„Menj el az orvoshoz! Voltál röntgenen? Rendesen szeded a gyógyszereidet?…” Előfordul, hogy hiába ismételgetjük a párunk egészségi állapotával, vagy gyógykezelésével kapcsolatos figyelmeztetéseket, ő nem hajlandó tudomást venni róluk, elhanyagolja magát. Igaz, olykor túlzásba visszük az aggódást, és ügyetlenül próbálunk célt érni nála. De hogyan győzzük meg a férfit, hogy jobban törődjék az egészségével? A pszichológusok „taktikai” tanácsai segíthetnek.
Az élet párban jót tesz az egészségnek – mutatták ki a pszichológusok. És különösen a férfiaknál… Egyes kutatási adatok szerint pld. a rákbetegség gyógyulási esélye 23%-kal nő a házastársi/élettársi kapcsolatban élő férfiaknál, míg 15%-kal a hasonló helyzetű nőknél. A társ (esetünkben a nő) szeretetteljes figyelme a legkisebb tünetek megjelenésekor, vagy akár a terápia, a helyes étrend betartása érdekében sokat nyom a latba. De természetesen csak akkor, ha a férfi hálásan fogadja ezt a fajta figyelmet, és respektálja is. Hiszen oly sokszor süket fülekre találnak ezek a figyelmeztetések, mivel a férfiember általában nem szeret orvoshoz menni, gyógyszert szedni, diétázni… Nem akarja tudomásul venni, hogy szüksége van rá. Ez pedig nyugtalanító mindkét fél számára, zavart kelt a párkapcsolatban, állandó vitára, feszültségre ad okot. Ezért nem árt tudnunk, hogyan vegyük rá a társunkat, hogy jobban törődjön magával, ne vegye félvállról egészségi problémáit.
A gyakori „struccpolitika”
Ha a párunk végre elmegy az orvoshoz, nem tartja be az utasításokat, és ha szólunk érte, nem hallgat ránk. Sőt, az orrunk előtt eszik süteményt, mikor cukorbeteg; hagy elhúzódni egy veszélyes influenzát; nem törődik vele, ha nem gyógyul be egy csúnya sebe… Szinte fittyet hány minden fajta intelemre. Valójában nem könnyű ezt a kemény harcot megvívni, melynek pedig a gyengédségen kellene alapulnia!
A férfiaknak ez a fajta viselkedése inkább menekülést jelent egy felmerülő egészségi probléma elől, mint provokációt. Miközben ő is aggódik miatta, mégis, jobbnak talál egy kézen fekvő megoldást: hátat fordítani a problémának. – vélik a pszichológusok. És minél gyakrabban emlékeztetjük a párunkat az orvosi konzultáció, vagy a terápia betartásának szükségességére, annál idegesebbé tesszük („hátha mégis komoly bajom van”), ezért elkendőzi a dolgot maga előtt. Így, ha jó taktikával elérjük, hogy mégis tudatosuljon benne, azzal lehetővé tesszük, hogy lenyelje mérgét, idegességét, netán agresszivitását, és másképp közelítse meg a kérdést.
Felesleges gyötörni!
Konokul kitartani a párunk örökös figyelmeztetése (gyötrése) mellett – ez nagy kísértés! Ugyanakkor úgy véljük: mégsem hagyhatjuk, hogy férjünk/élettársunk elhanyagolja az egészségét. Ez folytonosan arra ösztönöz, hogy új „rohamot” intézzünk hozzá – általában csekély, vagy semmilyen eredménnyel. Pedig szeretjük őt, azt akarjuk, hogy törődjön magával… De vigyázzunk! Nem tölthetünk be sem anyai, sem nevelői szerepet, és nem tehetünk többet, mint amennyi egy szerető társtól elvárható. Erősködni, unszolni a férfit megállás nélkül kárára válik a párkapcsolatnak. Magunkra vállalni az orvos szerepét, és állandóan a párunk egészségét taglalni érzéketlenné teszi őt, sőt, idővel tönkreteheti még a szerelmet/szeretetet is. Amikor túl sokat „anyáskodunk” fölötte, az egészség már-már a másikon való uralkodás tétjévé válhat. Ha pedig így fokozatosan rontjuk a párkapcsolatot, meggondolandó, hogy vajon érdemes-e tovább gyötörni a férfit? Bizonyára nem – más stratégiára van szükség.
Ne titkolózzunk!
Ravaszkodni, a férj háta mögött érdeklődni (amennyiben azért volt már orvosnál) – ez lenne a megoldás? A háziorvosok és a pszichológusok rendszeresen fogadnak olyan feleségeket/élettársakat, akik a társuk egészségéért aggódnak, és mivel nem jutnak eredményre, diszkréten érdeklődnek állapota felől. Eközben tanácsot kérnek, mit tegyenek… Ilyenkor a szakember meghallgatja az aggódó nőt, és bizonyos tájékoztatást ad. Ugyanakkor a házas- vagy élettárs azzal vigasztalja magát, hogy végül is nem gyógyíttathatja magát a párja helyett, de tanácsra szüksége van. A pszichológus azt javasolhatja, hogy otthon olyan eszközöket vessen be – az állandó gyötrés, figyelmeztetés helyett -, amelyek a férfit a helyes útra terelik. Ilyen lehet az őszinteség elvárása, az érzelem…
Inkább az érzelmekre hassunk!
