Az egyre növekvő antibiotikumrezisztencia szükségessé teszi új hatóanyagok és új terápiás útvonalak keresését. A növények által előállított természetes eredetű vegyületek számos jelenleg még feltáratlan és kiakanázatlan lehetőséget rejtenek. Egyes források tüdőgyulladásra a tüdőfüvet ajánlják. Az Európa-szerte elterjedt tüdőfű foltos, a beteg tüdőre emlékeztető leveleiről kapta a nevét. A növény népi gyógyászati felhasználását azonban meglehetősen kevés modern vizsgálat igazolja.
Az alábbi cikkben annak jártunk utána, hogy lehet-e tüdőbetegségekre tüdőfüvet ajánlani.
A tüdőfűről
A borágófélék családjába tartozó tüdőfű (Pulmonaria officinalis) 25–30 cm magas, évelő növény, amely a nedves, agyagos talajt kedveli. Közép-Európában mindenütt megtalálható Németországtól egészen Romániáig, Dániától Olaszország északi részéig, de Bulgáriában, Belgiumban és Nagy-Britanniában is őshonos. Márciustól április végéig virágzik, virágai bimbóként pirosak, kinyílva bíbor színűek, majd fokozatosan megkékülnek, ritkán fehérek. Mutatós virágai miatt gyakran dísznövényként termesztik. A magok májustól júniusig érnek, és 3–5 mm hosszúak. Ovális levelei körülbelül 16 cm hosszúak és 10 cm szélesek, és foltosak. A növény hosszú, vékony gyöktörzse horizontális állású.
A 16. században fedezték fel, hogy a növény foltos levelei hasonlítanak a tüdőhöz, ezért a hasonlót hasonlóval gyógyítani elv alapján elkezdték a tüdő és a légzési betegségek kezelésére használni. A népi gyógyászatban a légzőrendszeri megbetegedések mellett használták még gyomor-bélrendszeri és vesebetegségek esetén is, de vizelethajtásra, összehúzószerként és sebgyógyításra is alkalmazták. A növény manapság elsősorban tea formájában érhető el.
Egy tanulmány során 73 gyógynövény népi gyógyászati felhasználásáról gyűjtöttek adatokat és nem meglepő módon azt találták, hogy a tüdőfűvet teaként köptető és köhögéscsillapító célból alkalmazzák. A növény használata nem azonban veszélytelen, több leírás is beszámolt arról, hogy a házilag készített tüdőfűtea elfogyasztása atropinmérgezéshez vezetett. Mivel a tüdőfű nem tartalmaz atropint, ezért feltételezhető, hogy a mérgezést okozó növény a gyűjtés során keveredhetett a tüdőfű közé.
A tüdőgyulladás lehetséges okai
A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légző rendszer betegsége, gyulladásos állapota, amelyre jellemző a hörgőnyálkahártya produktív köhögéssel járó gyulladása, amit gyakran véres köpetürítés kísér. Tünetként társulhat hozzá láz, mellkasi fájdalom, fáradékonyság, rossz közérzet, alacsony vérnyomás. Kiterjedése (lebenyes vagy gócos) és kórokozói alapján számos fajtája lehet. Okozhatja vírus, baktérium, gomba vagy parazita, de ritkán keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok, vagy egyéb tüdősérülés következtében alakul ki. Megkülönböztetjük az otthon/közösségben szerzett, kórházban (nosocomiális) szerzett, illetve lélegeztetéssel összefüggő pneumoniát. A közösségben szerzett pneumonia leggyakoribb kórokozói a Streptococcus pneumoniae (30-40%), a Mycoplasma pneumoniae (10-15%), a Haemophilus influenzae (4-15%), a Chlamydia pneumoniae (5-10%) és a Staphylococcus aureus (2-10%).
A tüdőgyulladás kezelésre alkalmazható antibiotikumok
Az otthon szerzett tüdőgyulladás kezelése során figyelembe kell vennünk a beteg életkorát, illetve ha van, a a beteg egyéb betegségeit. 65 éves kor alatt, alapbetegség nélkül, a leggyakoribb kórokozó az atípusos Chlamydia és a Mycoplasma, emellett gyakori még S. pneumoniae (Pneumococcus), H. influenzae és a vírusok okozta pneumonia is. Ebben az esetben a kezelésre béta-laktám antibiotikumokat (pl. amoxicillin, vagy amoxicillin-klavulánsav, cefuroxim), esetleg makrolid-típusú antibiotikumot vagy doxiciklint lehet alkalmazni. 65 éves kor felett, ahol már alapbetegséggel is számolnunk kell, a kórokozók főként a S. pneumoniae, a H. influenzae, S. aureus és vírusok lehetnek. Atípusos fertőzés ritkábban alakul ki, ilyen esetben béta-laktám antibiotikumot vagy légúti flourokinolont lehet alkalmazni.
