Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) a pszichiátriai rendellenességek közé tartozik, mely kontrollálatlan, tolakodó, ismétlődő kényszergondolatokból és az azok nyomán megjelenő kényszercselekvésekből áll. Amikor ezek a sokszor abszurd gondolatok, késztetések és cselekedetek mindent elárasztó szenvedéllyé válnak, miközben félelmet, szorongást vonnak maguk után, nagyobb figyelmet, majd kezelést igényelnek.
Nem tehetünk róla, hogy naponta tízszer, tizenötször vagy még többször is kezet kell mosnunk? Úgy érezzük, hogy kénytelenek vagyunk ötször megnézni, hogy elmenetelkor bezártuk-e a bejárati ajtót, vagy elalvás előtt kulcsra zártuk-e? Esetleg sokszorosan meggyőződünk róla, hogy a lakásból való távozáskor kihúztuk-e a vasalót? Addig nem csinálhatunk mást, míg naponta többször sorba nem raktuk a cipőinket? És ha valaki szerencsétlenségére meghiúsítja ezen szokásainkat, az a lehető legnagyobb mértékben bosszant minket.
Amellett olyannyira megszállottjai vagyunk ezen cselekvéseknek, hogy úgy érezzük, már-már „belebetegszünk”? Ha mindezen tünetek közül néhányat észlelünk magunkon, könnyen megtörténhet, hogy obszesszív–kompulzív zavarban (OCD), egy mentális kényszerbetegségben szenvedünk, melynek kialakulása számos pszichológiai és környezeti tényezőhöz kapcsolódik.
Irányíthatatlan megszállottság, nem szűnő rögeszmék
Az obszesszív-kompulzív zavarnak (OCD), ennek a rögeszmés-kényszeres betegségnek számos, jellegzetes formája van a gondolatok és a cselekvés vonatkozásában egyaránt. Ez utóbbi szinten ilyen lehet az ellenőrzési kényszer (magunk és mások ellenőrzése, félelem a becsapástól), a tisztasági kényszer (ami pl. az állandó takarításban, kézmosásban, tárgyak tisztogatásában stb. nyilvánul meg), de a folyamatos rendrakás, bizonyos dolgok indokolatlan megszámlálásának kényszere vagy az irányíthatatlan felhalmozás (a felesleges tárgyaktól való megszabadulás nehézsége) és a tárolás késztetése is ide tartozhat.
Ami pedig az obszesszív (kényszeres) gondolatokat illeti: azok lehetnek olyan kényszerképzetek, mint hogy a beteg indokolatlanul fél az általa vélhetőnek minősülő fenyegetésektől, de előfordul, hogy attól is tart, hogy valamilyen fájdalmat okoz, árt a hozzá közel állóknak, illetve, hogy bármilyen erkölcstelen dolgot követ el. De pl. az állandó töprengési, rágódási késztetések (a megoldás lehetősége nélkül), a beteg személyiségétől távol álló szexuális, vallási vagy babonákkal összefüggő, ismétlődő kényszergondolatok szintén gyakran megjelennek az ilyen kórban szenvedőknél.
Az tény, hogy időnként mindannyiunkat elárasztanak bizonyos gondolatok: pl. hogy szeretteinket megbántjuk, vagy félünk egy esetleges rossz/tragikus eseménytől, pl. eleséstől vagy autóbalesettől, mely bekövetkezhet, ha úgy véljük, túl sokat gondolkodunk rajta… Egy átlagember azonban tudja, hogyan hagyhatja figyelmen kívül ezeket a gondolatokat. Az OCD kényszerbetegségben szenvedő személy számára azonban ezek megszállottsággá válnak, és kényszeres cselekvést vonnak maguk után.
Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy ezek a gondolatok/cselekedetek a betegek számára is ésszerűtlenek, riasztóak (a páciens ennek tudatában is van), de nem tud ellene tenni. Így irányíthatatlan megszállottságot eredményeznek, melyektől nem lehet eltávolodni, és általában szorongással, gyakran depresszióval járnak együtt.
A gondolat „anorexiája”
Nehéz megszabadulni az obszesszív-kompulzív zavartól, különösen például, ha kora gyermekkorunktól eredeztethető. Erős akaraterő kell ahhoz, hogy kikerüljünk belőle, és személyes elhatározásból kell megtenni a kezeléshez vezető lépést. Azok, akik nem önszántukból, hanem pl. egy hozzátartozójuk ösztönzésére fordulnak orvoshoz, ritkán járnak eredménnyel, és nem tudják legyőzni a betegséget.
Az is közrejátszik benne, hogy ezek az emberek a leggyakrabban többféle kényszeres gondolatoktól és cselekvésektől szenvednek. Rá kell jönniük, hogy idővel terápia válik szükségessé: 50-60 órányi kezelés – kognitív- és viselkedésterápia – vagy rövid terápiák lehetnek hasznosak ahhoz, hogy a páciens visszataláljon a normál életbe. Ami a statisztikát illeti: egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az esetek 20-25%-ában sikerül a betegeknek meggyógyulniuk. Viszont az esetek 20-25%-ában az OCD ellenáll, míg a maradék százalékban a betegek állapota javul. Mi lehet ennek az oka?
Az egyik francia szakember véleménye szerint pl. „a gondolat anorexiája”. Ugyanis, az anorexiás személyekhez hasonlóan, akik elkülönítik a számukra „jó” ételeket a „rosszaktól”, az OCD-ben szenvedő emberek a jó és rossz gondolatokkal teszik ugyanezt. A terápia hatással lehet többek közt ezen gondolatok állandó felmerülésére és ismétlődésére, a rögeszmékre, a kényszerekre, de befolyásolhatja az elkerülés mechanizmusát is. Az utóbbi esetre egy példa: a beteg kerüli, hogy kinyisson egy ajtót, mert fél, hogy beteg lesz a kilincs érintésétől.
Forrás: Galenus
