Vállficam, csonttörés, térd- és bokaszalag sérülés a leggyakoribb
Labdázás közben kicsavarodó térd, vízisíelés közben elszakadó vállszalagok, túrázás közben kiforduló boka – csak néhány olyan sérülés, amely a nyári, szabadtéri sportaktivitások közben gyakran előfordulnak.
A traumatológus szakorvos szerint ezeket a sérüléseket és a hosszadalmas gyógyulási időszakot mind el lehetne kerülni körültekintéssel, ráadásul az sem mindegy, hogy milyen edzettségi szinttel rendelkezünk a sérülés pillanatában.
A nyári vakációk idején többen sportolnak, nemcsak azért, mert akkor van idejük, hanem azért is, mert a szabadság, a jó levegő, a vízpart, a hegyek látványa, a családi programok mozgásra sarkallnak bennünket. Futunk, vízisíelünk, kerékpározunk, túrázunk, vagy csak labdázunk a vízben és akár a legváratlanabb pillanatban történhet meg a baj, kellemetlen napokat, de akár hosszú hónapokig tartó rehabilitációval járó időszakot előidézve.
Az ortopéd-traumatológus szerint kisebb a jelentősége a sérülés mértékében, vagy a rehabilitációban, hány évesek vagyunk, sokkal fontosabb a csontozat állapota és az edzettségi szint. Mindezek nemcsak a sérülés súlyosságát, hanem a gyógyulási időszak hosszúságát és nehézségét is meghatározhatják. Valaki minél edzettebb, jobb erőnlétben van, annál könnyebb és rövidebb lesz a rehabilitáció, és minél inkább mozgásszegény, edzettlen állapotban szenved sérülést, annál hosszabb és nehezebb rehabilitációra számíthat.
Dr. Gáspár Szabolcs, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő ortopéd-traumatológus főorvosa elmondta, a legtöbb sérülés a dinamikus, irányt változtató sportaktivitások közben történik, elsősorban térd- és bokasérüléseket okozva. Attól függően, hogy csontsérülés, vagy lágyrész, vagyis izom és szalag sérülés történt-e, ennek ismeretében döntenek a kezelési módról, illetve az azt követő rehabilitációról.
„Az orvostudomány jelen állása szerint egy csonttörés után szívesebben operáljuk meg az érintett testrészt, szemben azzal, hogy stabil helyzetben, gipsszel, vagy más ortézissel rögzítenénk, mert így hamarabb lehet mobilizálni az ízületet, amelynek egyébként is jót tesz a mozgás. Ha nincs az ízületben elmozdulás, törés, vagy a páciens nem szeretne műtétet, gipszrögzítést szoktunk alkalmazni. Ilyenkor el lehet kerülni az operációt, viszont elsorvad a sérült testrészt környező izomzat, az ízület mozgása beszűkül és hosszadalmasabb rehabilitáció során térhet vissza az izomerő. Ha egy izom sérül meg, mindez általában funkcióvesztéssel jár, ezért vissza kell állítani az eredeti állapotot. Visszaillesztjük a tapadási, vagy eredési helyre, vagy minimális mozgást engedélyezünk, amíg az izom ínas része visszagyógyul a csontra, ahonnan leszakadt. A szalagsérüléseket ritkán kell operálni, maguktól meg tudnak gyógyulni, nagyjából négy-hat hét alatt. Műtéti ellátás esetén – például a térdízület elülső keresztszalag sérülése- hosszadalmas, akár féléves rehabilitáció következhet. A boka körüli szalagokat viszont többnyire elég rögzíteni dinamikus ortézissel, amely ugyan csökkentett mozgást engedélyez, még sincs ágyhoz kötve a páciens” – fogalmazott a szakember.
Akár műtik, akár nem a megsérült ízületet, vagy lágyrészt, mindenképp szükséges egy irányított gyógytorna, amelyet szakképzett gyógytornász vezet, és a sérült területre koncentrál. Ez azért fontos, mert lerövidítik a gyógyulás időszakát, hamarabb visszatérhet a páciens akár a sportaktivitáshoz, akár a mindennapi élethez a megszokott mozdulatokkal.
Vannak klasszikus sportok, amelyeket gyakrabban űzünk nyáron. A futás a legnépszerűbb, ám még a leggyakorlottabbak is ki vannak téve sérüléseknek. Izomhúzódás alakulhat ki például, ha kimarad a bemelegítés, vagy a nyújtás, súlyosabb esetben pedig csonthártyagyulladás is bekövetkezhet. Mindez nehezen gyógyul, hosszú folyamat, és amíg nem gyógyul meg, nem is szabad folytatni a sportterhelést.
Fiatalok és idősek egyaránt szeretnek kirándulni, túrázni, nordic walkingozni: többnyire a talaj egyenetlensége, amely sérülést okozhat. Könnyű megbotlani egy gyökérben, vagy elveszíteni az egyensúlyt, az esés tompítása miatt pedig gyakoriak a csuklótáji-, de akár a csípőtáji törések is.
A vízisportok, így például a vízisí és a wakeboard terén gyakoriak a vállsérülések. Sokan nem engedik el időben a drótkötelet, így a vállficam, vagy a váll körüli izmok szakadása borítékolható az ilyen esetekben. Úszás közben ritkán fordulnak elő sérülések, a strandolás azonban már több mozgásszervi problémát idézhet elő.
„A labdázás, vagy más vízijáték közben beleléphetünk olyan, előre nem látható gödörbe az iszapban, amely miatt bokasérülést szenvedhetünk, vagy amikor elfordulunk a labda irányába, a hirtelen mozgást nem tudja lekövetni a talajon maradt lábunk, ezért térdsérülést szenvedhetünk. Minden esetben javasolt azonnal orvost felkeresni, hiszen még egy egyszerű ficam is előidézhet súlyosabb problémákat!” – figyelmeztetett Dr. Gáspár Szabolcs.
A beszélgetés letölthető innen:
