Az élet a leggyakrabban gondokkal teli, illetve boldog és fájdalmas időszakok váltakozásaiból áll… Sokszor úgy gondoljuk azonban, hogy nem tudjuk túltenni magunkat egyes sorscsapásokon. Szerencsére vannak megoldások a megpróbáltatások utáni talpra álláshoz.
Szerelmi csalódás, súlyos betegség, munkahely elvesztése, gyász… És sorolhatnánk a különféle fájdalmas eseményeket, olykor sorscsapásokat, amelyekben részünk lehet életünk folyamán. Hiszen tapasztalhatjuk, hogy az élet nem mindig kegyes hozzánk. Talán ismerjük is a (többé-kevésbé megvalósult) belenyugvás és talpra állás képességét egy megpróbáltatás után. Ami az egyedi adottságot jelenti mintegy a túlélésre. E képesség eredete a kisgyermekkori kötődések minőségében rejlik (ilyen pl. a biztonságot adó kötődés).
Egy erő, melynek megléte tőlünk függ, és nem kapcsolódik az iskolázottsághoz, sem a családi indíttatáshoz vagy a kulturális gyökerekhez – eredete meglehetősen rejtélyes. Egyes vizsgálódások szerint mindazok, akik a viszonylag rövidebb idő alatt történő talpra állás képességével rendelkeznek, bizonyos közös vonásokkal jellemezhetők. Ilyen lehet például, hogy
• erős az élnivágyásuk,
• értelmet adnak a megpróbáltatásoknak,
• megmagyarázzák azokat,
• tanulnak belőlük,
• vigyáznak magukra, hogy lelkileg ne sérüljenek maradandóan stb.
Egyes gyakorlatokkal pedig ösztönözni tanácsos a megpróbáltatások utáni „túlélés” kreatív reflexeit, így törekedve a nehézségek legyőzésére. Természetesen úgy tűnhet, hogy e gyakorlatok semmit nem érnek, ha mindent felülmúló bánat (pl. gyász) uralkodik el rajtunk. Mégis hozzájárulhatnak ahhoz, hogy visszanyerjük életkedvünket, ki-ki a maga ritmusa szerint.
5 kulcs a talpra álláshoz súlyos élethelyzetek után:
1. Újfajta kapcsolatba lépek érzelmeimmel és érzeteimmel
Amikor nehéz perceket élünk át, úgy érezzük, nincs mire támaszkodnunk, semmi nem segít… Biztonságérzetünk megrendül, sőt gyakran elhagyatottnak érezzük magunkat. Ilyen helyzetekben fontos figyelni a testünkre, hogy elnémítsuk lelkünknek/elménknek azt a felét, amely a fájdalmat, félelmet táplálja. Összpontosítsunk a meditálásra, amely segít elfogadni a megélt szenvedéseket. Fejlesszük képességünket, hogy a jelenre figyeljünk, tudatosan megélve fizikális érzeteinket és érzelmeinket is.
Gyakorlat
Koncentráljunk légzésünkre, és figyeljünk a légzésünk révén kiváltott fizikális érzeteinkre. Azaz mindarra, amit testünk a jelenben érzékel (hangokat, képeket stb. – pl. számítógépen is letölthetünk egy ilyen szempontból hasznos applikációt). Ez segíthet a múltbéli megpróbáltatás feldolgozásában. Egyébként az érintés is jótékony lehet, ezért ajánlott a shiatsu, az ájurvédikus vagy a kínai masszázs. Ezek mindegyike stresszoldó, izomlazító hatású, és enyhíti a fájdalmat, könnyít a lélekre nehezedő nyomáson, energiát szabadít fel.
2. Felveszem a kapcsolatot a „belső gyermekkel”
Ez a belső gyermeki én megfelelhet énünk legérzékenyebb és legkreatívabb részének, amely hihetetlen mértékű életörömöt, kreativitást, játékosságot rejt. Olyan forrásokat foglal magában, amelyek lehetővé teszik számunkra a talpra állást, azaz elképzelni, hogy túl vagyunk a megpróbáltatásokon.
