Az Ungár Anikóval készült interjú különlgessége, hogy egy része a külföldi utazása alatt történt, ezért a formája a megszokottól kicsit eltérő.
Névjegy
Édesapja is bűvész volt, ő látta meg Anikóban a tehetséget. Anikó tinédzserként már három nyelven beszélt. Tanulmányait a Ruhaipari Főiskolán és az Artistaképző Iskolában végezte. Az 1965-ös Ki mit tud?-on tűnt fel 16 évesen. Fellépett többek között Párizsban, Londonban, Las Vegasban, Monte-Carlóban, New Yorkban, Bostonban, Milánóban. Párizsban 1973-ban, valamint Bécsben 1976-ban 1. helyezést ért el a Bűvész Világkongresszus női kategóriájában. 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Fia Baronits Gábor színész, aki filmekben, tévében szerepel, s jelenleg a Karinthy Színház négy darabjában.
Anikó színésznő akart lenni picikorától kezdve
Csak apukája, aki a szó nemes értelmében megszállott amatőr mágus volt, meglátta benne azt az erős karaktert, hogy bármit csinál, elhiszik neki az emberek. Mert a bűvészethez ez kell.
De ő először nem akart bűvész lenni. Úgy érezte, hogy neki túl könnyű a műfaj. Most innen vesz ki egy kártyát, onnan meg egy virágot, és kész. Úgy érezte, ez neki nem eléggé fajsúlyos. El is tudta téríteni ez a gondolat négy évre, ami alatt apukájával nem is beszélt. Ekkor dolgozott Anikó divattervezőként. Voltak az OKISZ Labornak és a Divat Intézetnek bemutatói, ahol ott voltak az ő ruhái is. Kötöttárut tervezett, nagyon szép dolgokat, exportra. Ötvözte a folklórt a modern vonalakkal. Mindezt édesanyjától örökölte, aki modellező szabász volt, így a divattervezővel együtt dolgozták ki a modellt. Anikó elmondása szerint anyukájának a hihetetlen kreativitásán túl olyan érzékenysége, stílusa és sikkje volt, hogy azt csak csodálni lehetett. Ezért ő annyira megszerette ezt a területet, hogy ruhaipari szakközépiskolába ment, és ott érettségizett.
Mégis bűvész lett
Majd öt év divattervezői múlt után újrakezdte a bűvészetet. Megnyerte a világversenyt Bécsben, s igazán ekkor teljesedett ki bűvészi pályája. Sokat utazott, ahová már apukája is elkísérte. Sőt együtt is felléptek. Anikó számára emlékezetes műsorszám volt az a produkció, ahol a színpad közepén mozogva mintha egymás tükörképét játszották volna el. Apukája ezt imádta, és határtalanul büszke volt a lányára. Aztán jöttek a sikerek, a turnék, utazás a világban, 15 éven keresztül folyamatosan. Két-három hónap, egy hónap, hat hónap egy helyen. Japánban fél év, Afrikában két hónap, Olaszországban fél év, összevissza, Európában mindenütt, sőt Amerikában is. Nagyon sokat lépett fel Bűvész Kongresszusokon, profi gálán. Bejárta a világot, hihetetlen dolgokat élt meg. És ez mind azért – mit mondja –, mert ha az ember a sorsát éli, akkor boldogságot is kaphat.
„…ha az ember a sorsát éli, akkor boldogságot is kaphat.”
Azt is elárulta, hogy a boldogságot a férfiaktól is megkapta, akikkel együtt élt, és minden férfi mást hozott ki belőle. Szerette magát megadni egy szerelemnek, szerette magát sodorni hagyni valamiben. Persze mindaddig, amíg neki az értelmes, mert ha már ártalmas, akkor kilép belőle. Az a típusú ember, aki semmit nem bán meg, akkor sem, ha valami rossz választása volt, mert utána kijött belőle. Szerinte az ember nem védheti meg folyamatosan saját magát, és nem is kell. Kellenek a nélkülözések, kellenek a szenvedések, kellenek a borús napok ahhoz, hogy élvezd a napsütést. Ha mindig napsütés van, akkor az a természetes. Ha van esős idő, akkor arra felkészülsz. Veszel egy esernyőt, felveszel egy sálat, egy esőkabátot, tudsz ellene védekezni, és ha kisüt a nap, akkor még boldogabb vagy. Érdemes elgondolkodni Anikó vélemémyén.
