Ahogyan a címben is utaltunk rá, a lovas terápia egyidős az orvoslással, maga Hippokratész is írt róla („Hippokratész” egyébként szó szerint „lóban rejlő erőt” jelent). Az állatasszisztált pszichoterápiák egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, egyre többen keresik ezeket, és egyre több tudományos vizsgálat igazolja hatékonyságukat.
A lehetőségek között is az egyik legnépszerűbb a lovakkal végzett állatasszisztált terápia. Hogyan lehetséges az, hogy ezek a nagy és nemes állatok nemcsak kiváló hobbiállatok, megbízható sporttársak, hanem hasznos segítők terápiás helyzetekben is?
Mindennek közös gyökere van. A társállatok a legtöbb ember számára pszichológiai szükségleteket is kielégítenek, ezek a szükségletek pedig nagyon fontosak: a városi emberek nagy része is tart valamilyen hobbiállatot, annak ellenére, hogy ez számos költséggel, kellemetlenséggel, korláttal jár. Az állatok jelenlétével kapcsolatos pszichológiai igény azonban olyan nagy, hogy az emberek szívesen vállalják ezt az áldozatot. A felnőttek többsége kedveli az állatokat, és szinte minden gyerek nagyon vágyik vagy vágyott egy házikedvencre élete egy vagy több szakaszában.
A társállatokkal kapcsolatos pszichológiai hasznot meg is lehet mérni:
• egyes kutatások szerint a társállattal élők vérnyomása alacsonyabb,
• a fő stresszhormon (a kortizol) szintje szintén alacsonyabb esetükben,
• oxitocinszintjük (számos pozitív pszichológiai változásért felelős hormon) pedig magasabb, mint állatok nélkül élő társaiké. És ahogy érzelmeink „átragadnak” egyik emberről a másikra, úgy képesek állataink is sokszor nem tudatos belső feszültségeinket vagy éppen örömünket átvenni, és azután viselkedésükkel visszatükrözni. A kérdés már csak az: hogyan tudjuk ezt az állatokkal meglévő, erős pszichológiai kapcsolatot terápiásan is kihasználni?
Bár sokfajta állatot használnak állatasszisztált terápiára, pszichoterápiás szempontból két kitüntetett társállatunk van: a ló és a kutya.
Egyszerűen azért, mert ennek a két állatnak az esetében a tenyésztés célja sosem elsősorban a több hús, a puhább szőr volt (mint a legtöbb háziállat esetében), hanem az emberekkel való minél szorosabb együttműködési készség – egy lovas katona élete múlhatott azon, hogyan tud együttműködni hátasával. A lovak terápiás jelenléte nagyon sokban segít egy szakképzett terapeutának.
• Egyrészt viselkedésükkel visszajelzik, „visszatükrözik” azokat a legapróbb érzelmi változásokat is, amelyeknek nem is vagyunk tudatában – ezzel segítenek önmagunk jobb megismerésében.
• Ezenkívül segítenek pszichológiai képességeink fejlesztésében is: segítségükkel növekszik az önbizalom, segítenek abban, hogy külső és belső érzelmi határainkat jobban meg tudjuk védeni, de tanulhatunk segítségükkel konfliktuskezelést, érzelmi állapotaink szabályzását és még számos olyan készséget, amelyek önmagunk fejlesztésében és terápiás helyzetekben is jól használhatók. Ezek a képességek ugyanakkor nem fejlődnek pusztán az állatokkal való együttléttől – a lovak (és más társállatok) segítségével történő készségfejlesztés és pszichoterápia egyaránt erre kiképzett szakembert igényel.
A lovas terápia nemcsak hasznos, hanem a legtöbb kliens számára élvezetes is – felemelő érzés ezekkel a nemes és érzékeny állatokkal együtt dolgozni.
A terápia túlmutat a lóval való kapcsolaton – segíthet visszatalálni bioritmusunkhoz, és segíthet visszaállítani a kapcsolatot természetes környezetünkkel. Mindkettőt egyre fontosabbnak tartja a tudomány a testi-lelki egészség szempontjából.
Dr. Purebl György PhD
egyetemi docens, igazgatóhelyettes
Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet
A cikk a Patika Magazin júniusi számában jelent meg! Keresd minden hónapban a gyógyszertárakban!
