Szív- és érrendszeri betegségek, pszichés problémák, Parkinson- és Alzheimer-kór… Argentínában a tangó ritmusú táncot egyre gyakrabban alkalmazzák terápiás és betegséget megelőző célokra, a jó lelki-fizikai állapot fenntartására, a memória javítására. A módszer Európában is terjedőben van.
Buenos Aires, délután 1 óra: az egyik tangó-táncterem felvillanyozza az argentin főváros lakóinak egy csoportját. Parkettjén Emilio vezeti a táncot, félig lehunyt szemmel. A 72 éves, nyugdíjas mérnök hetente kétszer megy el táncolni fiatalokkal, sőt, gyakran nála jóval fiatalabbakkal. Az idősek meghívása táncórákra Argentínában megtiszteltetésnek számít, és sokan hajnalig ropják. „Itt az számít, hogy meddig éltet a dallam, a ritmus – nem nézem az órámat.” – mondja Emilio, aki „megfiatalodik”, fekete lakkcipőt és bíbor színű selyeminget vesz fel ilyen alkalmakkor.
 |
A tangó a mesebeli megifjító forrás szerepét töltheti be?
Néhány éve a kutatók, nemzetközi szinten is, ennek a táncnak a terápiás lehetőségeivel foglalkoznak, és rámutatnak a tangó sokféle erényére, gyógyító erejére, a test és lélek egészségének megtartása tekintetében. Olyannyira, hogy napjainkban nemcsak számos argentin kórházban alkalmazzák terápiaként, hanem másutt is kísérleteznek vele.
A tangó hatására javul az egyensúly-érzet, a memória és a koordinációs képesség
Az egyik Buenos Aires-i klinika két éve tangó-műhelyt (terápiás csoportot) hozott létre Parkinson betegségben érintett betegek számára. Egyesek soha nem táncoltak, mások rajongói voltak ennek a táncnak, mint a 80 éves Adolfo. Fiatal kora óta látogatta a tangó-esteket. Amikor felfedezték nála az említett betegséget, azt hitte, le kell mondani szenvedélyéről, de később az orvosok értésére adták az ellenkezőjét. „A zene mágikus lendületet, fellángolást ad.”- állítja. Ő, akinek sokszor a járás is nehezen megy, mozgása olykor leblokkol, visszanyeri fürgeségét, amikor a kórház egyik termében elkezdik játszani a tangó emblematikus hangszerén, a bandonéonon (egy szabad nyelvsípokkal működő, billentyűs, harmónikaszerű hangszeren) a híres argentin zeneszerző, Anibal Troilo számait. „A tangó nem gyógyítja a Parkinson-kórt, ezt a degeneratív begséget, viszont segít lassítani a szimptómák megjelenését.” – pontosít a kórház egyik orvosa.
„Ha hagyjuk, hogy elringasson minket a zene, az relaxál, és feloldja a mozgással kapcsolatos gátlásokat.” – mondja egy másik táncos, aki ezt a tangó-műhelyt vezeti. Egyre több közösség támaszkodik a tangóra az időskori leépülés megelőzése, a memória élénkítése érdekében, beleértve az Alzheimer-kór előrehaladásának lassítását.
Miért jó a tangó a Parkinson betegeknek?
A Parkinson betegség a neurotranszmittereket (idegi ingerületet átvivő anyagokat) érinti, melyek lehetővé teszik az automatikus mozgások úm. a járás, vagy a szemmozgás (pislogás, hunyorítás) megvalósulását. A tangó stimulálja a nem automatikus mozgásokat, ami segít kompenzálni, amikor az előbbiekkel baj van – magyarázzák az orvosok az egyik amerikai egyetemen nemrég készült tanulmányban.
E tudományos munka elkészítése előtt egyes pácienseket tangó-tanfolyamra járattak, másokat tornaórákra. Mintegy 20 alkalom után a tesztek megerősítették mindkét csoport mozgékonyságának javulását. De a „táncosok” egyensúlyérzéke és koordinációs képessége (gesztusok, mozgások összehangolása) nagyobb mértékben javult.
Koszorúérproblémák? Koleszterinbaj? Diabétesz? – segít a tangó
Egy másik esetben argentin kardiológusok tapasztalati nyomán kiderült, hogy a szívfrekvencia (pulzusszám) maximális kapacitásának 60%-át éri el tangózás közben. Ez alatt az érték alatt nem kellőképpen mozogtak a táncosok, fölötte pedig túlhajtották magukat, ami megtörténhet pld. azoknál, akik rockot vagy a salsát ropnak.
