A pszichiáterek szerint a felnőttek 60%-a szenved gyakran a gyermekkorban gyökerező aggodalmaktól: például félnek az állatoktól, rosszul vannak a vértől. De vigyázat, nem szabad össze- téveszteni a félelmet a fóbiával!
| „Aki nem fél semmitől, az nem normális” – mondta Jean-Paul Sartre |
Valóban, minden ember rabja valamilyen félelmének, okkal vagy ok nélkül, kisebb vagy nagyobb mértékben. A pszichiáterek szerint a felnőttek 60%-a szenved gyakran a gyermekkorban gyökerező aggodalmaktól: félnek például az állatoktól vagy rosszul vannak a vértől. De vigyázat, nem szabad összetéveszteni a félelmet a fóbiával! Ez utóbbi beteges irtózásban nyilvánul meg, mely egészen a pánikba torkolló krízisig is elvezethet. Az ebben szenvedő személy megpróbálja elkerülni azt, ami a nyugtalanságát okozza: a tömeget, a macskákat, a mélységet vagy akár az injekciót. Ezt a jelenséget a pszichiáterek „kitérésnek” nevezik.
A folyamat egy pokoli spirálba taszítja a pácienst: amikor kikerül egy adott helyzetet, jobban érzi magát, de az nem tart sokáig. Ha a nyugtalanság előjön valakinél egy bank beeresztő, kicsi, lezárt biztonsági belépőjében, mikor minden oldalról rácsukódik a minden, és ezt elkerüli, legközelebb ugyanez a kellemetlen érzés rátörhet egy liftben. Később minden zárt térből ki kell menekülnie, ami jelentős komplikációkat okozhat az életében.
A kígyóktól való félelem például kiterjedhet mindenre, ami erre az állatra emlékeztet: ilyen a kerti hosszú locsolótömlő vagy a zuhanycső, kábelek, kötelek… A fóbiáktól szenvedőknek cselhez kell folyamodniuk: gyalogolniuk kell, ha nem bírják a zárt közlekedési eszközöket, vagy házhoz szállítást kell kérniük, ha nem viselik el a zsúfolt üzleteket, illetőleg a szupermarketek óriási légterét. Ezek a bajok súlyos következményekkel járhatnak a szakmai munkára és a családi életre nézve. És általában emiatt fordulnak az ilyen emberek orvoshoz.
 |
Javulás három hónap alatt
Nem kell azonban minden fóbiásnak a pszichiáter tanácsát kérnie. Minthogy könnyű például a tehéntől való félelemmel élni, ha valaki fővárosi. Viszont az irtózás a galamboktól sokkal kellemetlenebb lehet egy nagyvárosban is, és kiterjedhet a minden tollas állattól való iszonyodásra, ami a szabadban való tartózkodást rendkívüli módon zavarhatja. A vér- és injekció fóbiában szenvedő személyek odáig is juthatnak, hogy szükség esetén sem mennek el az orvoshoz vagy a kórházba, mert félnek a vér látványától vagy egy injekciószúrástól.
Amikor a repülőgépben való kóros félelmet illeti, ezt általában úgy küzdik le, hogy hosszasan autóznak vagy vonatoznak a repülés helyett. Ha viszont ez már akadályoz egy távoli országba való kiküldetést vagy szakmai konferencián való részvételt külföldön, esetleg közeli rokonok sürgős meglátogatását egy másik kontinensen, az már sok bajt okozhat. Egyes légitársaságok ezért ma már „stresszmentesítő” csoportos gyakorlatokat tartanak utazás előtt, bő információt nyújtva az utazóknak a repülésre vonatkozóan, és a várható „éles helyzeteket” imitálva számukra, hogy felkészülhessenek, és kevésbé érzékenyen reagáljanak a repülésre.
A pszichiáter javasolhat felismerő és viselkedési terápiát, esetlegesen összekapcsolva feszültségoldó gyógyszerek szedésével. Ezek a gyógyszerek bizonyos fóbiák esetén indokoltak -ami gyakran előfordul olyan személyeknél, akik későn mennek orvoshoz. A terápia lehetővé teszi a páciens számára, hogy fokozatosan szembeszálljon a félelmeivel, és egyidejűleg változtasson érzelmein és gondolatain. A relaxációs technikák és az önbizalom – erősítő tréningek olykor szintén hasznosak. A kezelés eredménye általában három hónap elteltével érzékelhető, de jó, ha tovább tart a kúra. És nagy előnye, hogy a páciens nem szokott visszaesni, illetőleg nem alakul ki nála másik fóbia.
Hajlamosabbak-e a nők a fóbiára, mint a férfiak?
A nők jobban érintettek a különféle fóbiákban, kivéve a magas helyektől való irtózást. Egy Nyugat-Európában végzett tanulmány szerint az egyszerű fóbiák a nők 23,2%-át érintik, szemben a férfiak 10,5%-ával; a tériszonynál a nők aránya 9,9%, a férfiaké 3,7% ; végül pedig a szociális fóbia a nőknél 5,4%-ban, a férfiaknál 2,1 %-ban fordul elő.
Félelem a nagy és a zárt terektől
Kezdődhet azzal, hogy valaki a szupermarketben, bevásárlás közben egyszer csak rettentő rosszul érzi magát: verejtékezik, szaporábban dobog a szíve, remegni kezd, úgy érzi, hogy elájul. Ezt még ilyenkor a kimerültsége, fáradtsága számlájára írja. Aztán hasonló rosszullét jön rá, pár nappal később, a felvonóban, mert pánikba esik attól, hogyha valami történik vele, egyedül van, senki nem siet a segítségére. Később már nem mer egyedül bevásárolni, sem liftezni, mindig megkér valakit, hogy kísérje el. A külső világgal való szembesüléskor kiveri a hideg veríték. Állandó kísérőre van szüksége. A családtagjai pszichiáterhez küldik.
Megoldás: a fokozatos „kitettség”
Meg lehet barátkozni az adott fóbiával, de kizárólag fokozatosan. Először csak kevés aggodalmat okozó helyzetekbe szabad kerülni, fokozatosan eljutva addig a szituációig, amely korábban még „tűrhetetlen” volt. Ennek célja az érzékenység fokozatos csökkentése, amit az érintett személy „helyzetekben” próbál elérni. Ily módon tanulja meg legyőzni a rettegését és pánikba esését.
Fenti példánkban az illetőnek először csak el kell képzelnie, hogy a zsúfolt bevásárló központban vagy a szűk liftben van. Miután ezt többször ismétli, meg kell őt győzni, hogy kontrollálja önmagát. Azután próbálja ki az említett helyzeteket „élőben”, először kísérővel, majd kísérő nélkül. A lényeg az, hogy lassan barátkozzék meg azokkal a helyzetekkel, amelyek korábban elviselhetetlenek voltak.
Vajon a nőknek vagy a férfiaknak vannak inkább mániái?
Olvassa el cikkünk 2. részét! |
Galenus
