Az élet tele van olyan helyzetekkel vagy ránk törő érzelmekkel, melyek arra késztetnek minket, hogy többet együnk a kelleténél… Fedezzük fel az okokat, hogy azok feltárása függvényében javítsunk eddigi táplálkozási és életmódbeli szokásainkon, eltérő körülmények között is. Ez különösen fontos lehet az év végi ünnepek időszakában.
Egy fárasztó nap után esténként „bedobunk” egy kis csomag csokoládés kekszet, a tv előtt ülve valamilyen ropogtatnivalót, amellett a gyerekekkel együtt eszünk korábban, aztán vacsorázunk… Bizonyos körülmények, anélkül, hogy az feltétlenül tudatosulna bennünk, fölösleges vagy túlzott mértékű evésre ösztönöznek minket. Ha rendszeressé válik, előbb-utóbb a mérleg nyelve vagy ruháink nagyobb konfekciómérete „emlékeztet” rá! Márpedig, amikor az összkalória-bevitel meghaladja a szükségletünket, a fel nem használt kalória zsír formájában elraktározódik.
Jöjjünk rá az okokra
Nagyon változatosak lehetnek az okok, melyek a túlzott mértékű evésre késztetnek minket (pl. megterhelő munka, stresszes munkahelyi légkör, negatív érzelmi hatások, berögződött rossz szokások, unalom érzése). Az első dolog, amit tehetünk, hogy vizsgáljuk meg, melyek hatnak ránk, azaz honnan ered a táplálkozási problémánk. Tudatosítsuk magunkban, hogy milyen érzelmeket élünk át, amikor ránk tör az evési vágy vagy az „idő előtti” éhség (ezt meg kell különböztetni a valódi fiziológiai éhségtől). Fontos lehet még a családunktól örökölt étkezési szokások felülvizsgálata, hiszen sokszor hasznos lenne kétségbe vonni őket.
Figyeljünk magunkra
Ha a probléma tőlünk származik, a megoldás is bennünk van. Az érzelmek kezelésének megtanulása, régi szokásaink megkérdőjelezése, rátalálás kellemes tevékenységekre, a jó közérzet forrásaira – az okok feltárása után – a baj orvoslásának egyik módja lehet. Amellett az alábbi, egyszerű teszt megoldása is segíthet benne. Ha már jobban megértettük, mi késztet minket a túlzott evésre, könnyebb lesz változtatásokat megvalósítanunk táplálkozásunkban, életmódunkban, és egyúttal visszanyerni régi alakunkat. Természetesen ne a manökenek súlyára vágyjunk, hanem olyan alakra, amelynek elérése után jól érezzük magunkat.
TESZT
Szeretünk enni, hajlamosak vagyunk a nassolásra, vágyunk az édességre, nincs elég időnk magunknak főzni. Mindegyik hajlamosíthat a túlevésre, és elősegítheti a súlygyarapodást. Ha elvégezzük ezt az egyszerű tesztet, és tudatosítjuk magunkban, milyen típusú „túlevők” vagyunk, hamarabb megtalálhatjuk a nekünk megfelelő megoldásokat
Milyenek az ön táplálkozási szokásai?
Hogyan reggelizik?
A. Ön (munkába) indulás előtt sietve megissza a kávéját, és bekap hozzá egy péksüteményt.
B. A nap hangulatától függ.
C. Rendszeresen ugyanazt a fajta reggelit fogyasztja.D. Általában valamilyen meleg italt fogyaszt pirítós kenyérrel.
Milyen gyakran jár étterembe?
A. Gyakran, de gyorsétterembe.
B. Szinte soha.
C. A barátaival szokott menni.
D. Ritkán.
Délután, miután hazaérkezett, vagy esténként…
A. Nassol, hogy „levezesse” a napi feszültséget.
B. Időtöltésből valamilyen finomságot eszik.
C. A munkából megérkezve uzsonnázik a gyerekekkel.
D. Megvárja a vacsorát.
Milyen gyakran hív vendégeket ebédre/vacsorára?
A. Időhiány miatt ritkán.
B. Szinte soha.
C. Nagyon gyakran, szereti a vendégséget.
D. Rokonok, barátok évfordulói vagy saját születésnapja, névnapja, illetve ünnepek alkalmával.
Hogy viszonyul a csokoládéhoz, egyéb édességhez?
A. Gyakran fogyasztja.
B. Szenvedélyesen…
C. Amikor alkalom adódik, biztosan fogyaszt belőle.
D. Keveset eszik édességet.
Az esti étkezés után…
A. Még később eszik egy keveset, ami megnyugtatja
B. Ropogtat valamit a tv előtt, anélkül, hogy figyelne rá.
C. Általában még valami ropogtatnivaló, édesség következik.
D. Gyógyteát fogyaszt csak a vacsora és a lefekvés között.
Mit jelent az ön számára a diétázás?
A. Nincs ideje foglalkozni vele.
B. Már sokszor próbálta, sikertelenül.
C. Valahogyan mindig „diétázik”…
D. Nem gondol rá.
Amikor vendégségben étkezik….
