Irracionálisak, felkavaróak, mámorítóak vagy akár rémisztőek – álmaink a leggyakrabban meglepnek minket. Hogyan értelmezzük őket, és vajon higgyünk-e bennük? Tudjuk-e, mire szolgálnak? Ha ingadozunk a válaszadásban, bár az álomkutatók véleménye sem egységes, íme néhány megközelítés és vizsgálati eredmény hozzá.
Az ókorban úgy hitték, hogy az álmok továbbítják az istenek által küldött üzeneteket, melyek felfedik a jövőnket. Évszázadokkal később, Sigmund Freud, a pszichoanalízis megteremtője, 1899-ben az Álomfejtés c. művében az álmot a tudatalatti vágyak kifejeződésének tartotta. Az álmok tanulmányozása ma is szembekerül a feltárás nehézségeivel, és kutatók sokaságát mozgósítja szerte a világon, hogy megpróbálják megmagyarázni „áloméletünk” rejtelmeit.
Hosszú ideig úgy gondolták, hogy csak az alvás paradoxális (REM) szakaszában álmodunk, melynek jellemzője: a gyors szemmozgás és időleges alvási bénulás (izomtónus ideiglenes megszűnése), fokozott agyi aktivitás kíséretében. Ezeket a rövid (10-45 perces) epizódokat, melyek 4- 5-ször ismétlődnek éjjelente (egy 8 órás alvás alatt összesen kb. 2 órán át) azonosították tehát elsőként az álmok megjelenési helyeként. Később azonban az alváskutatók megállapították, hogy a lassú hullámú alvásfázisokban is álmodunk. Így az olyan emberek, akiknek nincs paradoxális alvásuk (agykárosodás miatt vagy bizonyos gyógyszerek szedése következtében), továbbra is álmodnak.
Amennyiben az emberek eltérő módon alszanak, akkor az álmaik is különböznek. Összetettek, képekben, érzelmekben gazdagok a paradoxális álom alatt, amikor az érzelmi központok nagyon aktívak. Míg egyszerűbbek, konkrétabbak a lassú alvási fázisban, és kevésbé könnyen emlékszünk rájuk: minden másodikra, ha hirtelen felébresztenek minket, míg a REM szakaszban 10-ből 8-szor. Így az agyunk egész éjjel „tartalmat termel.” Mindazonáltal ezekből a „mozdulatlan utazásokból” sokat elfelejtünk.
Mi az álmok szerepe?
Kutatások kimutatták, hogy a hippocampus, a memória kulcsfontosságú területe az agyban erősen aktiválódik a paradoxális alvásszakasz közben. Az alvás bizonyítottan részt vesz a memorizálás folyamatában, de a valóságban inkább a memóriánkban tárolt információk válogatása, elrendezése és különösen elfeledtetése lenne a szerepe. Így „agytisztító” folyamatnak is nevezhető, hogy helyet juttasson a további információknak/emlékeknek, és elkerülhető legyen az idegi hálózatok túlterhelése. Ez az információ-felejtés megmagyarázhatná, hogy miért irracionálisak az álmaink, miután sokszor egymáshoz nem kapcsolódó képeket kevernek össze. Úgy tűnik, hogy az álmoknak az átélt érzelmek szabályozásában is szerepe van, lehetővé téve számunkra az álmodás intenzitásának csökkentését, a hátralépést tőlük és a pszichés egyensúly megőrzését.
Miről álmodunk?
Az 1950-es években amerikai pszichológusok létrehozták az első álombankot (DreamBank) jelentős mennyiségű forrásból és tudományos tanulmányból összeállítva, majd elérhetővé tették a kutatók számára. Ez a máig is hozzáférhető adatbázis több mint 20 000 „álomjelentést” tartalmaz, mely különböző korosztályokból és demográfiai csoportokból származik. Mindent megtalálunk bennük, de talán meglepő, hogy különösen a mindennapi életről és szociális interakcióinkról számolnak be, miközben 90%-ban jelen vagyunk bennük.
Gyakori álom, mely az előző napra vonatkozik, akkor is, ha ez nem egy „visszajátszott jelenet”, hanem minden összekeveredik benne, és sokszor örült, esztelen vagy akár abszurd. Egyébként, ha az érzékek közül a látás (általában színesben) és a hallás dominál leginkább az álmokban, a szaglás és az ízlelés nagyon ritka (1%). Amellett álmaink „forgatókönyvei” tartalmazhatnak (gyakran torzult) olyan külső ingereket is, mint pl. autók zaja, esőhang stb.
Gyakran miért nem emlékszünk rájuk?
Ha az a benyomásunk, hogy mi soha nem álmodunk, tévedünk! Kétségtelen, hogy nem világos, hogy a „nagy álmodók” valóban többet álmodnak-e, vagy csak jobban emlékeznek álmaikra, mint a keveset álmodók. Az alvó emberek agyműködését elemző egyes kutatók kimutatták, hogy az álmok emléke az éjszakai mikro-ébredések fázisainak köszönhető, amelyek lehetővé tennék kódolásukat a memóriában. A „nagy álmodók” éjszakai ébredési ideje duplája a keveset álmodókénak! Amellett az agyuk éberebbnek tűnik a külső ingerekkel szemben, és ügyesebb az álmok „előállításában”.
