A liliomfélék családjának képviselőit, az aloéfajokat sokan ismerik, de gyakran tévesen használják.
Ha egy aloélevelet keresztben szétvágunk, szabad szemmel egy külső kemény, zöld réteget és egy belső gélállományt fedezhetünk fel, mely nagy mennyiségű vizet köt meg.
A gélállomány
Az aloégél a különböző kozmetikai készítmények – krémek, tusfürdők, testápolók – vagy éppen italok összetevőjeként terjedt el a köztudatban. A gél azonban csak külsőleg használható, belsőleges alkalmazásának biztonságossága nem igazolt.
Az aloégél különböző bőrgyógyászati panaszok, mint bőrirritáció, enyhe bőrgyulladás esetén használható.
A gél kinyerésekor ügyelni kell a zöld réteg eltávolítására, ugyanis abban teljesen más célra használt vegyületek találhatóak.
A tejnedv
A levél zöld részéből elmetszés után kicsorog a tejnedv, amelyet megszárítanak, és a kapott fekete színű, szilárd anyagot, mely porítva zöldesbarna színű, a gyógyászatban hashajtásra alkalmaznak. Az így nyert anyag felhasználható akut székrekedés esetén (max. 2 hét) vagy diagnosztikai célú vizsgálatok előtt egyszeri erőteljes hashajtásra. Mivel hatásának kialakulásához 5-10 óra kell, célszerű este elfogyasztani. Várandósok számára ellenjavallt, mert alhasi vérbőséget okoz. Ugyancsak kerülendő 12 év alatti gyermekek, gyomor-bél rendszeri elzáródással küzdők vagy bélgyulladás esetén. Hosszú távú szedésekor a vastagbél visszafordítható barna elszíneződését figyelték meg.
A tudatos gyógyszer- és gyógynövényhasználathoz hozzátartozik, hogy tudjuk, mit és milyen céllal szeretnénk alkalmazni. A kerti aloégéltől ne várjunk hashajtó hatást, míg az esetleg kicsepegő tejnedvet ne kenjük sebre vagy gyulladt bőrfelületre. Fontos tehát, hogy az aloégélt ne fogyasszuk el, mert azt csak külsőleg lehet használni, és a nem megfelelően tisztított gél esetleg tartalmazhat hashajtó hatású anyagokat.
Szabó Réka Eszter
gyógyszerészhallgató
A cikk a Patika Magazin Rejtvényújságban jelent meg! Keresse a gyógyszertárakban, kérje gyógyszerészétől!
