A mindennapi életben a beszélt nyelvnek tulajdonítjuk a nagyobb jelentőséget, ám a nem szóbeli közlések sok esetben fontosabbak és hitelesebbek mások üzeneteinek feldolgozásakor.
Sokszor érezhetjük, hogy valaki nem mond igazat, anélkül, hogy szavai hamisságának tudatában lennénk, hiszen a nem szóbeli üzenetek fogadása és feldolgozása legtöbbször nem is tudatos folyamat.
A nem verbális kommunikáció nagyobb hitelességében tehát szerepet játszik az, hogy e formánál kisebb a tudatosság szerepe, nem csak a címzett (pl. hallgató), hanem a feladó (beszélő) oldalán is, azaz gesztusainkat, tekintetünket, mimikánkat sokkal kevésbé vagyunk képesek ellenőrzés alatt tartani, mint szavainkat.
Ezenkívül a szóbeli közlés mindössze egyetlen kommunikációs csatorna, amely mellett a nem szóbeli közlések számtalan csatornája működik, azaz mennyiségi okokból is a második kategória lesz a fontosabb a hitelesség szempontjából.
Nem árt, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a körülöttünk lévő világról szerzett információink elsöprő többségét a látás útján szerezzük, a nem szóbeli üzenetek legnagyobb része (a hangsúly, hangerő és társai kivételével) épp ezt az érzékszervünket célozza meg.
Közvetlenségi jelzések
Ide tartozik a szemkontaktus és a tekintet kérdése, valamint a testtartással és a térközzel való kommunikáció is.
A térköz, azaz az emberek közötti fizikai távolság fontosságát és kommunikációs szerepét Edward T. Hall amerikai antropológus ismerte fel, aki megállapította, hogy minden társas viszonynak kultúránként van egy jellegzetes távolsága, amelyről a felek egymással kommunikálnak.
Az intim zóna (0–60 cm), a személyes zóna (0,6–1,2 m), a társas konzultatív zóna (1,2–3,3 m) és a nyilvános zóna (3,3 m felett) megkülönböztetése igen fontos, bár az adatok természetesen csak hozzávetőlegesek, országtól és helyzettől függően változhatnak.
Az odafordulás és a szemkontaktus alapvető feltétele a bizalom elnyerésének. A szemkontaktussal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy kutatások szerint, de saját mindennapi tapasztalatainknak is megfelelően a másik hosszan tartó, kitartó nézése agresszív jelnek minősül, az érdeklődő tekintet ezzel szemben maximum 7–8 másodperces „csomagokban” működik, 1–2 másodperces megszakításokkal. A kitartó nézésnek erős figyelemfelhívó jellege van, de nem feltétlenül pozitív értelemben.
Aktivitási jelzések
Ezen jelzéseink elsődlegesen az aktív figyelemről kell, hogy árulkodjanak, azt bizonyítva a partner felé, hogy követjük, amit mond, tisztában vagyunk problémáinak, kívánságainak lényegével.
Próbáljuk elkerülni a hadarást, a túl nagy vagy épp túl alacsony hangerőt, és ne szakítsuk félbe a másikat. Az aktív figyelem jele lehet az ún. „empatikus dünnyögés”, ez a humorosnak ható kifejezés azokat a megerősítő „mormogásokat” jelöli, amelyekkel jelezzük figyelmünket, anélkül, hogy bármi konkrétat mondanánk. Ugyanerről szólnak a fejbólintások, kisebb gesztusok is, az adott helyzetben folyamatos visszajelzést adnak figyelmünkről, „ugrásra késznek” mutatnak minket az esetleg felmerülő kérdésekkel kapcsolatban.
Néhány egyszerű kommunikációs eszköz sokat segíthet a mindennapi társas érintkezéseink során, és a mutatott figyelem, érdeklődés, valamint egészséges mértékű közvetlenség a későbbiekben sokszorosan megtérülhet.
Bácsván László
