A szerelem bármikor berobbanhat az életünkbe, azonban a tartós, és harmonikus kapcsolat kialakításához mindkét fél részéről elengedhetetlen a komoly erőfeszítés: az önismeret, a felelősségvállalás, a tudatosság, a kompromisszumra és az intimitásra való készség is – mondja Kasza Zsuzsanna, a Budai Pszichológus Központ szakmai vezetője a Valentin-naphoz kapcsolódva.
Miért gondolnánk azt, hogyha olyan fontos dolgokért meg kellett küzdenünk, mint egy diploma megszerzése vagy az első lakásunk megvásárlása, akkor éppen egy jól működő párkapcsolat kialakításáért ne lenne szükséges ugyanígy hatalmas energiabefektetés? – veti fel kérdésként.
Mi is a szerelem?
A szakpszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint ahogy a léleknek vagy a boldogságnak sincs pontos pszichológiai definíciója, úgy a szerelemnek sincs, az emberek jellemzően körülírják az érzéseiket ezzel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy számos költő, író kedvenc témája a szerelem. Ingmar Bergman svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik kiemelkedő hatású egyénisége például feleségének, Käbi Laretei észt származású zongoraművésznőnek írt levelében elcsépelt szónak nevezte a szerelmet és az érzéseit így foglalta össze:
„Gyengédséged oly hatalmas és oly természetes, hogy elárvult lelkem és didergő testem egyetlen porcikája sem lóg ki belőle, egyetlen részecskéje sem fázik, egyetlen részecskéje sem magányos, mert a gyengédséged mindent körbeölel. Ettől az állapottól félek a legjobban, mert ez az állapot, ami után legjobban vágyakozom, melletted megtapasztalhatom a biztonság érzését”.
A szerelem olyan érzés, amikor azt érezzük, hogy elszakadunk a realitástól, a föld fölött járunk rózsaszín szemüvegben és valamiféle csodálatos, mágikus, misztikus szinte transzcendens élmény részesei vagyunk, hiszen beteljesülnek a vágyaink, szeretünk és szerethetőnek érezzük magunkat. Teljesen mindegy, hogy óvodásként, fiatal vagy érett felnőttként, esetleg már nyugdíjas éveiben lesz valaki szerelmes, az érzés egy kortól és nemtől független leírhatatlan misztikum, amitől az ember azt érzi, hogy teljessé válik.
A társkeresés során a bennünk élő másik felünket keressük, a nagy eggyé olvadás élményére vágyunk. Egy evolúciós pszichológus azt mondaná, az evolúció terméke a szerelem, hiszen a célja a szaporodás, míg spirituális megközelítésben istenélményként tekinthetünk rá, amely a morális világban segít visszatalálni az egységbe – ebből is látszik milyen sokféleképp megközelíthető a téma.
Van örök szerelem?
Amikor valaki szerelmes lesz, módosult tudatállapotba kerül, rengeteg hormon szabadul fel, mint például az endorfin, az oxitocin, amelyek a kötődésért, a boldogságért is felelősek. A szakirodalom szerint 1,5-2 évig tud ez nagymértékben termelődni. Amíg valaki ebben az irigylésre méltó állapotban van, elveszti a realitását a valósággal, minden létező probléma és nehézség elenyészővé válik, a boldog szerelmes pedig mint egy, a felhők széléről lábat lógató szemlélő tekint az életre.
A kémia elengedhetetlen a szerelemhez, ez egy megfizethetetlen ajándék, enélkül a kapcsolódási folyamat csak szerződés vagy üzlet.
A szakpszichológus szerint a lelkünkben biztosan létezik az örök, soha el nem múló vágy, de a lángoló szerelem – attól függően mely életkorban jön létre – átalakul és már az együttélés, a társkapcsolat lesz a domináns, amikor a két ember személyisége találkozik. Az idealizált állapotot felváltja a realitás.
Az örök szeretet és az egymást támogató kölcsönös fejlődés és a szeretetben való feloldódás viszont létező, elérhető állapot – mondja Kasza Zsuzsanna.