Gyakorlat
Gyakoroljuk a relaxálást vizualizáció útján. Miután elvégeztünk 6 belégzést és kilégzést, idézzük magunk elé például, hogy nyugodt tempóban 10-szer lecsúszunk a domboldalon egy szánkóval. Képzeljük el azt is, hogy a sporteszköz hátuljában van egy kis kapu. Ha lágyan benyomjuk ezt a kaput, feltűnik benne gyermekién-részünk. Mit mond nekünk? Mire van szüksége? Törődjünk vele néhány percig: játsszunk ezzel a gyermeki énünkkel, meséljünk el neki egy múltbéli történetet… Majd készítsük fel távozásunkra, elmondva, hogy mindig ott leszünk vele, és bármikor hívhat minket, fordulhat hozzánk, ha szükségét érzi. Ez a kapcsolat a belső gyermekénnel belső hajtóerőt jelenthet a boldogság eléréséhez, és felszabadíthatja a kreativitást is ennek érdekében.
3. Túlteszem magam az igazságtalanságérzésen
A megpróbáltatás fájdalma felháborít minket, lázadozunk ellene, egyúttal az igazságtalanság (jogos) érzését kelti bennünk. (Miért pont velem történt meg?) Ezen gyakran segíthet az, ha később, amikor már túljutottunk a szenvedés stádiumán, értelmet adunk a sajnálatos eseménynek. Ennek nyomán megértjük, hogy a komfortzónánkból való kilépés (határaink átlépése) a változás érdekében mennyiben volt jótékony hatású. Így később ráébredünk, hogy pl. az oly fájdalmas válás lehetővé tette, hogy kiszélesítsük baráti körünket, kikerüljünk egy függőségből vagy bátrabb lépéseket tegyünk szakmai téren.
Gyakorlat
Idézzünk fel egy múltbéli próbatételt (azzal a feltétellel, hogy már „megemésztettük”), és próbáljuk levonni belőle a tanulságot. Fektessük le írásban is, valójában mi volt a hasznunk ebből az amúgy megrázó eseményből. Ez a belátás/megértés lehetővé teszi, hogy megnyugodjunk felháborító vagy minket mélyen érintő események kapcsán, amelyeknek nem tudjuk az értelmét. Természetesen, amint ez az elhagyatottság-, igazságtalanságérzés és szomorúság olyan erős, hogy teljesen lesújt, kétségbe ejt, azaz szinte letaglóz minket, tanácsos pszichoterapeutához fordulni.
4. Lelki sérüléseimet a természettel való szoros kapcsolattal gyógyítom
A friss fű illata, a bokrok, fák zöld színének különböző árnyalatai, a fény játéka a lombokon – mind-mind serkentik érzékeinket. A természet szépsége pedig maga is a nyugalom forrása. Egész lényünk bámulatba esik, ennek nyomán agyunk tudja, hogy mindez részt vesz érzelmi egyensúlyunk megteremtésében. A természet gyógyítóereje abban is rejlik, hogy az életerő lendületét küldi személyiségünk addig fel nem használt részeinek.
Gyakorlat
A természet segíthet a talpra állásban életünk nehéz időszakai után. Így kapjunk kedvet egy festői erdőben vagy hegyi ösvényen való sétához; illetve a fák szeretetéhez (akár át is ölelhetjük őket). Hiszen ezeknek az élőlényeknek a gyökerei mélyen a földbe hatolnak, és ellenállnak a viharoknak, időtállók… Ahogy nekünk is „strapabíróknak” kell lennünk!
5. Kreatív jegyzetfüzetet használok – „kollázsnaplót” vezetek
Ismerjük az írás és a rajzolás, egyéb kreatív technikák erejét érzelmeink kifejezésére és megváltoztatására. A pszichológusok olyan gyakorlatokat javasolnak, amelyek az események különböző módokon történő ábrázolásán, a művészetterápián és a veszteséget kísérő érzelmek megközelítésein alapulnak. Legyen az a megpróbáltatás gyász, válás, súlyos betegség, munkahely elevesztése stb.
Gyakorlat
A javasolt „naplómódszer” vegyíti az írást, rajzolást és a kollázstechnikát. Az erre irányuló gyakorlatok segítenek megérteni, amit átéltünk, és hozzájárulnak az esemény időtávlatból történő megítéléséhez, továbbá a belenyugvás eléréséhez.
Alkatunktól függően ezt a kreatív módszert alkalmazhatjuk egyedül, családban vagy csoportban is. Ehhez csak néhány eszköz szükséges: színes ceruza, száraz pasztellkészlet vagy zsírkréta, ragasztó, olló és az adott eseményhez kapcsolódó fotók, emlékek, képek, amelyeket az írással kombinált kollázshoz használhatunk az értékes füzetben…
Forrás: Galenus
