Az amerikai felnőttek több mint 10 százaléka (26 millió ember) küzd ételallergiával, és nagyjából kétszer ennyien hiszik, hogy ételallergiájuk van, miközben nem mutatják a betegség valódi tüneteit – derült ki egy tanulmányból, amely egy több mint 40 ezer felnőtt bevonásával készített felmérésre épült.
A tanulmány szerint az ételallergénekkel szembeni érzékenység tüneteit mutató felnőttek mindössze felénél diagnosztizálták ténylegesen a betegséget és kevesebb mint 25 százalékuknak írták fel a közelmúltban a legsúlyosabb tünetek elleni adrenalin-injekciót.
A JAMA Network Open című folyóiratban publikált tanulmány megállapításai között szerepel továbbá, hogy az ételallergiás felnőttek csaknem felénél felnőttkorban jelentkezett legalább az egyik ételallergiájuk.
„Meglepődtünk, hogy ilyen gyakori a felnőttkorban jelentkező ételallergia” – mondta a tanulmányt vezető Ruchi Gupta, a chicagói Északnyugati Egyetem Feinberg Orvosi Iskolájának munkatársa.
A tanulmányban szereplő adatok szerint az amerikai felnőttek körében leggyakoribb ételallergének a kagyló (7,2 millió felnőtt allergiás rá), a tej (4,7 millió), a földimogyoró (4,5 millió), a dió (3 millió), a hal (2,2 millió), a tojás (2 millió), a búza (2 millió), a szója (1,5 millió) és a szezámmag (0,5 millió).
Az ételallergiák 90 százalékáért ezek az allergének a felelősek az amerikai élelmiszer- és gyógyszerhatóság (FDA) becslése szerint .
„Az adataink szerint a kagylóallergia gyakran jelentkezik felnőttkorban” – mondta Gupta.
Az ételallergia életveszélyes reakciót (anafilaxiás sokkot) is kiválthat.
„Fontos, hogy felkeressünk egy orvost a pontos kivizsgálásért és a diagnózis felállításáért, mielőtt teljesen száműzünk bizonyos ételeket az étrendünkből. Amennyiben az ételallergia beigazolódik, akkor a kezelés megértése is kulcsfontosságú, beleértve az anafilaxiás sokk tüneteinek felismerését és azt is, hogy mikor kell adrenalint használni” – húzta alá a szakember.
Az ételallergiák döntő többségét bizonyos fehérjék váltják ki. Az allergiát leggyakrabban okozó élelmiszerek a következők: tojás, hal, rákfélék, olajos magvak (például a dió, a földimogyoró és a török mogyoró). Gyerekeknél a fentiekhez társulhatnak még a következők: tehéntej; eper, málna; búza; szójabab.