A bűvész csodát teremt
Arra a kérdésre, hogy a bűvészet megtanította-e valami olyanra, amit az életben is tudott hasznosítani, a következőket mondta: „A pályám hihetetlen gyakorlatiassá tett, gyors felfogásúvá. Biztos kézzel nyúlok a dolgok felé, és hihetetlen gyors vagyok. Fizikailag, a felfogásomban és a gondolkodásban is.” Mert – mint mondta – a színpadon már sokkal előbbre kell gondolkodni, és hihetetlenül gyorsan. Felkészülni minden helyzetre, a topon kell lenni folymatosan. Amikor pl. egy produkcióban ki kell vennie egy rejtett zsebből valamit úgy, hogy a néző azt ne lássa, de ott valami mégis elakad, akkor abban a pillanatban ki kell találnia a következő mozdulatot. Tehát blöffölni, színlelni, valamit csinálni kell úgy, hogy a néző ne vegyen észre semmit. A bűvész egy illúziót árul, egy csodát akar teremteni, ha csak arra az egy órára is. Ebből kifolyólag hihetetlenül koncentráltnak kell lennie, ugyanakkor ez nagyon merésszé is teszi őt az élet adta szituációkban is. „Nagyon lendületessé és ritmusossá tett engem ez a szakma” – állítja Anikó.
Egészséges szépség
Kértem, hogy mesélje el a nőknek a titkot, hogyan lehet ilyen fiatalosnak maradni. Állandó ritmusban él. Odafigyel arra, hogy rendszeresen tornázzon. A test edzése az agyi tevékenységet is fenntartja, ez biológiai összefüggés. Az oxigén, a vérbőség meg agyi frissességet feltételez. Persze genetikai adottság is, hogy az embernek milyen alkata van, vagy pl. a bőre milyen. Anikó elárulta nekünk a titkot: „Nem mindegy, hogy mit eszem. Nekem nagyon fontos az étkezés. A súlyomat úgy tudom tartani, hogy van egy mottó, amit a mamim mondott, és ezt betartom: »Bucikám, akkor állj fel az asztaltól, amikor még ennél!« Nem kell degeszre ennem magamat, azt nem is érzem kellemesnek. Többször eszem, de keveset. Az én szervezetem mindig kap valamit, a kocsimban mindig van valami rágcsa, mogyoró, egy marék mandula, müzliszelet, hamlet, alma vagy ilyesmi.”
Ezrt fontos a ritmus
„Amikor te harmóniában vagy önmagaddal, elégedett is tudsz lenni önmagaddal, és fel mered vállalni magad. Elsődleges, hogy ismerd meg magad, tudd, hogy ki vagy, mi az, amit te képviselsz” – így kezdte Anikó a nőcis témák kifejtését. Lehet valaki ügyvéd, takarítónő, eladó, orvos, bűvész, anya vagy óvónő. Ezek szerepek. Hisz az élet olyan, mint egy nagy színpad, és szerepeket játszunk egy életen át. Kinek mi a szerepe, és annak a szerepnek kell megfelelnie. Ha pl. valaki orvosnő, onkopszichológus, akkor nem járhat rózsaszín, habos-babos, flitteres trikóban és szakadt farmerban, piercingekkel, mert hiteltelenné válik. Vannak megengedett határok, amelyeken belül kiélhetjük a bohémségünket, de ezt finoman kell tennünk. Azonkívül meg kell tanulnunk, hogy mi az, ami nekünk jól áll, milyen színek, de legfőképpen az életünk ritmusához kell az öltözékünket, a frizuránkat, a sminkünket megtalálni. Ahhoz alakítani, hogyan éljük az életünket. Egy nőnek igenis sminkelnie kell magát mindennap, finoman. Hiába vesszük fel a legjobb ruhát, ha a fejünk, a hajunk nincs befejezve. Minden nőnek fel kell ismernie, hogy mi az a jó része a testének, amit hangsúlyoznia kell. Akinek gyönyörű popsija van, hordjon szűk szoknyákat, akinek csúnya a nyaka, vegyen fel egy kendőt a nyakába. Meg kell érezni, hogy este egy adott helyen nem vehetünk fel bármit, de nappal sem vehetjük fel azt, amit este. Ezeket meg lehetne tanulni. Nem a divatot kell követni, hanem legyen stílusunk. Leveszünk egy pár olyan vonalat a kor divatjából, ami hozzánk illik, de nem mindenáron mindent. Megszívlelendők ezek a gondolatok.
Emberi értékek és nyitottság – a fő-fő varázslatok
Mindenkit el lehet varázsolni, téged mivel lehet? – szólt az utolsó kérdés.
„Nekem nem kell nagy varázslat. Szeretem a meglepetéseket, az odafigyelést is nagyon igénylem. De ki nem? Le lehet engem nyűgözni valódi emberi értékekkel, nyitottsággal. Ennyi a titok.”
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
Fotó: Csányi Anita (Love&Photo)
