Napi tévésorozatban játszik, szinkronizál, filmez, számos színdarabban láthatja a közönség, háztartást vezet, párjának, gyermekeinek húslevest főz, és kiáll a véradás kampánya mellett. Pikali Gerda színművésznőt nem kell bemutatni az olvasóknak, de a munkáról és az emberi kapcsolatokról alkotott véleménye tanulságos lehet mindenki számára.
• Kiskorodban tütüszoknyás, babázós vagy céltudatos, kemény kislány voltál?
Nem mondanám, hogy tütüszoknyás lány lettem volna. Amikor megszülettem, a Gerda nem létező név volt. Védőkerítés, aranyág, aranyvessző a jelentése. Beszédes név, mert ilyen típus is vagyok. Megvédek mindenkit, próbálok burkot képezni azok köré, akikkel vagyok.
• Ezt szeretik?
Igen, szerintem az mindig jó, ha valakiért kiállnak.
• Érted ki áll ki?
Én magam. Ilyen vagyok: céltudatos, és hiszek a kompromisszumban, a kommunikációban. A környezetemben lévő emberek között is igyekszem elsimítani a feszültséget.
• Szét tudod választani az élet és a színház színpadát?
Szerintem muszáj, bár azt gondolom, egy színésznő a pályája elején még a szerepeiben él. Ez alól én sem vagyok kivétel. Aztán eljött a pillanat, amikor már annyira elhatalmasodtak a lelkek rajtam, annyian „voltunk bent”, hogy rendet kellett raknom, és külön kellett választanom a színjátszást az élettől. A színpadon az adott pillanatban kizárólag a szerep létezik. Ott és akkor rettenetesen szabadnak érzem magam. A színpad varázslatos hely: kikapcsolja a mindennapi problémákat, dolgokat. Olyan, mint egy filmszakadás, kicsit megszűnik a valóság. Ugyanakkor, amikor a jelmezemet leveszem, a szerepemet is leteszem. Amikor a színpadról kilépek, már vissza is térek a való életembe. Anyuka vagyok, akinek még a húslevest meg kell főznie a gyerekeinek. Hétköznapi emberré alakulok át, egy átlagos problémákkal bíró nővé. A színpad hatalmas szabadságot ad, kikapcsolódást, szinte olyan, mint egy tisztítókúra. A hétköznapok feszültsége utat talál, elmúlik.
• Mi van olyankor, ha éppen valami rossz dolog van az életedben, és akkor kell a színpadon vidámnak lenned? Ezt hogyan oldod meg?
A színészet egy hivatás. Nyilván nagyon nehéz, de a nézőt, aki jegyet vált, nem érdekli, hogy mi bajunk van. A néző szórakozni, elgondolkodni akar, élményre vágyik. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy abban a pillanatban valamit közöljünk, átadjunk neki, és ez nem függhet a mi személyes állapotunktól. Arra nevelnek, kondiconálnak, hogy félre tudjuk tenni a magánéletünket.
• Van olyan tulajdonság, amely a munka alatt benned van, de a magánéletedben kevésbé?
Nincsen. Igazi csapatjátékos vagyok. Nem az egyéni teljesítmény számít, hanem az, hogy jól tudjunk a színpadon is együtt dolgozni. Fontos, hogy mindenki jól érezze magát körülöttem, és szárnyaljunk mindannyian.
• Ugyanez vonatkozik a magánéletedre is?
Igen. Szabad és nem lázongó típus vagyok. Ha úgy érzem, hogy egy kapcsolat
fojtó, akkor nem tudok létezni. Kell, hogy vágyakozzunk a másik után, de ehhez az kell, hogy szabadságot is adjunk egymásnak – természetesen lelki értelemben gondolom. A másik fontos szabály az őszinteség. A hazugság, a kamu nálam nem fér bele. Egy jó kapcsolatban mindent meg tud az ember beszélni, ettől erős szövetség.
• Annyi mindent csinálsz, és mindenben sikeres vagy. Sorozat, szinkron,
film, színdarab. Van, ami a szíved csücske, vagy mind egyiket imádod?
