Énekes, zeneszerző, stílusteremtő, filozofikus, Isten-hívő, vidám, boldog és reményteljes. Csak néhány jellemző megállapítás Szikora Róbertről, az R-Go frontemberéről. Még több megtudható a vele készült beszélgetésből.
• Ha rád nézünk, rögtön az életöröm jut az eszünkbe. A pörgés, a tánc, a boldogság. Ez miért van?
Szerintem nem hazudtolta meg magát a csikidám stílus, ezt így aposztrofáltuk, valamiféle életigenlés. Az ember ezt a génjeiben hordozza. És aztán persze a környezet alakítja. De mindig ilyen voltam, és most már ilyen is maradok. A Jóisten kegyelméből sok angyalom van, és az mind vidám angyal, Isten által meghívott foglalkozásom a zenélgetés és az írás. Ezek kedves dolgok szerintem.
• De te is azt sugallod, hogy vidámnak kell lenniük a dolgoknak.
Igen. A vidámság, az a belsőnknek egy kivetülése. Az, hogy teli van az ember reménységgel. Mindig ilyen voltam, gyermekkoromtól kezdve. És közben pozitív az ember. A vidámság belülről fakad, nem kell hozzá nagy cél vagy valami ok azért, hogy reménnyel nézzek a világ felé.
• Hát mi kell? Mert, a magyarok nem azok. Inkább negatív beállítottságúak.
Azt nem tudom, hogy mi kell. Valóban szkeptikusak itt az emberek, de ha valaki ezt a történelmet végigjárta, mint a magyarok, persze, hogy szkeptikussá válnak.
• A szomorúság?
Nem is a szomorúság, hanem a fájdalom, azok a tapasztalatok, amelyeket összeszedett egy ember, és sok ilyen emberből egy nemzet lett. Ezt a nehéz sorsú népet úgy hívják, hogy magyar. Ha csak Trianont veszed, nézzük, hogy levágják mindkét kezét, mindkét lábát az embernek, marad egy test, és mondják: tessék vidáman élni, táncolni! Felült a beteg, felült a tetszhalott, és kezdett a csodában hinni, és lépésről lépésre példát mutatott az egész világnak, hogy hogyan is kell a padlóról felkelni. Ilyenek ezek a magyarok. A tatárjárás, a törökdúlás és a kommunizmus után is megmutattuk, mi a magyar virtus.
• Te hiszed azt, hogy a genetikában öröklünk olyan dolgokat, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni?
Igen, mert a tudomány az ész és a ráció, és a bizonyítható dolgok. De a hajlamaink, az ösztöneink talán a szívből jönnek, a lélekből viszont a szeretetünk, az Isten-keresésünk, mert ezek a tulajdonságok a természettudományból nem magyarázhatók meg.
• Az felülírja a dolgokat?
A testnek és a léleknek szimbiózisban kellene lennie. A lélek és a test egymás ellen tusakodik, ezt tudjuk, de így csodálatos az ember. Minden ember egy megismételhetetlen teremtmény. Szophoklész is megírta az Antigonéban: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Születésünk úgy kezdődik, hogy két sejt találkozik, és ugyanebben a pillanatban Isten a semmiből előhívja az énünket, az egónkat. Ezt viszont már embernek nevezzük. A test és az anyag nem szabad, tudatlan anyag, a szellemünk, a lelkünk viszont szabad és halhatatlan. Az ember teste megérthető önmagából, és kutatható, vizsgálható, a lélekkel, a személyünkkel azonban más a helyzet.
• Kaptunk egy személyiséget. És ezt az „Én-t” tudjuk befolyásolni, változtatni?
Ezt finoman tudjuk változtatni. Ez a szabadságunk. Le lehet minket nyomni, el lehet minket vinni Auschwitzba, el lehet minket vinni a Gulagra vagy Recskre, ahol megnyomorítják a testünket, de ott is szabadok vagyunk, mert a lélek szabad. Bár ez az egész sokkal bonyolultabb ennél.
• Egyszer vissza kell nézni, egyszer számot kell vetni magunknak.