A. Gyorsan eszik, nem nagyon gondolkodik rajta, hogy mit tálalnak ön elé.
B. Ritkán hívják, de akkor örül a kellemes időtöltésnek.
C. Mindent megkóstol, és udvariasságból újra vesz az ételből.
D. Időt hagy az evés élvezetére, és nem eszik többet a kelleténél.
Hogyan áll a gyümölcsökkel?
A. Kompótként vagy fagyasztott formában praktikusnak tartja a fogyasztásukat.
B. Befőttet, dzsemet szokott otthon készíteni.
C. Nagyon szereti süteményekben, krémekben, turmixokban…
D. Az étkezést gyakran gyümölccsel fejezi be.
Amikor vendégeket hív, mit kínál nekik?
A. Gyakran vesz fagyasztott készételt, pl. pizzát nekik.
B. Mindenfélét, különlegességeket is főz, mert van rá ideje.
C. Hagyományos, gyakran laktató ételeket, a régi vendégváró szokások szerint.
D. Igyekszik kiegyensúlyozott menüt készíteni, hogy a vendégek mindenből kóstoljanak, anélkül, hogy „rogyásig ennék magukat”.
EREDMÉNY
HA AZ „A” VÁLASZAI VANNAK TÖBBSÉGBEN:
Ön a „stresszevő” típusba tartozik
Munkahelyi és otthoni feladatok tömkelege, a gyerekekkel kapcsolatos teendők, barátokkal való foglalkozás… Annyi a dolga, hogy a napi rohanás okozta stresszt evéssel enyhíti. Valószínűleg alapvetően ideges alkat, és amúgy is hajlamos nassolni, zsíros, cukros élelmiszereket enni, nagyobb mennyiségben. Ez azért „normális” jelenség, mert stressz hatására a szervezet kortizol (anti-stressz) hormont termel, amelytől éhes lesz. És nem a zöldségek, hanem a cukros, zsíros ételek iránt nő az étvágy, melyek fokozzák a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag (örömhormon) termelődését.
Mindezeken kívül az evés a negatív érzelmek elől való menekülés módja is lehet (pl. munkahelyi túlterheltség, családi problémák, lesújtó hírek esetén…). Sokszor inkább leplezzük az érzelmet ahelyett, hogy szembenéznénk vele, hogy jobban megértsük és megszabaduljunk tőle.
HA A „B” VÁLASZAI VANNAK TÖBBSÉGBEN:
Ön unalomból eszik fölöslegesen/túl sokat
Eszik, amikor nincs tennivalója: miközben az esti étkezésnek még nincs itt az ideje, vagy egy érdektelen tv-műsor előtt ül, esetleg „szabad” vasárnap délutánja van… Ez a fajta evés bizonyára nem sok idejébe telik, és egy kis ellazulást is hoz, örömöt okoz (a szerotonin kiválasztódása miatt). De nem sokáig tart ez a jótéteménye, és a bűntudat káros érzését is eredményezheti. Ez az unalomból történő eszegetés gyakori mostanában, a járvány miatti bezártság idején. Sokan pl. a szociális kapcsolattartás hiányát pótolják az evéssel, és emiatt jó pár kilót felszednek.
Önnek vigyáznia kell a halogatással is, ha hajlamos rá. Az evés ugyanis olyan feladatok elhalasztásának egyik ürügye is lehet, amelyek elvégzéséhez nincs kedvünk. A falatozás természetesen nem megoldás sem az unalom, sem a kedvetlenség ellensúlyozására. A tudatosság segít megtalálni az idő eltöltésének jobb módjait.
HA A „C” VÁLASZAI VANNAK TÖBBSÉGBEN:
Önnek rossz táplálkozási szokásai okozzák az örökös evési vágyat
Anélkül, hogy számot vetne vele, önnek helytelen táplálkozási szokásai vannak. Pl. változatlanul együtt eszik a gyerekekkel, amikor csak az ő étkezési idejük jött el; akkor is megeszi a kivett ételt, ha nem éhes; vendégségben udvariasságból mindent elfogyaszt, amit kínálnak; étteremben komplett menüt választ (előétel, leves, főétel, desszert.stb.). Azért táplálkozik így, mert ezt szokta meg, és nem igazán törődik éhség-vagy teltség érzetének megjelenésével.
Vannak családok, nem is kevesen, ahol nagyon rosszak a táplálkozási szokások, melyeken változtatni kell. Különösen érvényes ez az ünnepek idejére, amikor hajlamosak vagyunk elengedni magunkat, és nem hallgatunk testünk jelzéseire.
HA A „D” VÁLASZAI VANNAK TÖBBSÉGBEN:
Az ön táplálkozásával nincs gond
Tudja értékelni a finom ételeket, anélkül, hogy túlzásokba esne, mert hallgat éhség- és teltségérzete szavára. Nem diétázó típus, és nem tagadja meg magától a finom ételeket – de ha kísértésbe esik, képes mérsékelni magát. Tartsa meg jelenlegi, helyes táplálkozási szokásait.
Forrás: Galenus