Múlt szeptemberben egy ismert kardiológus is tangó-műhelyt nyitott az egyik kórházban, Buenos Aires peremkerületében. Minden résztvevő kardiovaszkuláris betegségben szenvedett, infarktus gyanújával nézett szembe (vagy utána volt már), illetve koszorúverőér-, vagy más érsebészeti beavatkozáson esett át. Amikor a táncra felhasznált, kórházi nagyterembe először beléptek, megmérték a pulzusukat, vérnyomásukat, aztán bemelegítésre, és fokozatosan a táncra került sor. A tapasztalat az volt, hogy a rendszeres tangózás lehetővé tette a kockázatok csökkentését az artériás betegségek, a magas koleszterinszint, a diabétesz kialakulása, vagy súlyosbodása, a vérnyomás-emelkedés tekintetében.
A tangó mint a megtört szívek gyógyítója
A tangó élénkíti a vérkeringést, elősegíti a természetes revaszkularizációt (rossz érellátás esetén). Ha összehasonlítjuk a gyaloglás vagy a biciklizés hatásaival, azok ugyan hasonlóak, de a tangózás jobban motiválja a pácienseket, akiknek csak kb. 15%-a követi a klasszikus rehabilitáció előírásait. A tangó-kurzusok kórházi bevezetése óta Argentínában mindig „telt ház” van. „Megváltoztatta az estéimet, amikor csak a tv előtt ültem, vagy ágyban feküdtem. Amellett táncoláskor sok fiatallal is megismerkedtem, szociális kapcsolataim kibontakoztak!” – számolt be az előnyökről egy páciens a nővérnek.
A tangó kellemes szövetséges a megtört szívek gyógyítására szó szerinti, és átvitt értelemben is. Mert amikor ez a tánc melankolikus hangulatba hoz, gyógyírt jelenthet a sötét kedélyállapotra, a negatív érzelmekre is. Argentína – ahol a tangó egyébként „nemzeti sport” – egy neves pszichiáter és pszichoanalitikus kezdeményezte a pszichés problémák mozgás útján történő ezen orvoslását. Így lett az ország a tangóterápia szülőhazája. Ez a szakember jelenleg nemzetközi kongresszust szervez ez év végére, hogy a tangóterápiát alkalmazó orvosok megosszák a különböző országokban szerzett tapasztalataikat. A kezdeményező szerint egyébként ennek a táncnak az is a különlegessége, hogy jelentős teret enged az improvizációnak. Vezetni kell a partnert, de improvizálni is, miközben bensőséges kapcsolat alakul ki a két fél között. Erősen figyelnek egymásra a ritmus követésekor, így remek kiindulópont azoknak is, akik nehezen tudnak kapcsolatot létesíteni, tartós viszonyt fenntartani. Egy félénk ember kezdetben pld. kerülni fogja az ölelést; egy rögeszmés állandóan a mozgását fogja kontrollálni; megint másik irtózhat attól, hogy hozzáérjen a partneréhez. Mindezek a nehézségek a terápia során megoldódnak.
Tangót az elidegenedett nagyvárosokba
Egy másik Buenos Aires-i kórház pszichológusa egy olyan embercsoportnál használta ki a tangóterápia előnyeit, melynek tagjai az elszigetelődéstől szenvedtek a nagyvárosban. A tánckurzus után azonban gyakran összejöttek, felidézték a tangóval kapcsolatos élményeiket, összebarátkoztak, izoláltságuk megszűnt. „Ilyenkor úgy érzem, hogy figyelnek rám.”- mondja egy résztvevő, aki nemrég ment nyugdíjba. A szoros ölelés/összefonódás, egymás megérintése, ami része a tangónak, és a módszer egyik ösztönzője, nem csak érzéki jellegű. A virtuális kommunikáció emlékeztet a korábbi kapcsolatokra, és ismét összeköti azokat a valódi élettel, akik már nem is hittek benne.
Az említett tapasztalatok alapján őszintén reménykedhetünk benne, hogy a jövőben hazáján, Argentinán kívül tovább népszerűsödik – egyre több országban – a tangóterápia.
Galenus