Tudatosság a szerelemben
Életünk legmeghatározóbb része a családalapítás, amikor valaki tudatos döntést hoz arról, hogy szeretne egy jól működő párkapcsolatot, de ha ezért nem tesz semmit, csupán illúzióban él. Amikor elmúlik a rózsaszín köd és meglátjuk a másik embert reálisan, a maga nehézségeivel, traumáival, onnantól kezdve döntés kérdése, hogy a kapcsolat fennmarad-e egyáltalán vagy tesznek-e érte, hogy jól működjön. A szakember szerint minden kapcsolat egy tanítás, lehetőség a fejlődésre és önismereti tükör is egyben.
A páciensek túlnyomó részénél a párkapcsolati kérdéskör az egyik legfontosabb terápiás téma.
Egy érett személyiség ismeri a saját lehetőségeit, korlátait, van önreflexiója és tudja mik a nehézségei, amit nem vetít ki a másikra.
A transzgenerációs örökségeink alapvetően meghatározzák a kötődési mintáinkat, amit látunk és megélünk az eredendő családunkban az határozza meg, hogyan vagyunk képesek kötődni a választott kapcsolatainkban.
Egy bántalmazó vagy alkoholista családban felnőtt lány könnyen találhat magának olyan párt az otthoni minta alapján, ahol a férje elhanyagolja és bántalmazza.
A párkapcsolatainkban tehát nem csak annak van jelentősége, hogy milyen mintát hozunk a felmenőinktől, hanem annak a felelőssége is terhel minket, hogy milyen mintát mutatunk a gyermekeinknek, mit adunk tovább.
A tudatosság azért is fontos, hogy sodródás nélküli felnőtt, felelősséget vállalni tudó emberként tudjuk azt, hogy honnan hova tartunk. Különösen zátonyra futott kapcsolat után fontos a tudatosság, hogy meg tudjuk fogalmazni mi romlott el és mi a saját felelősségünk ebben, min kell dolgoznunk, hogy újból ne kövessük el ugyanazt a hibát.
A jó párkapcsolat titka
A jó kapcsolat ott kezdődik, hogy látjuk reálisan a saját és a társunk hibáit, gyengeségeit, az más kérdés, hogy ezzel mit kezdünk. Egy abuzív kapcsolatban nincs korrekciós lehetőség, ha viszont egy férfi túlzottan elvárja, hogy kiszolgálják, mert reggelente gyerekként ágyba kapta a reggelit, az megbeszélhető, hogy időnként ő is tegye meg ezt a társának. Fontos meglátni azt is, hogy a másik miért viselkedik úgy, ahogy, milyen múltbéli traumák okozhatják például azt, hogy hirtelen mérges lesz és az erre adott reakció is kulcsfontosságú.
Kasza Zsuzsanna szerint az intimitás tanulható. Ha valaki nem tudja megfogalmazni az érzéseit, igényeit, arra is képtelen, hogy a másiknak érzelmi biztonságot nyújtson. Ha ő nem képes erre, hogy várja el, hogy a másik ezt megtegye?
Csere csillogóbbra
A mai felgyorsult világunkban és az online társkeresésben is jellemző, hogy a pillanatnyi örömök kiélése a legfontosabb. Ma már nem javíttatjuk meg a cipőnket, így sokan a kapcsolataikat sem, hanem keresnek egy újabbat, egy csillogót, és azt gondolják, hogy majd valamelyik meghozza az áhított csodát, a szerelmet és nem kell semmit tenni az egyéni elakadások megoldásáért.
Azok azonban, akik mernek segítséget kérni akár egyéni, akár párterapeutás kezeléssel, de leginkább a kettő kombinációjával együtt, elkerülhetik, hogy ugyanazokba a magánéleti kurdarcokba fussanak bele és képessé válhatnak reális, építő, boldogságot adó kapcsolódásra.
Forrás: budaipszichologus.hu