Magunknak magunkról. És erre a legjobb bizonyíték, hogy meg tudjuk csinálni, a lelkiismeret, ami mindig emlékeztet bennünket Istenre. Ami furdal bennünket. Az állandóan meg tud szólalni, az az egyetlen olyan jelzőkészülék, amelyet nem szabad elásni. Mert ez ugyanolyan, mint az ember köldöke. Egy jelzés arra, hogy valakivel egyszer nagyon szoros kapcsolatunk volt. Az embernek az a leglényegesebb, hogy legyen egy végső célja, végső értelme az életének. Ha az nincs, akkor értelmetlen az egész. Mert akkor csak úgy megyünk, majd előbb-utóbb megöregszünk, és meghalunk. És akkor nem lesz semmi? Belegyalogoltunk a semmibe? Nem. Jézus Krisztus pont ezt a lehetőséget adta meg nekünk, szeretetben, az örökkévalóság felé élni. Isten csak szeretni tud, ő a szeretet, ő egy személy, és nem egy fogalom.
Isten az egész univerzumot nekünk teremtette. Ember nélkül nincs értelme az egész Mindenségnek. Minden a mi uralmunk alatt van, mert az egész mindenség tudatlan anyagoknak a tömege, de az ember tud magáról, és felelőssége van a többi ember és a világunk irányában, mert nekünk teremtette Isten a színeket, a szagokat, a naplementét, a cseresznyevirágzást, a finom bort és a Teremtője utáni vágyat, „mert nyugtalan az ember lelke, amíg meg nem talál Téged, Uram” (Szent Ágoston).
• Van olyan, amiről nem tudnál lemondani?
Nincs. De a feleségemről, a hazámról, a Beatlesről és kedves ellenségeimről nem szívesen mondanék le.
• Gyönyörű dolog, hogy ennyi év után is együtt vagytok a feleségeddel, Zsuzsával. Ennek mi a titka?
Ez egy szent titok. És hogy miért ő az, akit megtaláltam? A mi esetünkben azért a Jóisten nem ment véletlenre, hátha megtalálom, hátha nem. Azt tudom mondani, hogy ez egy nagy misztika.
A titok attól az, ami, hogy nem ismerjük. A zsidóknak volt egy jó szavuk erre, Baserolva vagytok, azaz „össze vagytok kötve”. Összekötött vele Isten. Azt gondolom, ebben van valami, de ha erős személyiségek találkoznak, azok nagyot tudnak pattanni egymással, koccanni, mint a golyó, és akkor ott van a Szeretlek is meg nem is első sora: „Évek óta formáljuk egymást, mint víz s a part…” Ez egy életprogram.
A testünk hasonlíthat egymásra. Csak a lelkünk lesz külön, mert az nem tud egyesülni, nem tud szaporodni, mert a személyünk oszthatatlan.
Még egyszer visszacsatolva, a születésünkkor a papánktól, mamánktól elnyerjük a genetika általi tulajdonságainkat. Ezért hasonlítunk a papánkra, mamánkra. És minél idősebbek vagyunk, annál jobban rájövünk, hogy hasonlítunk rájuk. Nem tudom, hová tűnt negyven-ötven év, de kezdünk hozzájuk hasonlók lenni. De a papánknak és a mamánknak nem volt tartalékban még egy személyisége, egója, azt nem ők adták nekünk.
• A sikert te hogyan fogalmazod meg?
A siker, az egy nő. A férfinek meg egy labda. Egy labda, amit mindenki el akar kapni. Egy szép nő.
Sokáig viszont nem tudja tartani, mert kiragadják a kezéből. A szerelem átalakulhat szeretetté egy házasságban, de meg is maradhat örökké szerelemnek. Én annál rosszabbat nem tudok elképzelni, mikor a szerelemből, szeretetből társas unalom lesz. Egymás mellett élünk, de nincs már egymáshoz egy jó szavunk sem, és az sem érdekel, hogy mit gondol a másik rólam. Na, ez a pokol bejárata!
• Milyen terveket árulsz el az olvasóknak?
Felkértek az 52. nemzetközi eucharisztikus kongresszus arcának, és egyben „munkatársának” is. Jelenleg ezen dolgozom, elkezdtük a munkát, az első lépéseken már túl vagyunk. (Tanúságtétel a Vörösmarty téren, az elmúlt év decemberében elindultak a tévé- és rádióinterjúk az esemény kapcsán…)Zenei téren is tartogatok még „meglepetéseket” erre a kongresszusra! Ezek mellett természetesen hamarosan indul a turné, itthon és határon túl is egyaránt…
Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
Az interjú a Patika Magazin 2020/2. számában jelent meg! Keresse minden hónapban az újságot a gyógyszertárakban!
