bőrön jelentkező kórképek hátterében is állhatnak, az orvosok csak az elmúlt 10-20 évben kezdtek komolyabb figyelmet fordítani. A legtöbb bőrbetegség, például a csalánkiütés, az ekcéma, a pikkelysömör – de ide sorolható a herpesz is – a tudomány mai állása szerint nem pszichoszomatikus gyökerű, de a panaszok stresszes élethelyzeteket követően súlyosbodhatnak. Dr. Sárdy Miklós a saját praxisában is tapasztalt már olyat, hogy egy teljesen szomatikus eredetű autoimmun bőrbetegség a páciens hosszas, problémás válása után hirtelen minimális aktivitásúvá vált. Hozzátette: gyakran találkozik olyan esetekkel is, amikor egy korábban lappangó bőrbetegség csak felnőtt korban, stresszes időszakban lángol föl, a többi között a felnőttkori akne is sokszor összefüggésbe hozható a páciens mentális állapotával, a fokozott szorongás ugyanis elősegíti annak kialakulását.
Dr. Hoyer Mária elmondta, a betegek többnyire úgy kerülnek pszichológushoz, pszichiáterhez, hogy a hagyományos bőrgyógyászati kezelések nem bizonyulnak kellően hatékonynak, és a bőr állapota nem javul vagy stagnál. Ilyenkor egy alaposabb orvosi kikérdezés során felmerülhet a lelki okok jelenléte is. Az úgynevezett pszichodermatológia létjogosultságát több kutatás is igazolja. Bizonyos bőrbetegségeknél számottevő javulás mutatkozott, ha a beteg lelki támogatást is kapott a hagyományos biomedicina mellett – hívta fel a figyelmet a főiskolai docens. Egy, az Egyesült Államokban végzett, a lelki tényezők szerepét vizsgáló kutatásban kifejezetten bőrbetegeken tesztelték a tudatos jelenléten alapuló mindfulness pszichoterápiát. Az eredmények azt mutatták, hogy esetükben sokkal hosszabbra nyúlt a tünetmentes időszak.
Dr. Hoyer Mária a módszerválasztás kapcsán elmondta, a terápia hossza, iránya és a kitűzhető cél függ a betegségtől, a páciens pszichés hátterétől. A testi tünetek csökkentéséhez általában hosszabb, feltáró jellegű folyamat vezet, de előfordulhat, hogy elegendő egy-egy rövid találkozás a lelki nehézségek csökkentéséhez, és ezzel együtt az életminőség javulásához, a jobb betegségmegéléshez. Azokban az esetekben pedig, ahol a pszichés sérülékenység egyértelműen feltárható, már pszichoterápiás beavatkozás is indokolt lehet.
Dr. Sárdy Miklós hozzátette, a pszichodermatológia egyik fő ága kifejezetten a rosszindulatú daganatos betegségek miatt rossz lelki állapotba került páciensek kezelésére koncentrál. A krónikus vagy daganatos betegségek esetén ugyanis nagyon gyakoriak a társuló pszichés problémák, depresszió, szorongásos zavarok, vagy a klinikai szintet el nem érő pszichés jelenségek: a visszahúzódás a társas élettől és örömtevékenységektől, a félelem a stigmatizációtól, és egyfajta belefásulás a betegségbe.
[Forrás: Semmelweis Egyetem]
