Sokszor nem értékeljük eléggé a csendet, pedig a zaj kizárásakor tudunk leginkább elmélyedni, figyelni magunkra, „találkozni” önmagunkkal… De hogyan érezzünk rá a csend „ízére”? Találjunk gyakorlati megoldásokat, melyek elősegítik jobban megélni a nyugalom, a befelé fordulás, önmagunk és a világ jobb megértése pillanatait.
A körülöttünk lévő világ zajától való elszigetelődés vagy egyszerűen csak a visszavonulás nem mindig elég a feltöltődéshez. Hiszen, ha megszüntetjük a külső zajt, általában szembe kell nézni a szüntelenül ránk törő gondolatok, tépelődések, töprengések „belső zajával”. Ami ugyanúgy kimeríthet minket, mint a külső zaj. „Meg kell tennem”, „nincs más választásom”, „csak ez lehetséges” … Ilyen és hasonló, gyötrő gondolatainktól, belső „diktátumainktól” pedig kevés munkával megszabadulhatunk. Csak tanácsos tudatosítani magunkban, esetleg leírni ezeket a kísértő gondolatokat, és megálljt parancsolni nekik, amint felbukkannak. De mit kell tennünk ennek érdekében a gyakorlatban?
Alkalmazzuk a tudatos légzést
A belső csendre elsősorban a nyugalom elérésével találhatunk rá a mindennapokban – amit sokunknak tanulni kell. Ennek egyik eszköze lehet a tudatos légzés, mely hat idegállapotunkra, és bármikor gyakorolható, még az utcán, jártunkban-keltünkben is.
A gyakorlatban
Végezzünk hasi vagy rekeszlégzést, saját légzési ritmusunk szerint. Lehetőleg növeljük a be- és kilégző mozgás amplitúdóját, koncentrálva a felfújásra és az elernyedésre/lazításra. A gyötrő gondolatok elűzésére ismételhetjük magunkban (egy fajta mantra), hogy „zen vagyok” vagy „jól érzem magam”.
Válasszunk meditációs technikát
A meditáció nem űzi el mérgező gondolatainkat, hanem lehetővé teszi „hangerősségének” halkítását, az eltávolodást tőlük, a nyugalom megőrzését. E meditációs gyakorlat lényege, hogy erőfeszítéseket tegyünk a visszatérésre a jelenbe – légzés vagy a testhez való visszatérés útján – minden alkalommal, amikor gondolataink máshová röpítenek minket.
A gyakorlatban
A „jelen hangja” meditáció a hallásunkat helyezi a középpontba. Minél jobban összpontosítunk hallásérzetünkre, annál sikeresebb lesz ez a fajta meditáció.
Helyezkedjünk el kényelmesen, ülő vagy fekvő helyzetben, és csukjuk be a szemünket. Végezzünk háromszor belégzést orron át, és kilégzést szájon keresztül. Tudatosítsuk magunkban, hogy most a hallásunk az egyetlen mód a külvilág érzékelésére. „Seperjük ki” az érzékelhető hangokat környezetünkből (pl. madárdal, utca zaja, háztartási gépek zaja, gyerekek hangoskodása stb.). Hallásunkat koncentráljuk távolabbi, belső hangokra, majd egy állandó hangra, illetve légzésünkre is. Hagyjuk azután ezt a hangot elhalkulni, és figyelmünket a testünkre fordítsuk. Lassan mozgassuk az ujjainkat, nyissuk ki a szemünket, és néhány percig pihenjünk meg, elmélkedve a szerzett tapasztalaton.
Merüljünk el a természetben
A zajszennyezés elől „meneküljünk” a természetbe, mely nemcsak a csendet, nyugalmat nyújtja számunkra, hanem újra ráeszmélhetünk a világ szépségére. Így amikor csak tehetjük – vakációnk alatt, hétvégeken – merüljünk el a természetben!
A gyakorlatban
A szabadban választhatjuk pl. a Kinhin sétáló meditációs gyakorlatot. Végezzük lehetőleg mezítláb, lassítva lépteinket, egyenesen előre nézve. Érezzük minden egyes lépésünket, valamint a be- és kilégzést. Koncentráljunk azután a fűre, homokra, földre a lábunk alatt. A csend elborít minket, jelen vagyunk a pillanatban, és járásunkkal követjük légzésünk ritmusát. E tudatos járás közben meditálva közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és a természethez.
Forrás: Galenus
