Az Izeli család addigi élete a feje tetejére állt, amikor kisbabájukról kiderült, hogy 1-es típusú cukorbeteg.
Az édesanyát sokként érte a hír, így férje próbált higgadt maradni, és megnyugtatni őt. De számára is idő kellett, hogy elfogadja az új helyzetet, hiszen rövid időn belül kellett elsajátítania a vércukormérést, az inzulinadást, azt, hogy Luca mit ehet, és ha leesik a vércukra vagy éppen túl magas, mi a teendő. De hogyan élik meg a mindennapokat a cukorbeteg Lucával?
„Úgy kezelem a lányomat, mintha egy teljesen egészséges gyerek lenne. Az én szememben az is. Próbáljuk úgy élni a hétköznapokat, hogy Luca egy percig se érezze, nekünk a cukorbetegségével problémát okozna. Persze odafigyelünk rá, számoljuk az étkezéseknél a szénhidrátot, és ahhoz az inzulinmennyiséget. Naponta 10-12 alkalommal mérjük a cukrát, éjjel is. 1 óráig én vagyok fenn a kislányom mellett vércukrot mérni, utána a párom. Nem könnyű, de az ember mindent megtesz a gyermekéért” – meséli Izeli Róbert, az édesapa Erős Antóniának, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány létrehozójának, aki pár hónappal ezelőtt meglátogatta a cukorbeteg kislányt az óvodában.
A gyermeket az óvodában nagy szeretettel fogadták az óvónők, akik közül néhányan elvégezték az alapítvány és az Oktatási Hivatal közös diabétesz-továbbképzését, a DiabMentort. Ezáltal megtanulták, mire van szüksége egy cukorbeteg kicsinek, és hogy ők hogyan tudják támogatni. Naponta többször megmérik a vércukrát, segítenek az inzulin beadásában, és nyomon követik az étkezését is.
Az egy Csepp figyelem alapítványnál azért is dolgozunk, hogy az óvodákban és az iskolákban a cukorbeteg gyermekek megfelelő ellátást kaphassanak.
Luca, egy cukorbeteg kislány története:
Egy Csepp Figyelem Alapítvány
A cikk a Patika Magazinban jelent meg. Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
2024. május
