Kint minden sötét és szürke, elő kell venni a téli dzsekit, a nyaralás meg még reménytelenül messze van… Ilyenkor az embert könnyen maga alá gyűri a borongós hangulat – de van ellenszer!
Sóhajtani egyet a hideg, borongós decemberi reggelen és arra gondolni, mi lenne, ha nem mennék ma dolgozni… Tegyük a szívünkre a kezünket – ugye, mindnyájunkkal előfordult már ilyen? Sokszor elég csak meglátni az őszi vagy téli égbolt egy darabját, hogy eluralkodjon rajtunk a reménytelenség. Fáradtság, levertség vesz rajtunk erőt, semmihez sincs kedvünk a nassoláson kívül, úgy érezzük, hogy nem tudjuk megfelelően elvégezni a munkánkat, és mintha született elégedetlenkedők lennénk… Bármily meglepő, a felsorolt tünetegyüttes nagyon racionális okokkal magyarázható.
A retina, vagyis szemünk recehártyája speciális érzékelőkkel rendelkezik, amelyek képesek felfogni a fényben rejlő információt. Ezek a receptorok azután a fényjelet az agyhoz csatlakozó tobozmirigy felé továbbítják, ahhoz a szervhez, amely a melatonin kiválasztásával biológiai óránk beállításáért felelős. A melatonin tulajdonképpen a tobozmirigy hormonja, és éjszaka termelődik. Mivel télen tovább van sötét, nagyobb mennyiség képződik ebből a vegyületből, a többlet pedig „becsapja” belső óránkat. Az eredmény: minden harmadik embernek csökken a vitalitása a november és március közötti időszakban.
A fénynek mágikus hatása lehet a sötét gondolatok leküzdésében!
Megfigyelték, hogy fény alkalmazásával csökkenthetők a téli depresszió tünetei. A jótékony hatás nemcsak napfény, hanem mesterséges megvilágítás nyomán is tapasztalható, kellemesebben érezzük magunkat. Nem véletlen, hogy a tévéműsorok pódiumán a szereplők gyakran fénycsóvában ülnek. Vizsgálatok bebizonyították, hogy minél erősebb a megvilágítás, annál nagyobb a műsor nézettsége. A világosság ugyanis vonz! Tanuljunk ebből: cseréljük le 75 W-os izzóinkat százasokra, esetleg helyezzünk el még egy világítótestet a nappaliban, ezzel is harcolhatunk a sötét gondolatok ellen.
Vannak olyan erős fényű lámpák, amelyeket kimondottan gyógyászati céllal hoznak forgalomba. Ezekre jellemző, hogy – ellentétben mindennapi világító berendezéseinkkel – nem bocsátanak ki sem infravörös, sem pedig ultraibolya sugárzást, tehát minden veszély nélkül élvezhetjük jótékony hatásukat. Egy amerikai vizsgálat szerint napi 30 perc fényterápiás kezelés érezhetően csökkenti a téli depresszió tüneteit.
Gondolkodjunk pozitívan!
A téli melankólia megjelenési formája egyénenként nagymértékben különbözik. Vannak, akik tudják, miről van szó, és ennek megfelelően állnak hozzá: nem engedik át magukat a síri hangulatnak. Sokan ilyenkor többet dolgoznak, mások a társas kapcsolatok erősítésében találják meg a kiutat. A legrosszabbul természetesen azok választanak, akik beletörődnek a dolgokba, esetleg be is beszélik maguknak, hogy betegek.
Jó hír minden érintettnek: megvannak az eszközeink a depresszió sikeres leküzdéséhez! Az agyunk ugyanis képes hatást gyakorolni az élettani jelenségekre. Tulajdonképpen sok esetben mindegy is, hogy valóságos hatásról vagy elképzeltről van-e szó. Bárki ellenőrizheti: csak arra kell gondolnia, hogy hatalmasat harap egy zaftos citromba… Biztos úgy érzi majd, hogy belevástak a fogai… Vagyis: szinte valóságos élettani hatás érte, pedig a kiváltó ok mindössze az agyában keletkezett. Természetesen fordítva is működik a dolog: ha valami kellemesre koncentrálunk, szervezetünk jól érzi magát, kellemesen ellazulunk. Ez a hozzáállás ráadásul önmagát erősíti: minél inkább a jó oldalukról fogjuk fel a világot, annál inkább képes lesz agyunk mindenben felfedezni a pozitívat.