Érdemes tehát elkerülni a titokzatoskodást, és minden erősködés nélkül azt javasolni, hogy újra menjünk el, ezúttal együtt, az orvoshoz. Természetesen a siker feltétele, hogy a párunk is hamarabb ráálljon a vizitre, ha elkísérjük. Ami ajánlott: készítsük elő a „talajt” úgy, hogy viszonylag nyugodtabb időszakban beszélgessünk el vele arról, mennyire fárasztja ki magát, vannak-e rosszabb napjai, egészségi problémái. Amennyiben igennel válaszol, de közli, hogy ezzel nem akar már foglalkozni, hiszen egyszer volt már orvosnál is, de „nem használt”, megkezdhetjük a szelíd győzködést.
Hatásos lehet annak megemlítése, hogy „ha nem teszed meg magadért, tedd meg értem… Túl sokat aggódom miattad, szeretném, ha megnyugtatnál…” A szerető férfiak többségénél ez sajnálkozást vált ki, és „hirtelen rámozdulásként” hat – mondják a pszichológusok. Így könnyebben elérhetjük, hogy kíséretünkben elmenjen az orvoshoz – ekkor úgy érezhetjük, hogy győzelmet arattunk! Hiszen ez az egyik „küldetése” egy, a párja egészségéért aggódó nőnek, aki hatékony közvetítő lehet az orvos és a beteg között, anélkül, hogy az utóbbi megelégelné az örökös „zaklatást”. Ennek a módszernek további előnye, hogy a párkapcsolat javul, mely felszabadul az egészségi problémák megoldási kényszere alól, és az érzelmi szál kerül előtérbe.
 |
Ha ő titkolózik…
Amennyiben valóban előállt egy orvosi probléma, és úgy látjuk, a párunk csökönyösen elutasítja az újabb orvosi konzultációt, vagy ha már járt az orvosnál, „megfeledkezik” a többi vizsgálatról, kontrollról, gondolkodjunk el az okokról. Valóban hanyag-e, nem igazán törődik az egészségével, vagy a közönyösség álarca mögött őt is aggasztja ez az állapot, és lehet, hogy nem is mondott el nekünk mindent. Esetleg hetekkel később beszélt róla – félelem, szégyenlősség, gőgösség állhat a háttérben, vagy az, hogy nem akar tápot adni örökös „rögeszménknek”. Ha ezt tisztáztuk, kérjük meg, legyen őszinte, és higgadtan beszéljük meg vele a dolgot.
Időbe telhet, míg tudatosul a probléma
Előfordul, hogy a páciensek annyira megdöbbenek, amikor az orvos bejelenti a betegségüket, hogy nem képesek megfelelően reagálni. Emiatt nem járnak el e kezelésre, nem szedik a gyógyszert, és az sem használ, ha figyelmeztetik őket. Mintha eltávolodnának attól a helyzettől, mellyel szembe kell nézniük. Ilyenkor jó, ha számításba vesszük: időt kell hagyni rá, míg „megemésztik” a rossz hírt, beindulnak cselekedetei mozgató rugói. Bízni kell az orvos tekintélyében is, mely előbb-utóbb késztető erőt jelent. – mondják a pszichológusok. A ráébredés a kezelés szükségességére, annak tudatosulása egyeseknél meglehetősen sok időt vehet igénybe. Ekkor viszont a férfi páciensen felülkerekedik a józan ész, miközben érzi, hogy támogatják. Hála a nőnek!
Hogy átmenjen az üzenet…
- Amit tehetünk:
- Mutassunk jó példát! Ha az orvosi tanácsok érintik a mindennapi életvitelt (pld. diétázás, több alvás, sportolás szükségessége), illesszük be ezeket – persze, amelyiket lehet – az egész család napirendjébe. Ez hatékonyabb és motiválóbb, mint egy hosszú rábeszélés…
- Tudjuk, hol a helyünk! Az orvos felelős a diagnózisért és a kezelésért. Mi csak javasolhatjuk, hogy kövesse az utasításokat.
- Ami kerülendő:
- Ne legyünk megszállottak! Minél rögeszmésebben foglalkozunk a párunk egészségével, ő annál nagyobb késztetést érez arra, hogy homokba dugja a fejét. A papagájként való ismételgetés ellenkező hatást vált ki…
- Ne érezze, hogy célba vettük! A férfi passzivitása nem ellenünk irányuló „támadás”. Bizonyára ő is aggódik, szorong, és ez akadályozza meg a cselekvésben, vagy abban, hogy egyáltalán szembenézzen egészségügyi problémájával. Többet ér, ha csökkentjük a feszültséget mindkettőnkben.
Galenus
