Vannak, akik kórosan lesoványodnak, miközben ők szinte betegesen kövérnek tartják magukat. Ez az anorexia. Ehhez hasonlítható a tanorexia – ami egy kevésbé ismert, újabb keletű, ugyanakkor szintén veszélyes függőség. A tanorexia nem más, mint a napbarnított bőr utáni beteges vágy.
A tanorexiások kórosan sápadtnak, ijesztően fehérnek látják magukat, és ennek megszüntetéséért mindent megtesznek. Elsőként egy texasi orvos írta le 2004-ben a tanorexiát, aminek az elnevezése is sokat mond: az angol „tan” (jelentése: napbarnított, napbarnaság), illetve a görög „orexis” (jelentése: vágy) szavakból tevődik össze. A gyakori szoláriumlátogatásaik miatt szoláriumfüggőknek is nevezhetjük a tanorexiásokat.
Mikortól baj már a napfény és a barnaság utáni vágy?
Egyes embereknél egészséges tevékenységek is olyan mértéket ölthetnek, hogy az már kórosnak tekinthető. Erre hozható példaként a tanorexia. A napbarnított bőr utáni vágy természetes, ellenben a „szénné szoláriumozott” bőr már egyenesen kóros elváltozásként értékelhető. Hasonló ez az ortorexiához, ami az egészséges étkezéshez való, a mindennapi tevékenységekben is akadályozó, rögeszmés ragaszkodás. Az egészséges táplálkozás elve mindenki számára követendő – de nem olyan extrém mértékben, ami már a szociális kapcsolatokban is zavarhoz vezethet (pl. csak otthon hajlandó valaki enni, szigorúan megválogatott alapanyagokból, bizonyos szabályok szerint elkészített ételeket, állandó beszédtémája a diétája).
Mi miatt alakulhat ki a kóros mértékű függőség?
Az agy jutalmazócentruma bizonyos tevékenységek hatására boldogságot okozó hírvivő anyagokat, ún. endorfinokat választ ki. Az étkezés, a sport és a napsütés is okozhatnak endorfinfelszabadulást. A probléma akkor alakul ki, ha valaki egyre többet és többet igényel az endorfinokból, és emiatt egyszerűen nem tud a tevékenység végzésével felhagyni. Több és több napfényre/barnaságra van szüksége, úgy érzi, hogy csak akkor boldog, ha folyamatosan újabb és újabb napfényadagokat kap, egyre barnább és barnább akar lenni. Ha a tanorexiások nem kapják meg a szükséges barnaságadagjukat, idegesek, feszültek lesznek. Az elvonási tünetek hasonlóképpen jelennek meg náluk is, mint bárki másnál, akitől valamit megvonnak, pl. a dohányostól a cigarettát.
A tanorexia kialakulásának az alapja egy pszichés probléma, a testképzavar. Ha a tanorexiás belenéz a tükörbe, mindig betegesen sápadtnak látja magát. A tanorexiások jelentős része hetente többször, de vannak, akik naponta járnak szoláriumba. Amióta a napbarnított bőr nem a szépségideál szükségszerű velejárója, a tanorexiások még inkább szembetűnőek – az iskolákban, a munkahelyeken vagy akár az utcán sétálva. Ennek ellenére a tanorexiásokban sem az nem tudatosul, hogy kóros mértékben barnák, sem az, hogy az egészségüket súlyos mértékben kockáztatják azzal, hogy a bőrüket extra magas ultraibolya (UV) dózisoknak teszik ki. A szoláriumfüggők élete a barnaság körül forog, társas kapcsolataik jelentős részét is a szoláriumokban/napstúdiókban építik ki. A tanorexiások nincsenek tudatában tevékenységük kóros mértékének, és észérvekkel nem győzhetők meg efelől. A nagy dózisú UV-sugárzással járó veszélyek, mint bőröregedés, bőrégés, bőrdaganatok kockázata, hidegen hagyja őket.
Szem előtt kell tartani azt, hogy tanorexia általában szociálisan izolált személyeknél lép fel, és gyakran depresszióval társul. A problémájuk szakszerű kezelésére leginkább a szenvedélybetegek kezelésére szakosodott orvosok alkalmasak.
Az ultraibolya fény és a szoláriumozás veszélyeit felismerve Németországban 2009 óta a 18 éven aluli fiatalok nem látogathatják a szoláriumokat. Egyelőre nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a törvényi szabályozás eredményeként csökkent-e a tanorexiások száma.
Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész
