A tüdőgyulladás a fejlődő országokban továbbra is az egyik vezető halálok. A fertőzöttek aránya az 5 éven aluli és a 75 év feletti populációban a legnagyobb – hívja fel a figyelmet dr. Eszes Noémi, a Budai Magánorvosi Centrum pulmonológusa.
A tüdőt érintő akut légúti fertőzést baktérium, vírus és ritkán gomba is okozhatja. A nem fertőzéses eredetű tüdőgyulladások hátterében fizikai vagy kémiai irritálóanyagok, allergiás vagy egyéb kóros immunológiai folyamatok állhatnak.
A betegség kialakulásának szempontjából számos állapot rizikófaktornak számít, amelyeket a diagnózis felállításakor, illetve a kórkép súlyosságának meghatározásánál is figyelembe kell venni:
• életkor (5 év alatt és 65 év felett),
• dohányzás,
• krónikus légzőszervi megbetegedések,
• egyéb krónikus betegségek (cukorbetegség, szívelégtelenség, veseelégtelenség),
• gyengült immunrendszer,
• alkohol- és drogfüggés,
• a váladék kiürülését, a köhögést nehezítő kórállapotok (pl. stroke, ágyhoz kötöttség).
A tüdőgyulladás leggyakrabban cseppfertőzéssel vagy a szájüregi váladék belégzése révén terjed. Az utóbbi esetben a szájüregben megtalálható mikroorganizmusok okozhatják a fertőzést.
Tünetek
A tüdőgyulladás klinikai képe, a betegség lefolyása függ a kiváltó ágenstől. A típusos bakteriális, az atípusos és a virális tüdőgyulladás tünetei különbözők a szakember elmondása szerint.
Típusos bakteriális tüdőgyulladás
A heveny típusos bakteriális pneumónia általános, gyakran hirtelen kialakuló tünetekkel jár: láz, hidegrázás, elesettség, gyengeség lép fel, melyek mellett a légzőszervi tünetek is megjelennek: produktív köhögés (gennyes, néha véres köpetürítés), szapora légzés, mellkasi fájdalom, hátfájdalom, légszomj jellemzi a kórképet. Idősebb betegeknél a tünettan a fentiektől eltérően szegényes lehet, előfordulhat, hogy az egyetlen észlelhető klinikai tünet a tudatzavar.
Atípusos tüdőgyulladás
Cseppfertőzéssel terjed, ritkábban orr-torok váladékkal fertőzött tárgyak útján. Gyakori oka az iskolás gyerekek és a fiatal felnőttek tüdőgyulladásának. A légzőszervi tünetek a vírusos megbetegedésre hasonlítanak. Jellemző a láz nélküli kínzó, száraz köhögés. Sok esetben tüdőn kívüli tünetekkel is járhat, mint izom- és ízületi fájdalom, bőrkiütések, neurológiai tünetek.
Chlamydia pneumonia okozta fertőzés: cseppfertőzéssel terjed, a tünetek a mycoplasmafertőzéshez hasonlók. A jellemző száraz köhögésen kívül torokfájás, arcüreggyulladás, izom- és ízületi fájdalom kísérheti. Gyakran enyhe atípusos pneumóniát okoz.
Legionellafajok okozta pneumónia: a kórházi kezelést igénylő súlyos tüdőgyulladásoknak a Streptococcus pneumoniae mellett a legfontosabb kórokozói. A legionellafajok vízben, nedves környezetben élő mikroorganizmusok. A baktérium az aerosolok inhalációjával kerül be a szervezetbe, fertőzésforrást jelenthetnek pl. a légkondicionálók, a közösségi zuhanyzók, párásítók.
Emberről emberre nem terjed. A kórokozó okozta tüdőgyulladás influenzaszerű tünetekkel jelentkezik, izomfájdalom, gyengeség, magas láz kíséri. A légúti tünetek száraz köhögés, nehézlégzés formájában jelennek meg. Kezdetben vizes hasmenés, később veseműködési zavarok, májenzimeltérések és idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.
Vírusos tüdőgyulladás
A vírusok a gyermekkori tüdőgyulladások 15-30%-át okozzák. Felnőttkorban a pneumóniák kisebb hányadáért felelnek, itt az influenzavírus okoz leginkább tüdőgyulladást. A megbetegedés általában járványosan jelentkezik. Fő tünetei a magas láz, száraz köhögés, nehézlégzés, elesettség. A vírus okozta tüdőgyulladás szövődményeként vagy azzal egyszerre, társfertőzésként kialakulhat bakteriális tüdőgyulladás is a kórképet súlyosbítva.
Diagnózis
A tüdőgyulladás diagnózisát a tüneteken kívül egyéb vizsgáló módszerekkel is meg kell erősíteni. Pneumónia gyanúja esetén mellkasröntgen mindenképpen szükséges. Az általános laboratóriumi vizsgálatokon kívül a mikrobiológiai diagnosztika (köpetvizsgálat, hemokultúra, szerológiai vizsgálatok) segíthet a megkezdett kezelés helyességének megítélésében.
Kezelés
A bakteriális tüdőgyulladás antibiotikummal kezelendő a jelenleg érvényben lévő irányelvek alapján.
A kezelés megkezdésekor mérlegelni kell a rizikófaktorokat, a betegség súlyosságát, várható lefolyását, a beteg veszélyeztetettségét. Ezek alapján eldönthető, hogy a beteg otthon kezelhető-e vagy kórházi felvételre szorul, illetve hogy melyik antibiotikus kezelés a választandó.
A virális tüdőgyulladások halálozási aránya magas, így a betegség gyanúja esetén kórházi felvétel szükséges. Ezen esetekben antivirális és antibakteriális kezelésre egyaránt szükség lehet. Az antimikrobás kezelés mellett a tüneti terápia része a lázcsillapítás, folyadékpótlás, ágynyugalom, illetve szükség esetén az oxigénpótlás.
Megelőzés
Tekintettel a betegség veszélyeire, a betegekre és a kezelés költségeiből adódóan a társadalomra rótt teherre, a megelőzés szerepe rendkívül fontos. Az egészséges életmód és a higiéniai szabályok betartása mellett a Pneumococcus-fertőzés szempontjából veszélyeztetettek számára javasolt a gyermekkori kötelező védőoltások közé is bekerült Pneumococcus-vakcina beadása.
A 65 év felettieknek, illetve az influenza szempontjából fokozott kockázatú személyeknek évente javasolt az influenzavakcina beadása is.
Forrás: Budai Magánorvosi Centrum
