„Holnap biztosan megcsinálom…” Gyakran halogatjuk így teendőinket, de ha rendszeresen fordul elő, érdemes kikerülni az elintézetlen ügyek, elmaradt feladatok ördögi köréből.
Nem születtünk halogatónak
A halogatást egy állandó kettősség jellemzi, melynek egyik része az azonnali előnyből származik. Ennek lényege a feladat elmaradása miatt érzett megkönnyebbülés, pillanatnyi öröm. Míg a másik rész a nem teljesítés okozta, későbbi stresszt és (sokszor erős) bűntudatot jelenti.
Ha csak kivételesen késleltetjük egy feladat elvégzését, az még természetesen nem tesz minket „megrögzött’ halogatóvá. Tudnunk kell, hogy nem születünk halogatónak, hanem azzá válunk. Így semmiképpen sem lehet örökletes tulajdonság, amelyet nemzedékről nemzedékre továbbadnának, hanem olyan magatartásforma, amelyen lehet változtatni.
Gyakran tévesen kötik a lustasághoz, a pszichológusok szerint azonban a halogatás okai között számos más tényező szerepel az élen. Idetartozhat az elvégzendő feladat iránti érdeklődés hiánya vagy, mert nem világos a feladat (az egyértelműség hiánya), a kényszerek elutasítása, bénító félelem mások értékítéletétől, a tökéletességre való törekvés, az önbecsülés hiánya stb. A rendszeres halogatás mellett elnapolhatjuk a teendőket ideiglenesen is, egy adott időszakra, mert pl. fáradtak, kimerültek vagyunk. Az ún. „burn-out” kiégési szindrómában szenvedők, vagy akik az azt megelőző szakaszban vannak pl. azért hajlamosak a halogatásra, mert már nincsenek lelki-fizikai erőforrásaik ahhoz, hogy megfeleljenek az előírt követelményeknek.
A halogatás előnyei és hátrányai
Főként a halogatás tárgyától függ, hogy előnnyel vagy hátránnyal jár (bár az utóbbi a sokkal gyakoribb). Pl. az alkotó munka halogatása során az agy kreatívabb, így ez az időszak a szellemi érlelődés vagy a konstruktív pihenés ideje lehet. Ezzel szemben más jellegű, pl. unalmas adminisztratív feladatok tologatása (pl. levelek osztályozása, megválaszolása, ügyiratok fontossági sorrendbe rakása stb.). A prioritások kezelésének problémájából fakadhat, ami hátrányos számunkra, mert jelentős mentális terhelést vált ki. Hiszen, ha nem végezzük el kellemetlen teendőinket, mindennap azon jár az eszünk, végül állandósul az idegesség miatta.
Megoldási javaslatok a halogatás leküzdésére
A megoldás különféle módszerekben rejlik. Egy tipp: először csak rövidebb időt fordítsunk egy állandóan halogatott feladatra, amennyiben megtehetjük. Ha már belekezdtünk, ösztönözve leszünk a folytatásra.
Egy másik lehetőség: készítsünk listát aktuális feladatainkról előző este. Így marad idő az átgondolásra, kisebb lesz az esély a halasztásra. Így pl., ha az előre tervezhető, főbb tennivalók listájával érkezünk a munkahelyünkre, értékes időt takaríthatunk meg. De gondolkodhatunk nagyobb távlatokban is: ne feledkezzünk meg pl. életcéljainkról (ilyen lehet könyvet írni, nagy horderejű utazást vagy más programot tervezni stb.), amelyek kapcsán „leszokhatunk” a halogatásról. Hiszen ilyenkor alapvető dolog, hogy nem tologathatjuk a célunkkal kapcsolatos feladatainkat. Egyre több időt fordítunk rájuk, rendszeres időközönként, és így haladunk előre a megvalósítással. A munka elosztása révén nem érezzük magunkat „elárasztva” teendőkkel, és megszabadulunk a halogatás kísértésétől.
Forrás: Galenus