Ez állandóan változik. Nagyon sok darabban – tizenegynéhány – játszom, több színházban. Van, amikor a filmet szeretem, vagy a sorozatot, van, amikor a színházat. A szinkronizálást is élvezem, mert az egy jó kalandozás. Örömömet lelem a munkámban, nem a fájdalmat, nem a nehézséget. Szeretem csinálni, ez a titka. Ez gimnazistakorom óta cél volt, és a gyerekeimnek is ezt tanácsolom: olyan hivatást válasszanak, amely egy életen át örömet okoz, és szeretik csinálni. Nagyon sok feladatom van. Este, amikor hazaérek, a sorozat végett még le kell ülnöm szöveget tanulni, akár hajnali egyig, kettőig. Mindennap ötkor kelek. Ha nem lennék fanatikus, biztosan nem csinálnám. Éppen ezért csak olyan dolgot vállalok el, amit előtte alaposan átgondoltam. Ha felmerül bennem a legkisebb bizonytalanság, nemet mondok.Ezért nem szoktam rögtön dönteni.
• Tehát hallgatsz a megérzéseidre?
Mindig. Korábban belefutottam olyan dolgokba, amiket később megbántam. Ennek köszönhetően alakult ki bennem, hogy csak átgondolt döntéseket hozok. Ezáltal nem kérdőjelezem meg később a múltamat, az életemet. Nem kell, és nincs is értelme azon rágódni, hogy jól döntöttem-e vagy sem.
• A véradáskampánynak az egyik arca vagy.
Igen, ezt nagyon fontosnak tartom. Főleg most, a pandémia időszakában. Az élet nem áll meg, a programozott és sürgősségi műtétek sokasága életet ment, ehhez pedig gyakorta vérre van szükség. A kampány is ezért indult. Pár perc, és egy másik ember életét mentheti meg. A jó mellé odaállni szerintem nagyon hasznos. Ilyen esetekben szeretek zászlóvivő lenni, mert ennek van értelme.
• Milyen feladatok várnak rád a közeljövőben?
November 28-án mutatjuk be a Furcsa pár női változatát Fehér Annával karöltve a József Attila Színházban. Neil Simon két darabjában is játszom. Az egyikben több mint húsz éve, ezért elég jól ismerem a világát, élvezem a próbafolyamatot. Ráadásul az utóbbi évadban inkább drámai szerepek találtak meg, ahol nagyon erőteljesen kell mozgatni, kinyitni a lelket. Ugyan egy vígjátéknak is van mélysége, gondolatisága, de itt alapvetően a nevettetés a cél. Nagyon feltölt. Utána azonnal kezdek egy másik darabot – szintén. Napi tévésorozatban játszik, szinkronizál, filmez, számos színdarabban láthatja a közönség, háztartást vezet, párjának, gyermekeinek húslevest főz, és kiáll a véradás kampánya mellett. Pikali Gerda színművésznőt nem kell bemutatni az olvasóknak, de a munkáról és az emberi kapcsolatokról alkotott véleménye tanulságos lehet mindenki számára. Október végén vettem át a várandós Szilágyi Katától Myrtle szerepét A király beszédében.Mellette persze forgatok is, és nem utolsósorban gyerekeket is nevelek.
• Mit szeretnél harminc év múlva csinálni? Hogyan képzeled el az akkori életedet?
Remélem, unokázni fogok, és utazhatok is végre. Biztosan elmegyek az El Caminóra. Szeretnék kicsit magammal foglalkozni, fejleszteni a személyiségem. Mindemellett a mának élek, a ma határozza meg a holnapot. Most így van, aztán a többi majd szépen kialakul; így voltaképp nem is tudom, mit hoz a jövő. Vannak vágyott dolgok: például a Super TV2 műsorának Jóban Rosszban című televíziós sorozatában a karakterem hosszan marad a rend őrség kötelékében, mert nagyon szeretem őt is, a csapatot is. Nyolc éve vagyok a részese, és imádom, mert ott semmiféle feszültség nem ér. A színházban másfajta miliő van, az más világ, mint a forgatás. Ezért is jó, hogy kicsit tudok barangolni a feladatok között, mert amikor nagyobb a feszültség, akkor jó átmenni a forgatásra, ahol egy család vár. Mert a Jóban Rosszban-stáb számomra egy család. Én még nem találkoztam ilyen jó közösséggel. Sokat kell tanulni, mert a szövegeket nem monitorról olvassuk, és nem súgják a fülünkre, de egy olyan dolgot kapunk cserébe, amiben nekem minden pillanat egy varázslat. Anynyira érezzük egymást, hogy tényleg egy családként funkcionálunk. Egy kicsit a cím is meghatározza a mi lényünket és az életünket is,
jóban-rosszban együtt lenni.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő gyógyszerész
Az interjú a novemberi Patika Magazinban jelent meg! Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
