Rendszeres sporttól, de enélkül is kialakulhat gerincfájdalom, amely mögött csigolyaív-szakadás állhat! Nem mindig operálják, de néha csavarozni kell!
A csigolyaív szakadása sportolóknál és hétköznapi terhelésnek kitett embereken egyaránt jelentkezhet. A folytonosság megszakadása (spondylolysis) kétoldali esetben a felső érintett csigolya előrecsúszásával (spon dy lo lis thesis) jár. Elvileg minden gerincszakaszon előfordulhat, de leggyakoribb az ágyéki csigolyákon, azon belül is a 4-esen és 5-ösön.
Sérülés ez vagy állapot? A válasz az alábbi, kiváltó okok szerinti beosztásban rejlik:
• Fejlődési rendellenesség: ebben az esetben az ágyéki, keresztcsonti gerinc összetett fejletlensége akadályozza meg a normális csontosodást, azaz a fejlődés során nem alakul ki a teljes ív.
• Elvékonyodó típus: ez a leggyakoribb, ilyenkor tulajdonképpen úgynevezett fáradásos törésről beszélünk. Az ív teljes ugyan, de a szokásosnál vékonyabb, a „sérülés” kialakulásában pedig nagy szerepe van a fizikai túlterhelésnek.
Gyakori olyan sportolóknál, akiknél rendszeres az ágyéki gerinc extrém fokú hajlítása-nyújtása, például gátfutóknál, súlyemelőknél.
• Kopás következménye: itt az elkopott, elhasználódott gerinc sérülékenysége a kiváltó ok.
• Ténylegesen baleseti eredetű ívszakadás: ha a csigolya egyéb részén bekövetkező
törés okozza az elcsúszást.
• Gyulladás, daganat, csontritkulás is vezethet az ív meggyengüléséhez.
Látható, hogy az általában sérülésnek gondolt csigolyaív-szakadás inkább egy gyengébb csontrész túlterhelésétől alakul ki. Jellemző tünetei: derékfájás, amely nyugalmi helyzetben is jelentkezhet és mozgásra fokozódik.
Idegrendszeri szövődmények (zsibbadás, érzészavar), amelyek csak súlyos esetekben fordulnak elő. A gerinc érintett szakasza természetesen nyomásra is érzékeny. Speciális röntgenfelvételekkel az ívszakadás és a csigolyaelcsúszás jól ábrázolható. A kezelés az elváltozás mértékétől függ: panaszmentes, nem romló, enyhe ívszakadás vagy csigolyaelcsúszás komolyabb kezelést nem igényel, de természetesen minden esetben rendszeres ellenőrzés szükséges.
A panaszok jelentkezésekor elsőként a nem műtéti kezelést választjuk: átmeneti kímélet, gyulladáscsökkentők és izomlazítók adása, hátizom-erősítő gyakorlatok és fizikoterápia, ezek legtöbbször meghozzák a kívánt eredményt. Ha a fájdalom mégsem szűnik vagy a röntgenkép rosszabbodást mutat, műtéti kezelés szükséges. Kisfokú elcsúszásnál ívcsavarozás végezhető, komolyabb esetben az érintett csigolyák
– csontos összeforrást eredményező
– egymáshoz rögzítését kell végezni, ami belső fémrögzítéssel kiegészítve történik.
A stabilizálás megszünteti a panaszokat, sportoló esetében akár a pályafutás is folytatható, természetesen csak a speciális utókezelést követően.
Ha panasza van, jelentkezzen be rendelésemre a honlapom kapcsolat menüjében találkható telefonszám egyikén. Szívesen segítek önnek!
Dr. Boross György
ortopéd, kézsebész, baleseti sebész
drboross@drboross.com
www.drboross.com
A cikk a Patika Magazinban jelent meg. Magazinunkat keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