A tüdőfű antibakteriális hatása
Egy 2019-es vizsgálat során tüdőfű metanollal készített kivonatának antibakteriális hatását vizsgálták és azt találták, hogy a kivonat nem mutatott kiemelkedő antibakteriális aktivitást a S. aureus törzsek ellen. A közlemény szerzői a kivonat hatását elősorban a rozmaringsavhoz kötötték, de a kivonatban található kvercetin és kempferol biofilmellenes hatását is leírták. Mivel a baktérium megtapadása a felületen a biofilm képződésének első lépése, ezért ennek megelőzése kulcsfontosságú terápiás megközelítés. Az adatok azt mutatták, hogy a kivonat 54%-kal csökkentette a S. aureus felülethez való tapadását. Ez a hatás baktériumtörzs és koncentrációfüggő.
A kivonat feltételezhetően csökkenti a felületi adhezin expressziót, ezáltal csökken a baktérium megtapadása (adhéziója) a sejtek felületén, ugyanakkor a kivonat csak csekély hatékonysággal volt képes a már kialakult biofilm réteget megsemmisíteni
Mindezen adatok alapján, mivel sem a hatás, sem a biztonságosság nem bizonyított, nem ajánlott tüdőfűvel kezelni a felső légúti megbetegedéseket, és a tüdőgyulladást.
Nem mindig a növény az elsőként választandó…
Fontos tisztában lenni azzal, hogy mikor elég gyógynövénnyel kúrálni magunkat és mikor szükséges orvoshoz fordulni. Manapság rengeteg weboldalon olvasni gyógyszerellenes politikáról, melyek kizárólag a növényi szerekkel történő gyógyítást hirdetik. Enyhe lefolyású megfázás esetén, segítségünkre lehetnek a jól megválasztott gyógyteák (pl. kamilla, hársfa, bodza), valamint a növényi készítmények; a hirtelen fellépő, magas lázzal, véres köpetürítéssel járó légúti betegségek esetén azonban nem érdemes kizárólag a gyógynövényekben bízni, orvoshoz kell fordulni.
Gyógynövények megfázásra
A szakirodalomban számos gyógynövényt találunk, amelyeket a megfázás, tüdőgyulladás, torokfájás tüneteinek kezelésére alkalmazhatunk. Orrfolyás, orrdugulás esetén használhatunk illóolaj, mentol vagy kámfor tartalmú orrcsepet vagy orrkenőcsöt. Fontos kiemelni, hogy a mentolt és a kámfort, illetve az ezeket tartalmazó illóolajokat 2 év alatti kisgyermek esetén nem szabad alkalmazni, mert légzésbénulás vagy gégefedőgörcs alakulhat ki. Száraz köhögésre kiváló az orvosi ziliz, az erdei mályva, az ökörfarkkóró, a lándzsás útifű és az izlandi zuzmó. Köptetőszerként használhatunk borostyánt, kankalint, fátyolvirágot, édesgyökeret, pemetefüvet. Izzasztószerként a hársfavirágzatot lehet ajánlani, amely javítja a beteg közérzetét. Száj- és toroköblögetésre javasolt az orvosi zsálya, a kerti kakukkfű és a kamilla is. A kamilla gyulladáscsökkentő hatása mellett megnyugtatja a beteget, ami a hársfavirágzathoz hasonlóan jó közérzetet biztosít.
Érdemes mindig utána járni a különböző internetes oldalakon olvasottaknak, nagyszerű kezdeményezés, hogy a régi, népi gyógymódokhoz nyúljunk vissza, bizonyos esetekben valóban alternatívát jelenthetnek a gyógynövények. Súlyos, életveszélyes betegségek esetén – mint amilyen például a tüdőgyulladás is – a hagyományos növényi készítmények nem elégségesek a gyógyuláshoz, ebben az esetben mindig orvoshoz kell fordulni és a bizonyítékokon alapuló orvoslás eszköztárát felhasználni a terápiához.
Bitó Bernadett
gyógyszerész
Forrás és teljes cikk: Gyógynövénylap.hu
