Törjön ki az ördögi körből!
Úgy kezdődik, hogy érzi: valami nincs rendben. Mellesleg már minden diétát, amiről csak olvasott, kipróbált, és semmi hatás…
Úgy tűnik, az evés teljesen megbabonázta, a hatalmába kerítette önt. Az idő nagy része azzal telik, hogy egy egészséges diétát próbál követni. Az önuralom viszont nem éppen az erős oldala. Ha boldog, „természetesen” kirúg a hámból, ha meg szomorkodik, mi más vigasztalná meg, mint az evés? Egyszerűen az étel mindig hozzátartozik az életéhez. Próbálkozhat akármivel, nem ereszti a szorításából. Lehet, hogy az ön problémája komolyabb annál, mintsem azt mondhatnánk önre: egyszerűen sokat eszik.
Valószínűleg ez már egy kényszer, sőt: szenvedélybetegség.
Az evésnek mint szenvedélybetegségnek – a legtöbb káros szokással szemben – van még egy „ász” a kezében: nem lehet abbahagyni. Ha valaki a kábítószer rabja, a gyógyulás kulcsa az, hogy nem vesz többet magához belőle. Az evést viszont természetesen nem lehet mellőzni! Márpedig – a dohányosok a megmondhatói – könynyebb valamit teljesen elhagyni, mint csökkenteni, azaz kézben tartani a mennyiségét. Kutatók megállapítása szerint a szenvedélybetegség egyrészt egy genetikai alapú, biológiai rendellenességet jelent, másrészt azt, hogy valaminek a káros hatására annak fokozottabb használatával reagál az illető, ill. a szőnyeg alá söpri a valóságos problémát. A szenvedélybetegség következményei azután kihatnak a munkavégzésre, az iskolai teljesítményre, a beteg anyagi helyzetére és az egészségére egyaránt.
A kérdés egyik amerikai szakértője rámutat, hogy nagy különbség van a kényszeres evő és a szenvedélybeteg evő között. Az utóbbi tagadja a probléma létezését, és káros viselkedése a következmények ellenére egyre súlyosabb formát ölt.
A szenvedélybeteg evők esetében két jellemző momentumot találunk.
Az első az, hogy az illető genetikailag hajlamos a szenvedélybetegségre. Más szavakkal: a családban előfordult már valamilyen hasonló eset. Gyakori pl., hogy az apa alkoholista vagy más függőség rabja. A második jellemző dolog az, hogy a szenvedélybeteg evők életében általában találunk valamilyen példát a durvaságra, erőszakosságra, fizikai, szexuális vagy pszichológiai értelemben. Van valami, ami kiváltja, hogy az evés rabjává vált. A megszokott viselkedéssel (evéssel, játékkal, szexuális tevékenységgel) a beteg mintegy jutalmazza magát.
Az evés szenvedélye nem azt jelenti, hogy időnként beugrunk a sarki büfébe vagy cukrászdába, és eszünk valami hizlaló finomságot.
A lényeg az, hogy ennek a betegségnek az áldozatai számára kielégülést okoz az evés és saját maguk degeszre tömése.
A test jutalmazórendszere stimulálást igényel, és azt ettől kapja meg. Más emberek hasonló esetben pl. az extrém viselkedést, az izgalmat keresik.
Klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egyszer valaki belekerül ebbe az evéssel jutalmazó körforgásba, attól kezdve már nem tud pusztán a létfenntartásért enni.
Az evési szenvedély legyőzése többet jelent, mint egyszerű visszatérést az egészséges étkezési szokásokhoz. Itt már nem is csupán súlyproblémáról van szó. Érdekes módon sokan, akik ebben a betegségben szenvednek, meg tudják őrizni egészséges súlyukat. Ennek az az oka, hogy az illetők gyakran a bulimiához kapcsolódó zabálás-megtisztulás egymásutánjával, ill. az anorexiás éhezéssel is meg vannak verve.
Az evési szenvedélybetegséget sajnos gyakran egyáltalán nem kezelik. A diéták legföljebb időleges és egyáltalán nem valódi megoldást jelentenek ilyen esetben.
Foglalkozni kellene a dolog lélektani oldalával is, de erre sokszor nem szánnak figyelmet. Szerencsére ma már létezik valódi segítséget nyújtó kezelés is.
A gyógyuláshoz természetesen hozzátartozik egy egészséges étrend, de a probléma gyökeréhez általában egy teljes életmódprogram segítségével lehet eljutni. Nem helyes, ha általános kúrákat ajánlanak, hiszen, jóllehet, majdnem mindegyik betegnél hasonló, rossz étkezési szokásokat találunk, a kiváltó ok esetenként nagyon is különböző lehet.
Sajnos sok embernek nem sikerül szakítania régi életmódjával, aminek az eredménye szükségtelen módon szégyenérzet, kudarcélmény lesz. Előfordul az is, hogy nem elég, ha sikerül ráállniuk egy egészséges diétára, hanem pl. sebészi beavatkozásra, sok esetben pedig pszichológus segítségére is szükség lehet.
Az elhízással küzdő emberek nagy hányada egy kóros állapottal küszködik, tehát nem csak az a megoldás, hogy mást vagy kevesebbet eszik.
Az emberek lelki okok miatt úgy érzik, hogy az evés az egyetlen, ami biztonságot és komfortérzést nyújthat nekik, semmi mástól sem kaphatnak örömet, kielégülést, mint a zsíros vagy édes, nagy szénhidráttartalmú ételektől.
Összefoglalva elmondhatjuk: létezik kiút ebből a szenvedélybetegségből, de az esetek túlnyomó részében ehhez pontos diagnózisra és személyre szabott gyógykezelésre van szükség.
Forrás: Galenus
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
2025. április