Mindezek mögött világos élettani folyamatok állnak. Ha deprimáltak vagyunk, akkor az aggódásért felelős agyi terület térfogata megnő, míg egy másik részé, amelyik többek között a memóriánkat és különleges képességeinket szabályozza, csökken, végül pesszimista gondolatok keletkeznek, jön az önbizalomvesztés és a depresszió. Hogyan előzhetjük meg a helyzet rosszabbodását? Ha érezzük, hogy ránk tör a levertség, engedélyezzünk magunknak 20 perc relaxálást. Hagyjuk, hogy szellemünk, gondolataink szabadon szárnyaljanak a kellemes emlékek között, jussanak eszünkbe szeretteink, és azok a tervek, amelyek legközelebb állnak szívünkhöz. Ha pedig az eljövendő szép napok járnak a fejünkben, máris „pozitívan gondolkozunk”.
Három dolog, aminek fontos és pozitív hatása lehet az életünkre:
– A homeopátiás gyógymódok: A foszforsav és a tintahal fogyasztása egyértelműen jót tesz a válságos pillanatokban. Keressünk ilyen tartalmú kivonatokat, szereket a gyógynövény-szaküzletekben!
– Relaxáljunk herbatea segítségével! A mézfű kordában tartja érzelmi kitöréseinket, az orvosi angyelika csökkenti az aggódást. Készítsünk belőlük gyógyteát, és igyunk meg belőle napi két-három csészével néhány héten át.
– A sportolás a jó közérzet titka! Fontos, hogy minden alkalommal több mint 20 percet szenteljünk a testmozgásra, mert körülbelül ennyi idő kell a szervezetnek ahhoz, hogy beinduljon a „boldogsághormon”, az endorfin termelése. A legjobb a tartós, de lassú erőkifejtés, legyen szó akár kerékpározásról, akár futásról kocogásról.
Most pedig lássuk, mit tehetünk egy-két konkrét élethelyzetben, mely a depresszióval függ össze:
Úgy érzem, nem vagyok szép…
Reggel belenéztünk a tükörbe, és egy rémes pofa tekintett vissza ránk. Talán valami borzasztó történt velünk? Ugyan kérem! Egyszerűen, ha valaki depressziós, nem a valóságnak megfelelően látja saját magát, ettől azután megerősödnek benne az amúgy is meglevő gátlások. Természetesen nem egyszerű dolog sugárzóan szépnek látni magunkat, ha szürkeség, köd és zimankó vesz körül, de ne féljünk: környezetünk nem azt a szerencsétlen flótást látja bennünk, mint mi magunk!
Megoldás: Válasszunk olyan sminket, amellyel jól nézünk ki, igyekezzünk mindig mosolyogni, mégpedig egész arcunkkal és a szemünkkel is! Egyetlen alkalmat se mulasszunk el egy egészséges nevetésre, az ugyanis a legkiválóbb stresszoldó.
Engem senki sem szeret…
Ugye, előfordult már, hogy azt mondtuk: „A legszívesebben magam vagyok, nem kell senkinek a társasága.” Ha úgy érezzük, nem kerülünk közel másokhoz, mindig magunkban kell keresnünk először az okot. A kulcs a mi viselkedésünkben van: úgy érezzük, senki sem közeledik hozzánk, de mi magunk sem teszünk feléjük egyetlen lépést sem. Ha valaki búskomorságba esett, általában nem érdeklődik környezete iránt, és elhanyagolja emberi kapcsolatait.
Megoldás: Kérjük meg néhány barátunkat, hogy mondja el, mi az az 5 dolog, amit értékel bennünk. Sokszor nem vesszük észre saját magunk előnyös tulajdonságait, azokat, amelyekért mások becsülnek minket. Ezzel a módszerrel felfedezzük pozitívumainkat, sőt tovább is fejleszthetjük őket!