Ha nem is értjük tisztán, miért tűnnek el az álmok (egyes álomkutatók szerint 95%-ban), az is igaz, hogy könnyebben emlékszünk a kora reggeli, ébredés előtti álmainkra. Az álom-emlékeket gyarapíthatjuk is – ami érdeklődést igényel – , amihez nagyon hatékony, ha létrehozzuk „álomkönyvünket”, ahová lejegyezzük mindazt, amire emlékszünk az álmokból.
Félnünk kellene a rémálmainktól?
A negatív vagy nyugtalanító álmokat természetesen nem vehetjük szó szerint megvalósulónak, illetőleg jóslatként sem foghatjuk fel. Ezt bizonyítják pl. egy francia alváskutató által kimutatott eredmények, aki összegyűjtötte 700 vizsgázó orvostanhallgató álmait. Kiderült, hogy túlnyomó részüknek volt rémálmuk, melyben megbuktak, lekésték a vizsgát, betegek lettek, nem volt elég idejük a vizsgakérdések megválaszolására stb. És természetesen ezek az álmok további szorongást váltottak ki bennük.
A kutatók ugyanakkor a tanulók és eredményeik összefüggésében azt állapították meg, hogy a rossz álmok áldozatai jobb eredményt értek el a vizsgákon, mintha agyuk a vizsga stresszén edződött volna, hogy javítsa teljesítményüket. Egy finn kutató azt is vélelmezte, hogy a rémálom kognitív védekezési mechanizmus, mely lehetővé tenné az agy számára, hogy felkészüljön a nehézségre, mintegy stimulációként.
Mindamellett a visszatérő és aggasztó, olykor rémisztő álmok mély, sokszor elfojtott érzelmi problémát tükröznek – vagy fizikai konfliktusok miatt, vagy valamilyen nyomasztó, traumatikus életeseményt követően (poszttraumás stressz). Érdekünkben áll tehát, hogy ha gyakran fordulnak elő, szakemberrel konzultáljunk. Olyan technikák, mint pl. a hipnózis vagy az USA-ban kifejlesztett EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing – szemmozgásokkal történő deszenzibilizálás és újrafeldolgozás) segíthetnek. megszabadulni a traumák által kiváltott, kínzó hatásoktól és rémálmoktól.
Hogyan értelmezzük az álmokat?
Az álom abban segíthet élményeink felidézésében, hogy „aktivizálja” azokat az emlékeket, amelyekhez ébredéskor nincs hozzáférésünk. Ezek a nem szigorú értelemben vett tartalmú álmok általában elgondoltatnak minket, és az agyban tárolt információk visszaidézése érdekében használhatjuk őket, képzeletünk vagy inspirációnk átvivőjeként. Nincs szükség „álomfejtő szótárra” – a megfejtés tőlünk függ! Egy jó tanács: minden este írjuk le azokat az eseményeket, amelyek mozgalmassá tették a napunkat, és fontosnak tartottuk őket. Reggel pedig nagy részletességgel jegyezzük fel az álmainkat, és keressük meg azokat a megfeleléseket/kapcsolatokat, amelyek „hozzánk szólnak”.
Az álmokat lehet-e irányítani?
Igen! Egy közelmúltban végzett kanadai kísérlet pl. repüléssel kapcsolatos (nagyon ritka) álmokat tudott kiváltani az elemzett alvók stimulálásával napközben, magával ragadó virtuális valóság-élményekkel. És az olyan ingerek, mint pl. egy vízpermet az arcon, vízesésről vagy esőről szóló álmot idézhetnek elő. Ugyanígy, ha egy rémálom ismétlődik, és emlékezünk rá, amikor felébredünk, a „forgatókönyv” megváltoztatása segíthet eltüntetni.
Még megdöbbentőbb a világos vagy tiszta álom (lucid dream) mentális állapot, amelyben az alvó „tudja”, hogy álmában van, és közvetlenül befolyásolhatja az álom forgatókönyvét, vagy elemeket illeszthet hozzá. De ennek során kevésbé mélyen alszunk, és nem teljesen ugyanaz az állapot, mint a „normál” álmodáskor. Viszont mindenki számára elérhető (az emberek 55% -a már tapasztalt világos álmot), sőt edzeni is lehetséges…
Álmok a bezártság alatt
Számos nemzetközi kutatócsoport foglalkozott az álmainkkal a COVID-19 koronavírus-járvány okozta bezártság alatt. Pl. az Amerikai Pszichológiai Társaság több tanulmányt publikált 2020. szeptemberében, melyben kimutatta, hogy a járvány hatással van az álmainkra. A vizsgálat szerint a vizsgált periódusban megnövekedett az olyan álmok száma, amelyek negatív érzelmeket, szorongást, haragot vagy szomorúságot, a halálra vagy a betegségre való utalásokat tartalmaztak. Különösen vonatkozott ez a Covid-19 által leginkább érintett emberekre (pl. akik betegek voltak, vagy rokonaik érintettek, illetve elveszítették a munkájukat) és a nők esetében.
Forrás: Galenus
