Ebben a világban, amely sajnos most és itt van a szemünk előtt, nem kezelhetjük tabuként a drogfogyasztást és nem mehetünk el a különböző függőségek veszélyei mellett szó nélkül. Muszáj elengednünk a jól ismert sztereotípiákat „az ápolatlan hajléktalan drogosokról” és a „kényszeres, őrült viselkedési függőségben szenvedőkről”.
Van egy világ, amelyben a szórakoztatóipar és elektronikai eszközeink egy pillanatra sem hagynak minket unatkozni, minden másodpercünkre van egy impulzív alternatívájuk. Egy világ, amelyben pszichológusok vesznek részt az applikációink tervezésében, hogy azok minél addiktívabbak legyenek. Egy világ, ahol a filmek a katartikus élményekről szólnak, és ahol mindennél erősebb marketing áll a józan ésszel szemben, legyen szó bulikról, fesztiválokról, életstílusról.
Van egy olyan kor, amiben a felsőoktatásba felvételiző fiatalok az egyetemtől elsősorban a jó bulikat várják – arccal, kamera előtt nyilatkozva. Egy kor, amiben minden hétvégére jut egy fesztivál. Amiben egy egész álmodozó generáció nő fel következmények nélkül, abban bízva, hogy bármikor bármi lehet belőle és bármit megtehet. (Vagy legalábbis szeretnék ezt hinni, mi pedig támogatjuk őket ebben, mert mi is szeretnénk ezt hinni.)
Van egy trend, ami alapján szeretünk jó képet festeni magunkról online: a fotókon mindenki hibátlan,a profilja szerint mindig boldog és mindig épp valami szuper dolog történik vele. Ha találkozunk az utcán, lehetőleg akkor is minden tökéletes. Ezért nem szabad vesztesnek lennünk, nekünk is mindig boldognak és tökéletesnek kell lennünk. Bármi áron. Stabil alapok és erős identitás nélkül ezt diktálja nekünk környezetünk.
Van egy társadalom, ahol a legnépszerűbb nyugtató-altató tablettákból havonta több, mint 14 millió szemet vásárolnak meg és ahol évente 14 liter tiszta szeszt fogyaszt egy átlagos állampolgár (csecsemőtől az aggastyánig). Ahol önbevalláson alapuló – ezért mindig pozitívabb képet festő – vizsgálatok alapján is minden negyedik 16 éves és minden ötödik 34 év alatti fogyasztott már kábítószert. Egy társadalom, ahol a fentiek ellenére hivatalos személyek közlik őszintén interjúban, hogy szerintük a nyári fesztiválok alatt csökken a drogfogyasztás.
Ebben a világban, amely sajnos most és itt van a szemünk előtt, nem kezelhetjük tabuként a drogfogyasztást és nem mehetünk el a különböző függőségek veszélyei mellett szó nélkül. Muszáj elengednünk a jól ismert sztereotípiákat „az ápolatlan hajléktalan drogosokról” és a „kényszeres, őrült viselkedési függőségben szenvedőkről”. Ezek az emberek ugyanis köztünk élnek, sajnos könnyen válhat ismerősünk is eggyé közülük, és sokan köztük segítségre szorulnak. A tabu pedig csak segíti azt, hogy egy ember könnyebben függőségei rabja legyen és később kapjon segítséget. Illetve a függőségbe való belekerülést is segíti, hiszen az ismeretlen mindig vonzó, viszont nincsenek róla józan mérlegelési lehetőségeink. Ezért muszáj beszélnünk róluk és tisztában lenni velük, hogy minél több ember kerülhesse ezeket a csapdákat.
Internet-, pornó-, szex-, cigaretta-, alkohol-, gyógyszer-, drog- vagy akár társfüggőség… Sok addikció fenyegeti a mai kor emberét, tartozzon bármelyik generációhoz is. Bár a fent felsoroltak közül mindről cikkek tömegét lehetne írni, én most az elmúlt kevesebb, mint egy évtizedben felbukkant kábítószerekről, a designer drogokról szeretnék néhány információt megosztani. Sajnos rendkívüli elterjedtségüknek köszönhetően egyaránt pusztítanak a mélyszegénységben élő középkorúak és a felső-középosztálybeli kamaszok körében, így véleményem szerint fontos tudnunk róluk.
Mik is a designer drogok?
