Egy skót pszichológus szerint mérhető az emberi vonzerő: határozott törvényszerűségek alapján tartunk valakit vonzónak. A szakember szerint, ami különösen szexi: az az átlagosság.
David Perrett kísérlete során számtalan portrét másolt egymásra, s ami a legmegdöbbentőbb: minél több arcot kevert össze, annál vonzóbbnak találták a végeredményt a szemlélők.
Igen kevés valódi adoniszi férfi és végzet asszonya kapott több pontot az attraktivitás-skálán, mint a 8-15 arcból összerakott portrék. Ezek szerint tehát az átlagosság szexi – és nem csak a britek számára.
Mindenki szerint ugyanaz a szép arc?
Perrett ugyanis japánok és skótok képeit is csereberélte, és arra jutott, hogy az egész földtekén hasonló elképzelése van az embereknek arról, milyen az igazán szép arc.
 |
Ilyen a szép női arc
Az átlagos modellportré esetében az ajkak teltek, az áll decens (vagyis szépen ívelt, de nem hivalkodó), a pofacsont pedig magasabban fekszik – szerte a világon mindenkinek így tetszett. Ez nem is csoda, véli Perrett, aki szerint mindez a női nemi hormon, az ösztrogén pubertáskori kibocsátásával függ össze. A magas ösztrogéntükör ugyanakkor a termékenységgel hozható szoros kapcsolatba.
Ilyen a szép férfi arc
S hogy mit tartanak a nők vonzónak a férfiakban? Ezt már nehezebb megfogni. Ha az illetőnek markánsabb az álla, férfiasabbnak hat. Ez az arcvonás pedig a magas férfi nemi hormon szintjére, jelentős tesztoszteron-tartalékra utal. Csakhogy a nőknek nagyrészt a kissé nőies arcú férfiak tetszenek jobban. Talán az állhat a háttérben, hogy a nőiesebb férfiak általában nagyon jó apák, míg a magas tesztoszteron-szintű férfiak rendszerint kevesebb időt szánnak a családra és gyakrabban lépnek félre.
Ennyit számít a család?
Perrett kutatásai szerint a sokszor kétségbe vont Oidipus-komplexus jelensége is erőteljesen működik családi kapcsolatainkban. A fiúk tudat alatt vonzódnak az anyjukhoz, állította Sigmund Freud, a lányok pedig az apjuk felé vonzódnak.
Perlett kutatásai szerint az emberek előszeretettel szeretnek bele olyan emberekbe, akik hasonlítanak a szüleikre – például akiknek a szülőkhöz hasonló a szeme vagy a haja színe.
A kor is kérdéses: azoknak, akiknek a szülei harmincéves koruk körül jártak, amikor a gyermek megszületett, tendenciózusan az idősebbnek látszó partner tetszett.
Forrás: Galenus