Legszívesebben állandóan csak pihennék…
Heverészni a kanapén vitathatatlanul kellemes állapot. A fáradtságnak általában tényleg élettani alapja van: biológiai óránk szerint nyári napokon szeretnénk csak dolgozni, a tél ösztönösen a pihenés évszaka. A valóságban persze pontosan ellenkező módon élünk, hiszen legtöbbünk nyáron megy szabadságra. Mit tehetünk? Feküdjünk le korábban? Igen, a szezonális depresszó esetén jó, ha többet alszunk, de nem tanácsos ellustálkodni a délelőttöt. A túl sok alvás, orvosi nevén hypersomnia, nem valódi szükségletet elégít ki és nem is válik javunkra.
Megoldás: Iktassunk be relaxációs szüneteket! 20–30 perc ellazulás egyenértékű 3 óra alvással, kipihentek és tetterősek leszünk tőle – amit a napközbeni alvástól nem kapunk meg.
Nem tudok ellenállni az édességeknek…
Ha az ember úgy érzi, „fel kell dobnia magát”, akár testileg, akár lelkileg, hajlamos arra, hogy nekiessen a süteménynek, cukornak, csokinak, hiszen a szénhidrát valóban a szervezet elsőszámú üzemanyaga. Ez a biológiai oka annak, hogy szívesen csillapítjuk depressziónkat egy-egy doboz bonbonnal. Sajnos azonban ez a módszer kétszeresen is becsapós. Egyrészt édességek gyors bekapkodása a vércukorszint ingadozását okozza, ami viszont éppen fáradtságérzést vált ki. Másrészt bizonyos típusú depresszió éppen azáltal gyógyítható, ha teljesen leállunk az édesség fogyasztásával.
Megoldás: Kerüljük a gyors vércukor-emelkedést okozó, tömény édességeket, helyettük nassoljunk inkább 2-3 szelet csökkentett cukortartalmú, fekete csokoládét. Ez büntetlenül ehető és koffein-, valamint szerotonintartalma miatt segít legyőzni a stresszt.
Nincs kedvem semmihez sem…
„Amit ma megtehetsz, halaszd el holnapra!” Sokunknak ez a jelszava borongós, kedvetlen időben. Teendőkben pedig nem lenne hiány: ki kellene tölteni egy űrlapot, kicserélni egy villanykörtét, vagy épp elmenni egy érdekes kiállításra. Mégsincs kedvünk tenni semmit sem. Mi a gyógymód? Kényszerítsük magunkat a cselekvésre? Az sem jó, túl nagy lenne a feszültség aközött, amire képesnek érezzük magunkat és aközött, amit meg kell tennünk.
Megoldás: Itt is segíthet a relaxáció. Ennek segítségével teremthetjük meg az átmenetet a most rajtunk uralkodó apátia és a tevékeny jövő között – miközben természetesen feltöltődünk a szükséges energiával is.
Bármibe belefogok, nekem semmi sem sikerül…
Véletlenül feldöntjük a kávéscsészét, bepiszkítjuk az asztalt tintával, és össze-vissza dadogunk, amikor átadjuk a főnöknek a kért jelentést. Ilyen apró kellemetlenségek mindig előfordulnak, de ha az ember depressziós, csőstül jönnek… A bátortalanság ugyanis a balszerencse legjobb táptalaja. Az orvosi magyarázat itt sem hiányzik ma már: az ilyen negatív gondolatokat egyfajta túlzott mennyiségben termelődő ingerületközvetítő vegyület okozza, amelynek hatására nem tudunk a jövőre koncentrálni, hanem leragadunk a mindennapok apró-cseprő, bosszantó ügyeinél, vagy pedig hasztalan rágódunk a múlton.
Megoldás: Ne higgyük el, hogy „pechsorozat” részesei vagyunk, akkor valóban nem is leszünk! Gondoljunk inkább az élet apró örömeire, például egy kellemes telefonbeszélgetésre vagy egy finom ebédre! Sok sikert!
Forrás: Galenus
A cikk a Patika Magazinban jelent meg! Keresse a gyógyszertárakban, kérje gyógyszerészétől!
