A savanyú káposzta az egyik legegészségesebb ételek egyike, különösen ezekben a téli időkben amikor kevés a vitaminforrás.
Már a régiek is tudták
A káposzta eltartására a legmegfelelőbb a savanyítás. Elkészítésének módját valószínűleg a kínaiak dolgozták ki. Állítások szerint már a kínai nagy fal építésénél is kaptak savanyú káposztát a munkások. Elterjedése rohamszerű volt, és a XVIII-XIX. században már télen a legtöbb ételt savanyú káposztából készítették. A savanyítás családonként saját recept alapján történt. A finom ízű savanyú káposzta különleges árunak számított, és jól eladható volt. A szláv népek rendszeresen fogyasztják, a németek nemzeti eledele.
Jótékony hatása
Tartalmaz karotint, B1-, B2-, B6-, B12-, C-, K-, U- vitamint, tej-és ecetsavat, ásványi anyagokat: nátront, meszet, ként, kolint, káliumot, vasat, cinket. Olyan (tejsav)baktériumokat tartalmaz, amelyek a hús fogyasztó ember bélrendszerében élő, rosszindulatú baktériumokat elpusztítja. Több a tejsavbaktérium található benne, mint a joghurtban.
Fokozza az étvágyat, serkenti a mirigynedvek kiválasztást. Az egyik legértékesebb tápanyag a candida győzelem. A tejsavas savanyú káposzta napi 2-3 alkalommal való fogyasztása, akár egy hónap alatt legyőzheti a szervezetünkben túlzottan elszaporodott élesztőgombákat. A C-vitaminnak köszönhetően serkenti az immunrendszert. Szabályozza a zsíranyagcserét, a koleszterinszintet.
Serkenti a fehérje anyagcserét, erősíti az izmokat. Gyerekeknek, emésztésük segítésére rendszeresen adjunk kistányérnyi káposztát, melléje fekete kenyeret. Finn kutatók szerint a savanyú káposzta a rák kialakulását akadályozó anyagot tartalmaz. Minderre a izothiocyanát nevű vegyület alapján következtetnek, ugyanis állatkísérlet során megakadályozta mell-, a bél-, a tüdő és a májrák kialakulását.
Leve is gyógyító hatású. Rendszeres fogyasztásával a seb operáció után feltűnően gyorsan gyógyul. Asztmára, bronchitiszre ebéd és vacsora előtt igyunk ˝-1 dl levet.
Hagyományos kontra konzerv
A savanyú káposztát már évszázadok óta készítik. Annak idején, minden család saját recepttel rendelkezett. Ma már zöldséges standokon vagy konzerv formájában juthatunk hozzá. A konzervet sajnos a gyárak kémiai úton, mesterséges anyagokkal, és gyorsítva állítják elő, ennek levét nem tanácsos meginni, facsarjuk ki. A hagyományosan savanyított káposzta színe mindig egy kicsit sárgás, míg a vegyszerrel kezelté hófehér marad. Legjobb lenne, ha magunk készítenénk hordóban, de legalább megbízható kereskedőtől vásároljunk. Hazánkban a méltán híres vecsési savanyú káposzta elterjedt.
Vecsési savanyú káposzta titka
A vecsési savanyú káposzta világos, fehér színű, 2-4 mm-es szeletekre vágott, jellegzetes ízű, kellemesen savanyú termék. Előállítása tejsavas erjesztéssel történik. Vecsési savanyú káposztának természetesen a vecsési káposzta a legmegfelelőbb, a ,,Vecsési lapos”. Ennek a fajtának az alakja lapított gömbölyded, levelei vékonyak, finoman erezettek, felületük sima, színe világos, egyenletes, íze és illata édeskés, kellemesen savanykás.
Miután a káposzta zöld, külső takaróleveleit lepucoltuk, a káposztát megmostuk, egészséges és tiszta fejeket kapunk. Egy külön erre a célra fejlesztett káposzta szeletelő gépen először a torzsát kifúrjuk, a káposztát a káposztavágógépbe helyezzük, amely segítségével egyenletes, szép, egyforma, vékony szálú szeleteket kapunk. Az előre tisztára mosott hordóba rétegesen szórjuk a káposztát, és rétegezve sóval megszórjuk. Készíthetjük úgy is, hogy a só mellé egész pirospaprikát, babérlevelet vagy birsalmaszeleteket rakunk.
Ha a hordó megtelt fehér gumicsizmát húzva, amit csak erre a célra használunk, addig tömörítjük, tapossuk, míg a káposzta leve felér a hordó tetejére és a káposzta fölé. A hordót lezárjuk. Régen mikor fahordókban savanyították a káposztát, fafedővel és nehéz, olykor még mázsás kövekkel is, úgy hogy a káposzta a lé alatt maradjon. Ma már műanyaghordóhoz tartozó speciális vízzel tölthető, paplannal” zárjuk le, feltétlenül meleg helyen, hogy a biológiai erjedésnek szükséges feltételeket biztosítsuk. Az így elkészített káposztát körülbelül két-három hét elteltével fogyaszthatjuk.
Forrás: Vitaminsziget
