Hová tettem a szemüvegemet, a lakáskulcsomat? Miről is beszéltünk az előbb? Nem hagytam bekapcsolva a vasalót, bezártam a bejárati ajtót? A nyelvemen van az illető neve, de nem jut eszembe! Kivel ne fordult volna elő ilyen apró memóriazavar? Mindazonáltal, minden ellenkező híreszteléssel szemben a feledékenység nem feltétlenül a korunkkal jár együtt… A fontos az, hogy ilyen esetekben nem szabad pánikba esnünk, inkább arra kell figyelnünk, hogy ezek a kisebb felejtések nem jelentkeznek-e túl gyakran. Ennek lehetőség szerinti megelőzésére tudnunk kell, hogy a memória olyan, mint az izom – minél többet dolgoztatjuk, annál jobban fejlődik, erősödik. Lássunk néhány módszert emlékezetünk „tréningjére!”
Mindennap élesítsük a rövid távú memóriánkat!
Memóriánk segítségével tudjuk a kívülről jövő információkat megjegyezni, majd később az emlékezetünkbe idézni. Az, hogy ez kinek, mennyire sikerül, több tényezőtől függ, melyek közül kiemelt jelentőségű a memória „tornáztatása”.
 |
A memória egyik fontos eleme a közelmúltbeli események felidézésével kapcsolatos. A leggyakrabban itt vesszük észre a feledékenységünket – olykor kétségbe is esünk miatta. Gyakorolnunk kell tehát ennek a rövid távú memóriának a stimulálását. Bizonyos fajta memória-serkentő gyakorlatok kettős előnnyel is járnak: egyrészt elősegítik olyan események felidézését, az agyban való tárolását, melyek részeseivé váltunk, és jobban megbizonyosodunk felőlük. Másrészt lehetővé teszik, hogy nagyobb mértékben koncentráljunk az élet pozitív oldalára. Ez a fajta beállítódás (attitűd) egyúttal serkenti az agyban lévő idegsejtek (neuronok) új kapcsolódási pontjainak létrejöttét. Íme 2 tipp a gyakorláshoz:
- Tegyünk fel magunknak kérdéseket a közelmúltban átélt eseményekkel kapcsolatban! Kivel találkoztunk? Miről beszélgettünk? Milyen helyeken jártunk? Hogyan volt az a helyiség berendezve, vagy melyek voltak az adott hely főbb jellemzői? A válaszadás során jól megdolgoztathatjuk a memóriánkat.
- Idézzük emlékezetünkbe esténként az aznap, vagy korábban átélt kellemes perceinket, melyeknek nem is biztos, hogy mindig jelentőséget tulajdonítottunk. Pedig valószínűleg megérdemelnék: egy régen várt találkozás, egy tartalmas beszélgetés, egy újdonság felfedezése, egy finom étel, jó zene, szép táj, kellemes foglalatosság – mind-mind közéjük tartozhat. Ily módon nagyon súlyt helyezhetünk az élet pozitív történéseire, és a memória tornáztatása mellett változtathatunk gondolkodásmódunkon is.
Képzeljük el úgy az agyunkat, mint a csillagos eget!
Ez a memória-fejlesztő gyakorlat egyfelől a légzési technikával és az ellazulással kapcsolódik össze, másfelől igénybe veszi a képzelőerőnket is. Fokozza az agy oxigénellátását, és így serkenti a memorizálás képességét:
- Végezzünk belégzést orron át, majd – miután teleszívtuk a tüdőnket – hajtsuk hátra a fejünket, megfeszítve a nyak izmait
- Következzék kilégzés a szájon át, miközben ellazítjuk a vállat, a mellkast, a hasat. Lassan térjünk vissza függőleges helyzetbe.
- Ezután, ismét hátrahajtva a fejet, tudatosan gondoljunk a nyakunkra és az agyunkra. Ez utóbbit képzeljük el úgy, mint a csillagos eget, ahol mindegyik csillag egy neuron (idegsejt), mely felidézi az emlékezetünkben, amit szeretnénk. Így könnyebben tudjuk tárolni is szép emlékeinket.
- Belégzéskor tartsuk bent a levegőt néhány másodpercig, majd végezzünk kilégzést lassan, felemelve a fejet. Engedjük el magunkat, és lazítsunk úgy, hogy ismét a fejünkre (agyunkra), nyakunkra koncentrálunk. Többször végezzük el a gyakorlatot, majd nyújtózkodjunk!
Gyakoroljuk részletek felidézését, megjegyzését!
Ez a gyakorlat fejleszti a figyelem megtartásának képességét, ami a memorizálási folyamathoz szükséges. Amikor egy adott ideig felidézünk, az emlékezetünkbe vésünk egy emléket, lehetővé teszi, hogy azt „áttegyük” a rövid távú memóriánkból a hosszú távúba, tartósabb tárolás céljából. E gyakorlatot kezdjük úgy, hogy válasszunk ki egy nekünk tetsző képet, majd szedjük össze annak legkisebb részleteit. Ennek során:
- Vizsgáljuk meg a tárgyakat, személyeket, egyéb figurákat, a környezetet, a színeket, melyek a képen fellelhetők.
- Ezt követően csukjuk be a szemünket, és törekedjünk rá, hogy megjegyezzük az összes ilyen információt.
- Próbáljuk meg leírni ezt a képet, most már csukott szemmel, a legapróbb részletekig. Az egyik elem elvezethet minket a másikhoz, asszociáció révén.
- Tartsuk meg a képet emlékezetünkben több másodpercig. Ezután lehetővé válhat az emlék tárolása a hosszú távú memóriánkban.
Fejlesszük az érzékekre vonatkozó memóriánkat!
Ez a fajta memória azokat az információkat gyűjti össze, amelyek érzékeink révén jutnak el hozzánk. Nagyon rövid ideig tart, de szükségszerű átmenetet jelent addig, amíg a rövid távú memóriánkban az információkat elraktározzuk. A különböző érzékszervekre gyakorolt hatás szempontjából többféle módszert alkalmazhatunk:
- Hallgassunk meg egy számunkra elbűvölő dallamot. Őrizzük meg ezt a hangzást a „lelkünkben” a lehető leghosszabb ideig. Aztán idézzük fel magunkban a dallamot.
- Lélegezzünk be egy számunkra kellemes parfümöt, és őrizzük az illatot az orrunkban pár másodpercig. A későbbiekben is emlékezni fogunk rá!
- Érintsünk meg egy nekünk kedves tárgyat. Értékeljük az érzést, amit az érintése kelt bennünk.
- Ízleljük meg egyik kedvenc ételünket, és tudatosítsuk magunkban az általa keltett kellemes, örömteli érzést.
- Képzeljünk el egy tájképet, mely kellemes érzéssel tölt el. Becsukott szemmel alkossuk újra mentálisan. Ne hagyjuk, hogy eltávolodjon tőlünk, vagy elhomályosodjon, hanem hívjuk elő újra az emlékezetünkben.
Telítődjünk azokkal a jótékony, kellemes érzetekkel, melyeket ezek a különféle érzékszervi gyakorlatok idéztek elő. Próbáljuk meg felidézni őket másnap, vagy akár sokkal később is, megtalálva a nyomukat emlékezetünkben.
Galenus
