„A szerelmi múltam féltékennyé teszi a vőlegényemet. Mit tehetek?” – Nézzük, mit javasol a szexológus szakértő!
„A párom 32 éves volt, én 31, amikor megismerkedtünk, így tehát nincs abban semmi különös, hogy más férfiakkal is létesítettem szerelmi kapcsolatot őelőtte. Noha elismeri, hogy ez az élet velejárója, természetes dolog, mégis nehezen viseli el, és teljesen érthetetlen módon féltékenykedik miatta… Mit tegyek? „
Natália, 34 éves asszisztens
Érzelmeink nem feltétlenül esnek egybe logikus gondolatainkkal… Vőlegénye egyfelől belátja: nincs abban semmi rendkívüli, hogy önnek kapcsolatukat megelőzően is voltak szerelmi partnerei (ez a logikus rész). Másfelől (ez az érzelmi rész) mégis szenved a féltékenységtől, mert foglalkoztatja, milyen férfiakba volt ön korábban szerelmes.
| Ez a vívódás annak az emberi tulajdonságnak tudható be, hogy nem mindig vagyunk képesek különböző erősségű érzelmeinket kontrollálni, és észérvek alapján irányítani. |
Tehát a logika ebben a kérdésben ilyenkor nem játszik szerepet. Ezért felesleges vitatkozni a vőlegényével, érveléssel jobb belátásra bírni, mert ő ugyan meglehetősen intelligens ahhoz, hogy megértse a dolgot, de nem eléggé „nőtt fel” érzelmileg az alaptalan féltékenység okozta szenvedése leküzdéséhez. Azért van mit tenni a megnyugtatása érdekében…
Amit önnek tudnia kell…
Ez a fajta féltékenység az ön múltbéli szerelmi-szexuális élete miatt többféle okra vezethető vissza.
- Elképzelhető, hogy a vőlegénye esetleg nem tartja magát érdemesnek arra, hogy szeressék… Az a kínzó érzés gyötörheti, hogy ön összehasonlítja korábbi szerelmeivel, ami hátrányára válik.
- Lehet, hogy túlságosan „egybeolvadó” típus: a mindene akar lenni önnek, úgy a múlt, mint a jelen és a jövő vonatkozásában, örökre. Persze illuzórikus, viszont nem ritka az ilyen mély vágyakozás a szerelemben. Esetünkben is inkább infantilis reménykedésnek tartható, mely vőlegénye kisgyermekkorában gyökerezik. Akkor ugyanis, születése óta, anyja számára ő volt az egyetlen, és reménykedett, hogy úgy is marad… De egy szép napon ennek vége szakadt, és a fiúgyerek férfivá érett, meg kellett szoknia az önállóságot. Az ön vőlegénye esetében az átmenet az anyai függő kapcsolatból az önálló életbe bizonyára nehezen ment, és most újraéli önnel.
- Partnere talán szeret fantáziálni az ön múltbéli kapcsolatairól: mit élhetett át velük szerelmi és szexuális téren… És ez táplálja vágyát a múlt számbavételére, féltékenységét a többi férfi iránt, ami természetesen kínozza, szorongást, önbizalom-vesztést, állandó gyötrelmet okoz számára.
- Az is előfordulhat, hogy vőlegénye fél a hűtlenségtől, és emiatt a múltra vonatkozó féltékenységét a jövőre is vonatkoztatja. A féltékeny férfiak ugyanakkor attól is félnek, hogy ők nem lesznek hűségesek. Mivel nem biztosak magukban, a párjukban sem…
 |
Ön mit tehet ellene?
Mindenekelőtt a lehető legkevesebb okot kell adnia arra, hogy vőlegénye fantáziálhasson az exekről. Ennek érdekében:
- Kerülni kell a volt szerelmek nevének említését, történetek mesélését róluk, ismerkedésük, szakításuk, és főleg szexuális életük felidézését. Minél ritkábban hall az ilyesmiről, annál kevésbé lesz féltékeny a párja. Ha mégis, ön határozottan jelentse ki, hogy nem kíván a témáról többet beszélni, mert ez már a múlt. A hallgatás a legjobb stratégia, hiszen – mint említettük -, érvelni nem érdemes a volt szerelmek miatti aggodalom enyhítésére, mivel vőlegényének féltékenysége teljesen értelmetlen.
- Magyarázza meg neki inkább ennek a túlzott érzelemnek az irracionális jellegét. Tudatosítsa benne, hogy alaptalan féltékenysége egyik gyenge pontját fedi fel, amitől egyúttal szenved. Ezért törekedjék arra, hogy megszabaduljon tőle, nyerje vissza önbizalmát, minek következtében szorongása és szenvedése meg fog szűnni, ismét jól érzi magát önnel.
- Ha a férfi elismeri, hogy féltékenysége beteges, ill. abnormális, a viselkedés- és kognitív terápia, pszichiáter, vagy pszichológus segítsége a legtöbb esetben eredményre vezet. Ezt a lehetőséget úgy vesse fel a párjának, hogy nem azért kell menni az említett szakemberekhez, mert ő nem normális, hanem mert szenved. A pszichoterápia célja a szenvedés megszüntetése annak érdekében, hogy a féltékeny személy megbéküljön önmagával, és boldog párkapcsolatban éljen.
Galenus
