Ugye, már Ön is töprengett azon, milyen módokon kerülhetne ki stresszes, csak negatív kilátásokat előre vetítő állapotából? Hiszen nem kevesen, és gyakran tartósan nyugtalankodunk, emésztjük magunkat egy olyan probléma, vagy akár hétköznapi élethelyzet miatt, amelyet bizonyára pozitívabban is felfoghatnánk…
De sajnos ez a megoldás a legtöbbször eszünkbe sem jut, mert hajlamosak vagyunk az élet negatív jelenségeire összpontosítani, és azokon szüntelenül rágódni. Pedig – szerencsére – megannyi alkalom és megoldás kínálkozik életszemléletünk és gondolkodásmódunk megváltoztatására. Felhagyás a pesszimista látásmóddal, az állandó aggodalmaskodás elkerülése csak kitartó gyakorlás kérdése – és sikerülni fog! Az alábbiakban néhány javaslattal élünk a „menekülésre” a negatív stressz elől.
 |
1. Magunkba zárt, negatív „szólamaink” azonosítása és megváltoztatása
Mindig ugyanaz a nóta… állandósult elégedetlenség önmagunkkal. Gyermekkorunk óta elraktároztunk olyan negatív formulákat, melyek személyiségünk leértékeléséhez, önbizalmunk folyamatos csökkenéséhez, vagy teljes hiányához vezetnek, és visszatérnek, mint egy elakadt lemez hangjai. Ezek a leggyakrabban téves elképzelések már annyira integrálódtak gondolatainkba, hogy nem is tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget. Pedig tudatára kell ébrednünk, hogy élősdi módon ránk telepednek, rendkívül károsak, és emiatt változtatni kell rajtuk. Ha kitartóan, de tévesen hiszünk képességeink gyengeségében, vagy élethelyzeteink megoldhatatlanságában, az természetesen az első számú akadályát képezi céljaink megvalósításának. Amellett nap, mint nap rosszul is érezzük magunkat a képzelt tehetetlenség nyomásától.
Példák az ilyen visszatérő, negatív gondolatokra, hibás önképből eredő, téves elképzelésekre. „Nem tudok semmit rendesen elvégezni, nem értek igazán semmihez!”, „Ezt úgysem tudom megcsinálni!”, „Nincs jó alakom, és nem is lesz, mert túl testes vagyok”, „Soha nincs szerencsém semmiben”, „Mit fognak gondolni rólam?”. Ha ezen gondolatok okait azonosítottuk magunkban, és rájövünk, hogy valójában kiküszöbölhetők, szorongásaink lassan megszűnnek. Eközben próbáljuk – erős akaraterővel – megrajzolni ennek a negatív önképnek az ellenkezőjét, és arra alapozni tetteinket. Ne aggodalmaskodjunk folyton mások rólunk alkotott, esetleg nem túl kedvező véleménye miatt sem. Gondoljunk arra, hogy lehetnek negatív felhangok irigységből, szakmai féltékenységből stb. – mi biztosak vagyunk önmagunkban.
2. Higgyünk magunkban! Az életigenlés megtanulása.
Törekedjünk arra, hogy ne uralkodjék el rajtunk a tespedtség látszólagos tehetetlenségünk, „nekünk úgysem sikerül” típusú gondolataink miatt, hanem legyünk élénkek, tettre készek. Parancsoljunk megálljt a negatív gondolatoknak, aminek kulcsfontosságú eleme az, hogy tegyük ezt azon nyomban, amint megjelennek. Így legközelebb könnyebben elkerülhetők lesznek. Helyettesítsük őket azonnal pozitív állításokkal, melyeknek megvan a reális lehetőségük, és később meggyőződésünkké válhatnak, növelhetik önbizalmunkat. Ahogy építgetjük magunkban ezt a pozitív gondolatmenetet, új neuron (idegsejt)-kapcsolatok jönnek létre az agyunkban, melyek további, pozitív gondolatokat ébresztetnek.
