Stroke hallatán mindenki megrémül, természetesen okkal, hiszen életveszélyes állapot.
Manapság egyre többen kapnak stroke-ot, rengeteg megkeresésem van, rehabilitációs tevékenységemnek a harmadát teszik ki ezek a betegek. Mindig az első e-mailes vagy telefonos megkeresésnél felteszik a kérdést a hozzátartozók, hogy tudunk-e valami érdemlegeset tenni annak érdekében, hogy meggyógyuljon a beteg. A válaszom mindig az, hogy nagyon is tudunk tenni.
Minden stroke-on átesett beteg egyedi jellemzőkkel sérül, így a gyógykezeléseket személyre szabottan kell kialakítani. Szimplán alkalmazott gyógykezelésekkel nem lehet elérni hatékony, minőségi eredményt.
A kialakult lelki tényező
Fontos megérteni, hogy a stroke életmódbeli népbetegség, de ez nemcsak a táplálkozásra és a mozgáshiányra vezethető vissza, hanem a pszichés, lelki tényezőkre is. A hosszú ideig fennálló megtorpanás, megrekedés lelki tehetetlenséget vált ki, így a szervezetünk is tehetetlenné válik a velünk szemben álló problémákkal. Mozdulatlanná válunk! Hosszú távon ez a mozdulatlanság, passzivitás vezet oda, hogy végül bénulási fázisba esünk bele, tehát stroke-ot kapunk.
A genetikai hajlam csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy erre hajlamosak lehetünk, de nem jelenti azt, hogy elkerülhetetlen a baj. A romboló faktorokat kell kiküszöbölni minden tekintetben.
Romboló faktorok:
• Rendszertelen és egészségtelen étkezés nagy mennyiségekben
• Kellő folyadékbevitel (víz) hiánya
• Aktivitási gondok, rendszeres, változatos testmozgás hiánya
• Mentális terhek, stressz minden mennyiségben
A rehabilitáció
A stroke bekövetkeztét követő 2 héten belül el kell kezdeni a rehabilitációs folyamatokat, ami gyógymasszázs, gyógytorna.
• Gyógytornánál fontos, hogy a beteget ne terheljük le, és a mozgását aprólékos tornásztatással frissítsük fel, tanítsuk az újbóli koordinációk elvégzésére.
• Gyógymasszázskezeléseknél oldjuk az idegrendszeri sérülésből fakadó merevséget, keringési zavarokat, ezzel gyorsabban regenerálódik a szervezet.
Fontos, hogy a gyógytorna és a gyógymasszázs egyénre, speciálisan legyen felépítve és kivitelezve. Különben nem lesz eredményes az elvárt terápiás cél.
Figyelni kell a „rombolófaktorok” újbóli elkerülésére is, tehát teljes életmódváltás szükséges ahhoz, hogy az egyén felépüljön.
Teljes felépülési fázis nincs, változó, hogy kinél mi marad vissza.
Egy életen át tartó megújulásra lesz szükség. Vannak nagyon jó eredmények, amikor a beteg képes járni, közlekedni, öltözködni, el tudja magát látni stb., ha már ezt elérjük egy betegnél, az hatalmas sikernek minősül.
A beteg akaratereje
Nagyon fontos megemlítenem az akaratot, mindenkit igyekszem a lehető legnagyobb erővel motiválni arra, hogy képes a gyógyulásra, a változásra. Ebben a családtagoknak is fontos szerepük van. Fejlődni a hétköznapokban kell, hiába a terápiás kezelés, ha a kezelések közti állapotok, mindennapok el vannak hanyagolva. Ha nem igyekszik a beteg arra, hogy önállóan öltözködjön, fogjon meg egy poharat stb.
Nem szabad ismét belekerülni a tehetetlenség állapotába, ki kell mozdulni ebből a helyzetből, mert ez azt sugallja, hogy „nem tudunk mit tenni önmagunkért”. De, nagyon is tudunk mit tenni!
Farkas Lehel
okleveles gyógymasszőr