Ha ironikusak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy sohasem tudhatjuk. Ezen anyagok lényege ugyanis pont az, hogy gyártóik folyamatosan változtatják összetételüket, hogy azok ne legyenek törvényi tiltólistán, így legálisan (vagy legalábbis büntetlenül) kereskedhessenek velük. A designer nevet azért kapták, mert valamilyen korábban használt drog (pl. marihuána, ópiátok) hatóanyagát és hatását próbálják kis kémiai szerkezeti változtatással lemásolni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ebben rejlik veszélyességük is, hiszen sokszor a gyártók sem tudják egészen pontosan, mit sikerül megalkotniuk. Ezek az anyagok több kapcsolódási ponton keresztül jutnak el a legkisebb drogárushoz, illetve a használóhoz. A dealereknek nem hogy gyógyszertani, de sokszor kémiai alapismereteik sincsenek – meg persze vizsgálóeszközeik sem – így még a legnagyobb jó szándék mellett sem tudnának érdemi tájékoztatást adni az anyaggal kapcsolatban, biztonságot pedig végképp nem tudnak nyújtani. Maximum a többi használó beszámolójára hagyatkozhatnak.
Ha a designerekkel szemben szeretnénk kritikusak lenni, elmondhatjuk, hogy a hagyományos drogok „ázsiai hamisítványai”, bármennyire is innovatívan hat a designer elnevezés. Azonban sajnos itt pont az lehet a baj, ha a hamisítvány túl erősre sikerül, hiszen így az átlagos túladagolási veszélyeknél nagyobbnak van kitéve használójuk. Hasonlóan a hamis ázsiai sportcipőkhöz, kívülről lehet, hogy jónak tűnnek, azonban belső szerkezetük miatt károsak, sőt, károsabbak az eddig megszokott kábítószereknél. A hamis cipőkhöz hasonlóan sokkal olcsóbbak és könnyebben elérhetőek, így széles társadalmi rétegekben fejtették már ki eddig is leépítő hatásukat.
Miért megtévesztőek a designerek?
A designerek különösen nagy csapdát és átverést jelentenek a drogfogyasztóknak, hiszen elnevezésükkel és új megjelenésükkel innovatív hatást keltenek, azt sugallják, hogy ezek modernebbek, mint a régi kábítószerek. Valójában azonban a kábítószerek saját visszafordult evolúciójával állunk szemben – ha lehet ilyenről beszélni egyáltalán. Kevésbé megbízhatóak, gyakran rövidebb ideig hatnak, viszont nagyságrendekkel károsabbak és addiktívabbak korábbi társaiknál. Még masszív heroinisták is átszoktak a designerekre azok megjelenésekor.
Ezt azonban a drogokkal újonnan megismerkedők sajnos nem tudhatják. Ahogy azt sem, hogy attól, hogy egy szer pillanatnyilag még legális, azaz nincs tiltólistán, attól még nem lesz kevésbé káros vagy problémaokozó. (Ugyanez egyébként az alkohol problémája is hazánkban: mivel 18 év felett legális és társadalmilag elfogadott az alkoholfogyasztás, ezért sokan nem tartják túl veszélyesnek. Az otthonokban is rendszeresen találkozni lehet alkoholizálással, ezért a mindennapi ivás sem tűnik feltétlenül problémának a társadalom jelentős hányadának szemében. Így könnyebben is vesztik el a kontrollt a szesz felett és válnak a becslések szerint 475.000-800.000 súlyos alkoholista magyar állampolgár egyikévé).
Milyen designerek vannak?
Gyakorlatilag a legtöbb hagyományos kábítószernek készült már „designer verziója”. A különböző stimuláns, pörgető kábítószereket más, kiszámíthatatlan porok vagy tabletták váltották fel, ahogy az opiátokat is folyékony vagy por alakú designer szintetikus ópiátok cserélték. A hagyományos marihuána helyett pedig megjelent a biofű elnevezésű készítmény, amely ugyan nem is bio, nem is fű, de szeretné hatását és használati módját utánozni. Ez valamilyen szárított növényi származék, amelyet beáztatnak a hatóanyagba, majd értékesítik és a marihuána használati módjának megfelelően élnek velük a szerhasználók. A helyzetet bonyolítja, hogy a felhasználó tudta nélkül gyakran designerrel keverik a hagyományos drogot, vagy hagyományos drog neve alatt designert adnak el nekik.
Ezen rövid betekintés célja a figyelem felhívása volt a designer drogokra, amelyek új veszélyként jelentek meg az elmúlt években, így fontos tudnunk létezésükről. Azonban véleményem szerint az az igazán fontos, hogy mi magunk váljunk személyes példává tiszta és értelmes életmódunkkal, hogy példát mutathassunk a következő generációnak, számukra is motivációt és támogatást nyújtva, így a deviáns viselkedésformák elkerülésére ösztönözve őket. Hiszen ha apának minden este szüksége van arra a néhány sörre, anyának pedig az első mozdulata a stresszre a cigaretta meggyújtása vagy az altató bevétele, akkor nem csoda, ha a fiatalok stresszkezelési technikái is valamilyen külső eszközzel vagy szerrel fognak működni és kiszolgálatottá válnak a függőségekkel szemben. Kívánok ezért mindannyiunknak sok sikert és erőt abban, hogy példaként tudjunk élni, családunkban és környezetükben magunk is védőfaktorként létezve a káros folyamatokkal szemben.
Noémi (volt drogfüggő)