Ahelyett, hogy úgy vélekednénk magunkról, miszerint szinte semmire sem vagyunk jók, gondolkodjunk el azon, hogy igenis vannak belső-külső értékeink. Az elkeseredés, amely végül oda vezet, hogy meg sem próbálkozunk problémáink megoldásával, pótolható azzal a pozitív erejű eltökéltséggel, hogy „menni fog!”. Legyünk hálásak, ha jó dolog történik velünk a munkában, vagy a magánéletben – ne bagatellizáljuk el azzal, hogy „kivételesen”, hanem tulajdonítsuk jó képességeinknek. Tudatosítsuk magunkban, milyen jó tulajdonságokkal rendelkezünk, miben vagyunk tehetségesek: higgyünk magunkban, ez a legfontosabb! Ily módon lehetünk a legbiztosabban urai negatív gondolatainknak. És ez működik! Kételkedünk magunkban? Kérdezzük meg a hozzánk legközelebb állókat! Jót fog tenni az önbizalmunknak, ha szeretteink megerősítik jó tulajdonságainkat és mindazt, amiben tehetségesek vagyunk.
3. „Expressz stresszűzés” – légzésgyakorlattal
Íme egy egyszerű, de hatékony légzési technika, mely segít abban, hogy minél előbb elűzzük magunktól negatív gondolatainkat, enyhítsük a váratlanul ránk törő szorongást, a hirtelen jelentkező stresszt. Ha úgy érezzük, hogy kínzó nyugtalanság kezd eluralkodni rajtunk, mert stresszhelyzetbe kerültünk, alkalmazzuk a következő gyakorlatot: lélegezzünk mélyeket, miközben elképzeljük, hogy feltöltjük magunkat pozitív energiával, derűvel, nyugalommal. Majd végezzünk kilégzést, a lehető leghosszabban, „kiürítve” magunkból a negatív elemeket, a bosszúságot, az elégedetlenséget, a feszültséget. Csak akkor használ, ha többször végezzük el a gyakorlatot. A lényege tehát, hogy „lélegezzük be a pozitívat”, és „lélegezzük ki” magunkból mindazt, ami negatív! Meg fogjuk látni, milyen egyszerű, gyors és hatásos megoldás ez – és nem csak „vészhelyzetekben”!
4. A képzelet bevetése a kitartóan mérgező gondolatok ellen
Minthogy tökéletesen képesek vagyunk magunk elé idézni pld. egy idegtépő találkozást a fogorvossal, vagy a főnökünkkel, miért ne fejleszthetnénk képzelőerőnket az ellenkező irányban, a megnyugvást hozó, pozitív célok elérése érdekében, egy szép emlékkép újbóli megjelenítése útján képzeletünkben? Sokszor elég egy megnyugtató, szép táj felidézése, ahol jártunk (vagy ahol csak szeretnénk járni) ahhoz, hogy komor lelkiállapotunkat megváltoztassuk, és kiutat találjunk a negatív gondolatok labirintusából. Egy javaslat: csukjuk be a szemünket pár percre, és képzeljünk el egy olyan tájat, melytől korábban el voltunk ragadtatva. Ez lehet egy gyönyörű kert, vagy akár kedvenc üdülőhelyünk egy szöglete is, ahol valamikor nagyon kellemesen telt az idő. Szívjuk tele magunkat az ezzel járó jó érzéssel, telítődjünk a kép színeivel, hangulatával, a természet szépségével, lélegezzük be annak felidézett illatát – mindez, furcsa módon, bizakodással fog eltölteni minket akkor is, ha az előző percekben még teljesen elkeseredettek voltunk. Általa ellazulunk, megnyugszunk, és magabiztosabbak leszünk. Ezt a képet előhívhatjuk bármikor, de jelen esetben stresszes állapotunk „tetőpontján” tanácsos alkalmazni a módszert. Természetesen próbálkozhatunk gondolatban egy kellemes esemény felidézésével is.
Galenus
